Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-09 / 36. szám

619

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

620

kodásnak. Szükségünk van nekünk mindenben az egyetemességre, mert ebben nagy erő rejlik.

Helytelenül cselekedet a zsinat, midőn nem adott határozott véleményt, előírást arra, hogy milyen is lehet a hivatalos papi egyenruha ? ! Nekem határozott meggyőződésem az, hogy a sokféle szertelenségnek csak úgy vehetné elejét egyetemes egyházunk, ha megbízna egy szabócéget, s egy elfogadott mintaszerint ott csináltatná minden kálvinista pap a hivatalos ruháját. Ezzel elérnénk azt, hogy :

1. egyforma lenne a ruha;

2. tisztességes kiállítású lenne ;

3. és a tömegrendelés folytán felette olcsó.

Ilyen egvformásítástól pedig sohase féltsük az evangéliomi szabadságot, sőt ellenkezőleg, biztosak lehetünk abban, hogy külső megjelenésünkkel is szolgálni, erősíteni fogjuk evangéliomi egyházunk érdekeit.

(Léva)

Bietha József.

Református egyházi lapszemle.

„Erdélyi Prot. Lap.u 27—30. sz. N. K.: „A kormányválasz hatása“ c. a. gróf Apponyi kultuszminiszternek a két prot. egyház közös bizottságának az 1848. XX. t.-c. végrehajtása érdekében tett felterjesztésére adott válaszának hatását ismerteti. Mig egyfelől általános örömet okozott az, hogy a killátásba helyezett évi három millió államsegély az egyházi adóteher könnyítésére, vagyis általános szükség fedezésére fordíttatik, tehát ennek már nem csupán egyes személyek látják hasznát; addig más felől tájékozatlanságban hagy bennünket. Úgy tűnhetik fel a dolog, hogy az éhes prot.-nak oda dobtak egy 3 milliós koncot s ezzel e lakarják terelni a figyelmet arról, hogy az 1848. XX. t.-o.-ben foglaltató s a magyar nemzeti állam kiépítésére alkalmas eszközöket elhárítsák. Ezt a törvényt nem szabad szétdarabolni engedni. Nagyszabású, egységes alapelveken nyugvó egyházpolitikát várunk, nemcsak a protestántizmus, hanem a magyar állam nevében és érdekében ! „Indokolatlan (?) idegeség“ o. vezércikk szintén a kultuszminiszter válaszával foglalkozik, melyet Halász Lajos képviselőnek interpellációjára mondott báró Barkóozy Sándor kultuszminiszteri tanácsosnak a középiskolai tanárok országos gyűlésén, a kultuszminisztérium képviseletében tartott, felette klerikális izü és törekvésű beszéde miatt. Minden józan prot. ember méltó felháborodással olvasta Barkóczy beszédét és Halász képviselő felszólalása nem türelmetlen „idegesség“ szüleménye, sőt a klerikálizmus elhatalmasodásával szemben nagyon is indokolt. Az „őrállók“ és „Az Irsay-ügy“ o. cikkek a néhány hónappal ezelőtt országgyűlési képviselővé választott és most súlyos erkölcsi megtévelyedések miatt lelkészi hivatalától megfosztott Irsay József kolozsvári ref. papnak ügyével és az abból folyó tanulsággal foglalkoznak. Bizony sokszor látjuk szomorú eredményét annak, hogy a papi érdem jutalma, előmenetele a népszerűség ingatag és megbizhatlan alapjára szorul.

„Prot. Egyházi és Iskolai Lapu 29—31. sz. H. 1. „Homályos beszédek. Legyen világosság“, cimü cikk foglalkozik báró Bárkóczynak ismert beszédével, mely nagyon gyanús hangokat hallatott a nevelés valláserkölcsi alapjai felől, amikor minden elvont bölcseleti vallás, erkölcstan és minden „tételes torzvallás11 kirekesztésével, egyedül a „900 éves“, „helyesen értelmezett kereszténységet“ jelölte meg olyannak, amely a nevelés valláserkölcsi alapjait szolgáltathatja. Csiky Lajos : „Az ón amerikai utam“ címmel tudatja, hogy tervbe vett amerikai útjáról nem mondott le, hanem a san-franciskói szerencsétlenség miatt egy évvel továbbra halasztotta. Kíváncsian várjuk dr. Antal Géza amerikai útjáról a beszámolót, mert elvégre jogunk is van hozzá; papnöveldénk nélkülözni volt kénytelen rendes tanárát és közvagyonból fedeztetett utazási költsége. Vájjon érdemes-e kivándorolt honfi és hittestvéreinkért itthon szűkölködő egyházainkat és intézményeinket háttérbe szorítani, magas, de kétes értékű világi politikából ?

Pedagógus: „Feminista törekvések“ cim alatt ismerteti az utóbbi években hazánkban is megalakult Feministák Egyesületének célját és elveit. Neveléstani elvei közül ez alkalommal kettővel, t. i. a fiú- és leánygyermekek együttes neveléséről és a gyermekek nemi tekintetben való felvilágosításával foglalkozik. Az együtt nevelésre nézve a feministák, mivel a női nemnek a férfi nemmel minden téren való egyenjogúsításáért küzdenek : azt kivánják, hogy már az iskolai nevelésben törültessék el a leányok és a fiuk között való megkülönböztetés és a legalsó iskoláktól a legfelsőkig együtt tanítassanak és neveltessenek, a fiuk és a leányok. Azt mondja Pedagógus, hogy ő nem ellensége a nemes értelemben vett nőemanoipációnak, de nem tudja helyeselni a minden térre kiterjedő korlátlan nőemancipációt, amely, mint a nemzetközi szociálismus, csak jogokat követel, de azokat a korlátokat, amelyeket maga a Teremtő állított fel az élet küzdő terén férfi és nő között, tekintetbe nem akarja venni. A feminista mozgalom alapjában véve szociális mozgalom; de mint ilyen túl is lő a célon és olyan követelményekkel áll elő, amelyek, ha megvalósulhatnának, nemcsak a családnak és a társadalomnak adnának uj és pedig nem vonzó képet, hanem végeredményükben, az inferioritásból való kiemelése helyett, még nagyobb degradálására vezetnének a női nemnek. A férfi hivatása a küzdelem, a kenyérkereset, a nőé a családi élet körének betöltése. A feministák másik neveléstani elve : a gyermekeknek nemi tekintetben való felvilágosítása, úgy a családban, mint az iskolában. Ennek egyik-másik helyes indokát elismeri, de megggyőzően bizonyítja Pedagógus, hogy a gyermekeknek nemi tekintetben való felvilágosítását olyan módon és oly célzattal, mint ahogyan a feministák követelik, nemcsak hogy nem jogosult, sőt egyenesen veszedelmes és a legnagyobb mértékben erkölcstelen, amely ellen minden beosületes embernek és különösen a kér. egyháznak egyenesen tiltakoznia kell.

Keresztesi Samu: „Fegyelem az egyházban“ cimü cikkének megírására Jávory Nándor lelkósztársunknak