Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-21 / 42. szám
725 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 726 mek fejlődését. Teljesen igaza van Bernát Istvánnak, mikor ezt mondja: »A szocialista állam kiküszöbölve a szabadversenyt, kiirtja a gazdasági haladásnak és termelés szaporításának legfőbb eszközét. Kiosztva a munkát a társadalmi szükség, nem pedig az egyén hajlandósága szerint, megcsonkítja a szabadságot. Beláthatatlanúl bonyolult hivatalos eljárást tesz szükségessé; elvonva a munka gyümölcsét az egyéntől, megdönti a takarékosságot, fölöslegessé teszi az előrelátást és a jelen élvezeteibe helyezve a létnek célját, letöri a jövőt. (Szoc. Prog. 164. és a 86. lapon is !) A szociál-demokrácia ha egyenlően jutalmazna mindenféle munkát: akkor tagadná a munka értékének különbözőségét; ha pedig a munka értékének különbözőségét elismerné: akkor már különbséget tenne ember és ember között; hova lenne így az általa hirdetett egyenlőség ? És ki lenne az, aki a munka értékét megállapítaná ? Ha minden munkát egyenlően díjazna: mit érne a szorgalom, az ügyesség; bizonyos kényes szolgálati pontokon mit érne a magasabb szakszakképzettség és teljesen megbízható éberség ? ... Megint csak azt mondjuk, igaza van Bernát Istvánnak : »Ha kitolják a magántulajdont és az egész társadalomnak követelik a vállalkozások jutalmát, bele esnek a bürokrácia hibáiba, alkalmazottaik megszűnnek vállalkozók, takarékosak és szemesek lenni. Miért lennének azok? Ezeket az erényeket az új állami rend nem jutalmazza semmivel. A haladás legerősebb tényezői ilyen körülmények között elhervadnak. A szocialista állammal minden valószínűség szerint az történnék, mit a kommunista elvek szerint alapított községek története mutat, tönkre mennének a sok henyélő, vagy a rosszul dolgozók nagy száma, a rossz és lassú vezetés miatt.« (Szoc. Prog. 88. 1.) Amint tudjuk, Magyarországon 3 szociálista párt van; u. m. a »Magyarországi szociáldemokrata párt«; aztán a »Magyarországi újjászervező szociáldemokrata párt« és végül »A független nép 48-as szociálisták pártja.« Most ne foglalkozzunk e pártokkal úgy, mint politikai pártokkal, hanem csak mint olyanokkal, amelyek a nép nagy tömegének jólétén kívánnunk munkálkodni. Vizsgáljuk, hogy a programmjukba fölvett pontok közül melyek ütik meg az evangéliom mértékét, vagyis melyek azok, amiknek megvalósításán nekünk is odaadással kell fáradoznunk és melyek azok, amelyeknek fölkarolásától népünket óvnunk kell. Nem politikát akarunk itt űzni, hanem az evangéliom szÖvétnekének fényét akarjuk rálövelni a nehéz kérdésekre, mint amilyenek : az állandó hadsereg megszüntetése, az általános szavazati jog, a gyülekezési és sajtószabadság ; az egyházaknak az államhoz való viszonya; az iskolák államosítása s a munkásoknak minden módon való védése, anyagi és lelki jólétünknek emelése és biztosítása stb. stb. (Folyt. kÖv.) Kis József. A tanári fizetések rendezése. Ismeretes lapunk m. t. olvasói előtt az a mozgalom, melyet főgimnáziumunk tanári kara a tanári fizetések kiegészítése tárgyában kiadott ideiglenes Szabályzat módosítása ügyében indított. Javaslatában főleg az anciennitás elvének keresztülvitelét hangoztatta s azon veszedelemre figyelmeztetett, mely egyházunkat a szerzetesek állami támogatásával fenyegeti. Loysch Ödön főgimn. igazgató úr szívességéből módunkban van most a rimaszombati egyes. prot. főgimn. tanári karának javaslatát ismertetni, mely a szabályzat egy másik nagy fogyatkozására: a nemzetiségi szempontra hívja föl a közfigyelmet. A javaslat a következő: „Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur ! Amennyiben ezen szabályzat ideiglenes és az egyes fenntartó és tanári testületeknek jogukban áll a „Szabályzathoz“ hozzászólani, annak egyes homályos intézkedéseire vonatkozólag felvilágosító magyarázatot kérni, mély tisztelettel bátorkodunk Méltóságod figyelmét egyes, protestáns iskoláinkra nézve sérelmes pontokra felhivni és kérni Méltóságodat, kegyeskedjék ezeket a sérelmeket a Nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi minisztérium tudomására juttatni. A szabályzaton végigvonuló szellem minden kétséget kizárólag mutatja, hogy a szabályzat tisztán a katholikus iskolák érdekeinek szem előtt tartásával, azok javára készült. A 6. §. szerint a r. tanárok fele a VIII., fele a IX. fizetési osztálynak megfelelő pótlékot fogja élvezni; a jogosultság megállapításánál a szolgálati idő az irányadó. Az állammal kötött és most is érvényben levő „Szerződésünk“ értelmében iskoláink tanárainak több mint fele kap a VIII. fizetési osztálynak megfelelő fizetést ; mert ahol a 3600 kor. fizetési fokozat ismeretlen is, ott is legalább 3, egyenként 3200 és 4, egyenként 2800 kor. fizetési fokozat van, vagyis a tanári testület létszámát 13-ra véve 7 magasabb VIII. oszt. fokozat áll szemben 6 alacsonyabb (2400) IX. oszt. fizetési fokozattal. Tehát szükségképen be fog állani az a reánk nézve sérelmes állapot, hogy a VIII. oszt. fizetéssel biró tanár a IX. osztálynak megfelelő, alacsonyabb pótlékot kapja. Nincs kizárva, hogy valamely iskola egyszerre 2 tanárt kénytelen választani, akiknek oklevelök talán egyszerre, egy hónapban kelt. Minthogy a szabályzat számhoz köti a VIII. fizetési osztály pótlékára való jogosultságot, megtörténhetik, hogy az egy időben vá
