Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-23 / 38. szám

649 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 650

hogy legalább a mi eszközeinket, a mi fáradságunkat, a mi szorgalmunkat fokozzuk és azon a téren, amelyen otthon vagyunk, ahol a társadalommal mindennap érintkezhetünk, teljes buzgóságot és szorgalmat fejtsünk ki.

Én, főtitszt. egyházk. közgyűlés, itt részletekbe bocsátkozni nem szándékozom, de ha már foglalkoztam a nagy egyetemmel és az egyháznak általános ügydolgaival és érintettem az egyletek terén a teendőket, engedjék meg, hogy áttérjek utoljára az egyénnek a dolgára és pedig engedjék meg, hogy ezúttal a nagytiszteletü lelkész urakhoz intézzek néhány szót.

Az egész országban mindenhol most már a társadalom fel van dúlva, hol felekezeti, hol szociálisztikus izgatások következtében ; ezt nem nem lehet tagadni. Azt mondhatjuk, hogy ott állunk, mintha ember embernek ellensége volna, mintha háborúban lennénk s ennek következtében az ember mindennap inkább és inkább érzi, hogy a béke apostolaira mekkora szükség van. A lelkészeknek e tekintetben igen szép és nemes hivatásuk van; jól ismerem helyzetüknek szerénységétés nehézségét és ennek következtében nem formálhatok nagy igényt velük szemben, de egészen egy konkrét, nagyon mindennapi, de emmellett a legnehezebb feladatok egyikére hívom csak fel ez alkalommal figyelmüket: a sztrájkra. Azt lehet mondani, hogy óriási, milliókra menő kárt okoz úgy a szegény népnek, mint a birtokos és iparos osztálynak a folytonos küzdelem a munkaadó és munkás között. Helytelen lenne tőlem akár egyik, akár a másiknak pártjára állani és különösen e helyen véleményt mondani; többet mondok, nem is tudnék, mert nagyon helytelennek tartom, ha valaki elvileg előzetesen és föltétlenül a munkás vagy a gyáros és földes úr mellett van, mert azt, hogy melyik részen van az igazság, azt csakis a konkrét viszonyok^ pontos ismerete alapján lehet megállapítani. És ha bárhol kiüt a küzdelem és az tényleg szakításra vezet, nagyon helytelennek tartom az egész sajtónak a magatartását, hogy e tekintetben bírónak tolja fel magát és Ítél elevenek és holtak fölött. En azt mondom, hogy ez veszedelmes és igazságtalanság is. A dolgot a helyszínén kell tanulmányozni és keletkézésében a bajt megismerni és aszerint iparkodni annak elhárítására. Ha tehát én most lelkészeinkhez fordulnék azzal a kívánsággal, hogy avatkozzanak a sztrájkba, ez képtelenség volna. Én egész szerényen fölhívom figyelmüket arra, hogy ha olyan életet folytatnak, mert ezt nem lehet ám akkor kezdeni, amikor a baj megvan, hogy úgy a népnek, mint a birtokos osztálynak, esetleg gyárosnak bizalmát képesek megnyerni; sokszor, nem mindig, mert vannak átalkodott ellentétek, kiegyenlíthetetlen küzdelmek, de sokszor igen hasznos szolgálatot tehetnek mind a két félnek, s ezzel együtt az országnak s a társadalomnak. Ha egy lelkész így él, így működik, csak akkor érhet el eredményt — mert ez épen olyan vetés, amely után aratást vár az ember, mint amilyen a mezőket megtermékenyíti; ezt nem lehet ám úgy csinálni, hogy ma elhatározom, holnap végrehajtom, mert ez egy életnek a feladata. Egy ember, egy lelkész, olyan szegény viszonyok között van, hogy az nem parancsolhat, sőt feladata sem lehet, hogy parancsoljon és diktáljon, de ha így él és így működik tanácsával elkezdve a szószéktől a legutolsó szobában való beszélgetésig, egyenlőn bánva a néppel és munkaadóval, mert egyenlően kell foglalkozni mindenkivel, egyenlően kell a lelkeket átalakítani és lassú munkával befolyásolni, minden nap csepegtetve sziveikbe azokat az elveket, amelyekkel az evangéliom megbízta, akkor ha így előkészíti a lelkeket, 8 baj keletkezik, ha szelíd szóval, de a helyzet ismeretével kifejti egyik vagy másik félnek, hogy melyik ment túlzásba és melyik nem, én azt hiszem, ha nem is mindig, de gyakran igen hasznos szolgálatot tehet mind a két félnek s magának a társadalomnak is. Természetes dolog, hogy ha valaki brutaliter fogja fel e tekintetben is feladatát s vezetőnek tolja fel magát, ez összeütközéseket fog provokálni anélkül, hogy eredményre jutna. He nem ezt kell tenni, hanem az okos rábeszélésnek a balzsamával kell a sebekre hatni, amely előbbutóbb megteszi a maga hatását.

Ne vegye rósz néven az igen t. lelkészi kar, hogy én világi ember, sőt többet mondok, az üzleti világba is meglehetősen be vagyok avatva, ezzel a kérdéssel foglalkozom: Experto crede Ruperto.

Én végig éltem különböző társadalmi mozgalmakat és láttam, hogy gyakran egy kellő percben eltalált jó szó sokkal többet tesz, mint sok fenyegetés, sok erőszak és talán mint maga a fegyver.

Én csak ezt az egyetlen-egy pontot hoztam föl, de találhatnak sok pontot és feladatot a lelkész urak, ahol üdvösen hathatnak, ez által még azt is elérik, hogy saját állásukat emelik és állásuk által hivatásukat nemesítik, mert ma már a lelkész nemcsak prédikátor és nem szabad, hogy csak prédikátor legyen, hanem most a lelkész kell, hogy igazi lelki tanácsadó legyen. Akkor, amikor a középkorba vagy később a legutóbbi századig csak arról volt szó, hogy az osztályok egymás mellett meglővén, mindenki végezze a maga munkáját és nem törődött senki a másikkal, akkor a prédikátor elmondhatta imáját s ezzel hivatását befejezettnek is tekin