Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-14 / 41. szám
Tizenhatodik évfolyam. 4L szám. Pápa, 1906. október 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős MßfljelGllik mind611 VESämäp. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János -- szerkesztő czimére küldendők. -■ . . \. főmunkatárs czimére küldendők. ■ Egy szó a vezérek figyelmébe kérve! A dunántúli ref. egyházkerület közgyűléséről e b. lapokban közölt tudósításból olvasom s közben egy, az egyházi adó csökkentése tárgyában mélt. és főtiszt, püspök urunk összehívására ülésezett és tanácskozott bizottságban helyet foglalt lelkésztársamtól — úgy vélem — a többi közpapokkal együtt értesülök, hogy a kér. gyűlés s a jelzett bizottság is mit ért s mit akar értetni másokkal is egyenes államadó alatt ? ! Sietek már előre ide kiírni, hogy a közölt véleményt tévesnek kell tartanom s ha az a vélemény keresztül fog hajtatni — adja Isten ! legyek rósz próféta — de megjövendölöm, hogy oly felfordúlt állapotokat fog szülni egyházunkban, melyet elegyengetni évtizedek bölcs munkájának is nehezen sikerülend. Az a mézes madzag, melyet már évek óta húzogatunk egyházi adó alatt nyögő híveink szájában, keserű labdacsokká válik, melyet nekünk, gyakorló lelkészeknek, vulgo, közpapoknak kell akarva nem akarva, lenyeldesnünk. Mert így az a bizonyos adócsökkentés csak a 46— 50%-on felül terhelt népen segít annyit amennyit, a többire nézve csak kín és gyötrelem leend annak híre-neve. Segély nélkül az új adókulcsot behozni nem lehet. A szegények nem hallgatják az evangéliumot ! Nem, mert nem szabadulnak az elviselhetlen teher alól. Ezeket a nehéz állításokat fogom megvilágosítani, ez lesz az az egy szó a vezérek figyelmébe kérve. Hogy célunkat elérjük, distingválni kell. Adóról lévén szó, nem mehetünk el amellett szembehuuyva. Nem lehetvén szándékom a szakértők előtt is valóságos labyrinthust képező m. kir. állami jelen adó rendszer útvesztőjébe vezetni szives olvasómat, csak rámutatok, hogy a valóságos egyenes adók közé a kér. gyűlés odasorozza az általános jövedelmi jpoíadót, az orsz. betegápolási jpdíadót, a fegyveradót (ez az igazi neve és nem vadászati) és a hadmentességi díjjat is. Hát kérem — igaz bár, hogy ezen adónemek a többi adóuemekkel egy lapon vannak az adófőkönyvben, mégis bátran állítom, hogy az itt jelzettem adók semmiféle pénzügyi hatóság előtt nem egyenes adók, hanem csak pótadók, melyek az egyenes adók módjára hajtatnak be, mint az állami jövedelmek pótlására s pláne az országos betegápolási pótadó, meghatározott célra szolgáló, köztartozások. Az általános jövedelmi és orsz. betegápolási már egy alapnak, az első a különnemü adók különböző, a másik az összes egyenes adóknak egyenlő százalékú hányada s mig az ált. jöv. pótadó az I—IV. kereseti adó közül csak a III-ikra, a betegápolási ezekre is kirovatik. Más a földadónak, más a ház, más a házbér, más mindegyik adónemnek általános jöv. adókulcsa, hirdetve ez által a sokféleség által, hogy ez csak pótadó. A hadmentességi díj még főkönyvileg is külön kezeltetik, az adófőkönyv »kirovás« lapján nincs is rubrikája, azért, mert ez időleges, magától megszűnő adó. Aztán meg jut eszembe a nóta: »Marad itthon kettő-három nyomorult...« Ma minden épkézláb ember katona, egy évtized alatt hadmentességi díj nem igen lesz. Ma még 41
