Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

Hasonlóan intézkedik az 1894: XXVII. t.-c. is, mely a felekezeti stb. középiskolák tanárainak nyugdíjazásáról szól.

Mindezekből világos, hogy az 1906:11. t.-c., midőn ezen cimen: felekezeti, törvényhatósági, községi középiskolai tanárok — részére megállapította a személyi pótlékot, nem jöhet ellenkezésbe az 1883 : XXX. t.-c. idézett §§-aival s így a 8. §-ban említett tanerőknek a szabályzatba való fölvétele törvényellenes s a szabályzatba törvényellenesen kontemplált személyi pótlékuk csupán azok rovására, anyagi károsodásával történhetnék, kiknek érdekében az idézett törvényt alkották. Azon iskolák száma ugyanis, melyeknek érdekében az 1906 : II. t.-c. létesült, 65; az ezekben müködö tanárok — szám szerint 1149 — részére éppen a közoktatásügyi kormány számítása és javaslata alapján szavazott meg a törvényhozás személyi pótlék — fizetéskiegészítés címén 600.000, illetőleg félévre 300.000 koronát. A 8. §-ban említett tanárok 46 intézetben nyolcszázan vannak s a 8. §. szerint kontemplált módon pusztán ezek részére félévre 500.000 korona, illetőleg egy évre 1 millió korona kellene.

Részleteiben is sok kifogásni valót talál a tanári kar az ideiglenes szabályzatban.

1. A szabályzat a felekezeti tanárokat főhatóság szerint való státusokba csoportosítja oly módon, hogy az egy státusba tartozó tanároknak fele a VIII., fele pedig a IX. fizetési osztályba jutna. Nem említve, bogy a tanároknak osztályokba való sorozása már magában véve is helytelen, különösen sérelmes ez felekezeti intézetekben, mert mig az állami középiskolák tanárai a gyakorlat tanúsága szerint minden öt évben magasabb fizetési osztályba jutnak s tiz év után bekerülnek a VIII. fizetési osztályba, a felekezeti intézetekben a legalsó fokban tiz évet, esetleg több évet szolgáló tanár is van, mert a kötött szám miatt nem mehet előbbre addig, mig előtte levő tanártársa el nem távozik vagy meg nem hal. Ez a helyzet még rosszabbodnék a 6. §. elfogadásával. A régi rendszer szerint az államsegélyes intézetek eddig egyenként alkottak ugyan külön státusokat, de oly módon, hogy az egy státusba tartozó tanároknak több mint kétharmad része (nálunk 13 közül 9) bir a VIII. fizetési osztálynak megfelelő fizetéssel. A 6. §. elfogadása nem történhetnék ezen szerzett jogok sérelme nélkül, úgy, hogy a jelenleg már a VIII. osztálynak megfelelő fizetést élvező tanárokat a IX. osztályba kellene visszautasítani. Maga a §. szerzője is érezte e §. igazságtalanságát, mert ugyané §. második bekezdésében orvosolni akarja a sérelmet azzal, hogy kimondja: „A magasabb fizetési osztálynak megfelelő beosztásnál az illető minőségben megszakítás nélkül eltöltött szolgálati idő az irányadó“. Ha tehát itt a szolgálati időt veszi a sérelem orvoslására eszközül, miért nem alapítja az egész tervezetet a szolgálati időre?

Másrészt e §. elfogadásával a jelenleg is a IX. osztályban levő tanároknak a

VIII. osztályba való jutása az eddigi előrehaladásnál is jobban meg lenne nehezítve, az újabb tanári nemzedékre nézve pedig a körülmények kedvezőtlen alakulása esetén teljességgel ki lenne zárva. így e §. a felekezeti tanárokra nézve nem előre haladást, hanem visszaesést jelent a múlthoz képest, épen ezért sérelmes és tarthatatlan.

2. Nem tartjuk elfogadhatónak az ideigl. szabályzatot azért sem, mert mellőzi azt a fontos elvet, melyet a középiskolai tanárság összes hivatalos szervezetében mindennemű tanári fizetésrendezés legfőbb elvének ismert el s a fizetésrendezésre vonatkozó minden kérvényében hangsúlyozott, t. i. a szolgálati idő elvét. Ezt az elvet a közokt. minisztérium hivatalosan is elfogadta akkor, amikor gyakorlatilag évröl-évre megvalósítja ; az állami tanárok ugyanis tiz évi szolgálat után bejutnak a VIII. fizetési osztályba. A felekezeti tanároknál ezen elvnek a mellőzése, mint említettük, még nagyobb viszásságokat idézne elő, mert oda vezetne, hogy egy emberöltőt is eltölthet valaki a IX. fizetési osztályban anélkül, hogy a VIII. osztályba bekerülne.

S érthetetlen, hogy miért vonakodik a minisztérium a felekezeti középiskolákkal szemben a szolgálati évek elvét elfogadni, mikor kétes esetekben mindig a szolgálati időt használja orvosszerül. A 9. §. is a szolgálati idő beszámításáról beszél, melyre nézve az állami középiskolai tanárokra e részben fennálló szabályok analógiája az irányadó, tanári karunk is csak ezt az analógiát kéri. Amennyi fizetése van az államnál p. o. egy 12 éves szolgálattal rendelkező tanárnak, annyi legyen nálunk is, tekintet nélkül a fizetési fokozatokra, illetőleg azokat mellőzve.