Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
63 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 64 mint a világ keretei“ c. §. maradt kidolgozatlan s ilyen alakjában csak az összefüggést zavaró holt tag. Közelről érdeklik az olvasót azok a tárgyak is, amelyek „Az ember“ cimü III. részben fordúlnak elő. Az emberi nem életkora, származása, az özönvíz, a nemi viszony, a lélek létele, a majomtól származás elmélete, az ember mint a tetemtés koronája : ezen címek alatt foglalkozik Erőss az embert illető kérdésekkel, miközben kitűnik geológiai ismeretbősége, psichologiai nagy tájékozottsága, általában azon komolysága , amellyel lelkiismeretesen utána jár a dolognak és az ismeretek tág mezején tájékoztatni óhajtja olvasóját. Lámpát ad a kezükbe, amelynek fényénél mélység felett és szédítő magasságban is tisztán láthatunk. E részben különösen értékes, amit a lélekről s annak halhatatlanságáról mond. „A vallás“ felirattal ellátott IV. részben a vallás fogalmáról, a kijelentésről (269 — 296 1.) mind olyanokat mond, amik a dogmatikának is képezik az anyagát, tehát oda utasíthatók, a többi (Jézus a történelem és a hit világában, Krisztus feltámadása, A testi feltámadás) már olyan modorban nyer megbeszélést, hogy csakugyan ide tartozik. A felvetett kérdésekben elfoglalt theol. álláspontja józan és bibliai. A legderekasabban vitézkedik ott, ahol a Krisztus feltámadását védi a Reimárus, a Strauss állításai ellenében, továbbá a tetszhalál és a víziók hypothesiseivel szemben. Szerettük volna ugyan ennek bővebb kidolgozását, de ennyi is nyújt anyagot arra, hogy védelmünkbe vehetjük a keresztyénségnek fundamentumát képező eme hitigazságot. A „Függelék“ végül arról győz meg, hogy a keresztyénség nem terméke, fejlődési eredménye sem a zsidó, sem a khinai vallásnak, sem a pogány stoának, sem a budhaismusnak, sem a parismusnak, sem az egyiptomi vallásnak, hanem egészen új és tökéletes vallásalak. Nagy hiány e részben az én szemeim előtt az, hogy a napjainkban annyira dicsőített budhaismussal bővebben nem foglalkozik, mert nagyon érdemes és szükséges is lenne kimutatni azt, hogy mennyire felette áll a Jézus vallása a Buddháénak, amelyet pedig „a jövő vallásának“ szeretnek nevezni némelyek. Reméljük, hogy ez a hiány pótolva lesz a mű második kiadásában. Ezen reményben soroljuk fel azon fogyatkozásait is, amelyeket az idegen nevek leírásában tanúsít. így Hispalis Izidort megteszi „Hispalensi“-nek (10 1.), Descartes-t (11 1.) írja Cartesius-nak is (25, 27, 28 6—71.), majd igy : „Des Cartes“ (26 1.) Az még igazán az elvtelenségnél is boszantóbb, mikor igy találjuk a neveket: P. E. Müller, F. S. Franke, Hoffmann Joh. (15 1.), kenterburi (25 I.), Dr. Gusztáv Jäger (100 I.), John Fr. W. Herschel (101 1.) Louis Agassiz (144 1.), Aug. Dillmann (256 l.j, A Reville, H. Lang, H. Ewald (322 1.), Antony van Leeuvenhoek (331 1.) G. Wagner (340 1.), E. v. Hartmann, H. Kern (344 1.), holott más neveknél és helyesen is a családi név a mi szokásunk szerint elöl áll. Még nem hagyhatom említés nélkül azt a fogyatékosságát, hogy a művön egységes vezérfonal nem vonni végig, igy a tudománynak egyik elengedhetetlen kellékét, a rendszert nélkülözi. Továbbá néhol az unalomig terjeugős, másutt bosszantóan naiv (1. a sertésvészről 44 1.) ami arra vall, hogy a szerző nem követte a „nonum prematur“ boracinsi elvet. Ezek miatt bizony a parokhiáiis könyvtárban csak gyökeres átdolgozás után foglathatna helyet. Az ára is magasan van számítva, 5 legfeljebb 6 kor. is elég volna. Második kiadásról tettem említést fentebb és pedig abban a reményben, hogy ez a különben érdemes munka gyors kelendőségnek fog örvendeni nemcsak a lelkészek közt, akiknek a kezében a mindennapi kenyér szetepét játszani van hivatva, hanem a világiakat is meg fogja nyerni olvasó közönségnek. Ilyen művet egyházmegyei és egyházkerületi világi tisztviselőink is kell hogy ismerjenek és főleg ők álljanak e fegyvertárral a Sionnak fenyegetett falain. Igaz örömmel, hanem is az eddig áradó hódolattal köszöntőm a szerzőt és kívánom neki, hogy lássuk meg minél hamarább a második javított kiadásában a teljes Apologétikát! Lie. RÁcz Kálmán. Ú egyes §özlEményE§. — Személyi hír. Főtiszt. Antal Gábor püspök úr és Czike Lajos főiskolai gondnok úr a múlt héten Pápán voltak s meghallgatták a papnövendékek párbeszédes vizsgálatait. — Kim Bertalan, a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület érdemes püspöke, konventi és zsinati elnök e hó 21-én lépett életének 90-ik esztendejébe. Ez alkalomból az ország minden részéből számosán üdvözölték őt. Mi is igaz tisztelettel köszöntjük s kérjük az isteni Gondviselést, hogy tartsa meg lel ki-testi épségben még igen soká ! — Gyulai Pál, a mélyérzésü költő és kiváló műbiráló, anyaszentegyházunk egyik büszkesége e hó 14 én töltötte be áldásos életének 80-ik évét. Adja a jó Isten, hogy még soká dicsekedhessünk vele s érezze működésének jótékony hatását irodalmunk. — A tiszántúli ev. ref. egyházkerület a debreczeni főiskola főgimnáziuma számára emelendő új épülethez pénzben és építő anyagokban Debreczen városától 400.000 koronát kér. Reméljük, hogy a város meg fogja hallgatni az egyházkerület kérését annyival inkább, mert annak idején a róm. kath. főgimn. építésére 200.000 K.-át adott. — Új harangok. A homokbödögei kis gyülekezet, mely elöregedett volt lelkészének tehetetlensége és rendes tanító hiányában sok éven át elhagyatott állapotban volt és semmi életjelt se adott magáról, újabban szépen halad, gyarapszik. Az új lelkész: Kelemen Zsigmond idejében már díszes, minden tekintetben megfelelő paplakot épített; most pedig új harangokat szerez be önkéntes adományok és e célra szánt hagyományok utján. Egy nagyobb és egy kisebb harangra már meg is kötötte a szerződést Honig Lrigyes aradi harangöntővel. Az 1449 koronát, mibe a két harang kerül, a következő hagyományok és adományok fedezik : Szalag Sándor és neje Baranyai Erzsébet 600 kor., Tamás Péter 100 kor., a két évvel ez
