Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
657 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 658 4. Schtvarcz Adolf barátunk külföldre menekült; Ö szinte a dogma csendes berkébe ült. Ti papok, hirdettek boldog túlvilágot Hullát sirból kelni, egyitek sem látott. 5. Horváth Lajost sorsa más útra terelte, Magas méltóságba belesegítette: Tanár, ügyvéd, biró, anyakönyvügyelő, . Ezt a földi éltet okosan élvező. Azt beszélik róla főbíró korából, Diplomata volt ő s pedig a javából, Ki kártyát ügyesen keveri és osztja, Tréfásan mondták, hogy ő a „falu rossza“. 6. Hogy a tisztességen ne essék hát csorba, Most te következe! Saáry kománk sorba’. Te voltál találkánk megpendítője S a mai ünnepnek fő-fő rendezője. Egyházadnak is vagy te erős oszlopa, Menyországban lesz majd rólad gondoskodva. 7. Lajosok rendjében harmadik a Lampérth, A város dolgához — mondják — hogy szörnyen ért. Vicepolgármester és első tanácsos, De hivatalában nem mézeskalácsos; Város közegeit sürgeti és hajtja, Magát a dologban meg még sem szakajtja. > 8. Itt van köztünk sorban derék Soós Géza is, Akiről hírlik, hogy kiváló fiskális. Komárom várának hires a kő szüze S kedves barátunknak nem lankadó tüze. Most codex kezében, egykor meg biblia, Élte vala egykor igaz calvaria. 9. Galamb több osztályban együtt tanult velünk ; Érettségit tenni Sopronba elrepült. De visszajött ide és mindig azóta, Ajakáról zeneg a szép magyar nóta. Ügyvéd is még hozzá, esze tekervényes, A renoméjára szerfelette kényes. A templomnak egykor billikomot adott S cserébe a gólya neki fiút hozott. 10. Kaszás barátunkra emlékeztek-e még ? Jó Pethő bátyánknak koptatta küszöbét. „Szegény molnárnak“ tréfásan hívtuk mi őt, Különös, hogy cime nagyobb részben betölt, ő nagy szőlős gazda, malmát a bor hajtja, Ki-ki bubánatát megőrlheti rajta. De kardját letette s most pennával harcol, Tarka-barka eszmét a papirra karcol. 12. Péter de Szalay származik Szentgálról, Hej de messze szakadt kedves falujától! Szép fővárosunknak a szekerét tolja, Caligrafice ir most is az ő tolla. Nem kell őt félteni sem téltől, sem Ősztűi, Ezüst-szinü haja soha meg nem őszül. 13. Mit mondjak Kerkapoly Károlynak öcscsérül, Gyula barátunkról, ki ered Köttsérül ? Az ami örömünk s az Ő dicsősége, Hogy megjelent köztünk kedves felesége. A sorsa orvosi pályára vitte őt, S hogyha sokáig él, megtölt egy temetőt. 14. Vannak, kik szeretik sárgarépa tövit, Mi jobban kedveljük barátunk, a Kövit. Ő is Aesculapnak katonája s hive, Esze gondolkodó és nemes a szive, Orvos-tudománynak csak az a nagy baja, Hogy mint a krumplinak, föld alatt a java. 15. Az alföldről jött el cimboránk jó Szili, Ki a Tisza mellett a búzát termeli. Méhek kaptárjából Ő szinmézet perget S az alföldi rónán déli bábot kerget. 16. Mit mondjak magamról, nevem Györffy Géza . . . Olyan vagyok én már, mint egy avult cséza. Kenetlenül döcög — mint halljátok — versem, Talán Tatár Péter lehetett mesterem. Ifjú éltünk képe lelkemben feltámadt, Ne vegyétek zokon, hogy kissé megáradt. A közös örömben osztozom ma én is, Régi barátságunk visszasírtam mégis. Elhunyt társaink emléke legyen* áldott, Halála szivünkön Örök sebet vágott ! De hát sirba vezet minden ember útja Ha végzete körét s pályáját befutja. Amit kérünk és elérünk : Sors bona és semmi más Egész éltünk, reménységünk : Vanitatum vanitas. Református egyházi lapszemle. „Debreczeni Prot. Lapu 31—32. sz. Dr. Márk Ferenc : „Pusztulunk !“ c. cikkében foglalkozik a magyarságnak Amerikába való tömeges és fokozódó kivándorlásával. Pedig — mint Írja — fáj szivünknek még 11. Köszöntjük barátunk, a szelíd Pap Gábort Pályául választá ő a honvéd-tábort; ílfltfűdiie 00 daruim» elóbb Lász10 Albert és Társa’ a tiszántúli egyházflogCUUö Oo ÖallllUi kerület főbizományosa, iskolakönyv- és tanszerkereskedésében Debreczenben a közelgő iskolai idény alkalmából legelőnyösebben szerezhetők be mindenféle iskolai könyvek, Írószerek és iskolai felszerelések. Nagy részletes képes árjegyzéket kívánatra ingyen és bérmentve küldünk.
