Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
dunántúli protestáns lap. 594 593 gálattól minden tanuló visszalépett. Honnan e megdöbbentő jelenség, mely szinte a közélet kavargó piacát állítja szemeink elé? Hiszen a régi iskolában is voltak diákcsinyek, amelyekről kollégiumaink hagyományai egész legendákat szőnek; de azok, még ha az iskolai rend kijátszására irányultak is, erőtől duzzadtak, — míg a mai visszaélésekben csak gyengeség nyilvánul. Talán az ifjúság fizikai vagy szellemi gyöngeségét jelenti e tünemény? Talán, mint a költő mondja: nincs magasra vívó szenvedelme? Lehetetlen. Én nem hiszek a Rousseau-féle elméletben, hogy a műveltség haladásával az erkölcsi erő hanyatlása járna karöltve. A társadalomnak az a laza erkölcsi felfogása, mely mindenütt a könnyű boldogulást, a munka nélküli sikert keresi, mely nem ösmeri a munka és küzdelem gyönyörét, csak az elért siker gyümölcsét élvezi s mely a jogosulatlan ambíciót és erkölcsi alap nélküli kapaszkodást is célra vezeti, — ütött rést az iskola falán s a szülei ház és társadalmi érintkezés utján behatolt az iskolába is, hogy megingassa az ifjúság erkölcsi egyensúlyát s a kötelességérzet helyett a könnyű boldogulás vágyát oltsa szivébe. Egy darab társadalmi kóranyag e jelenség az iskola testében, melyet ki kell irtanunk a nevelés minden eszközével. Az erkölcsi világrend követelményeit, hogy az erénynek meglegyen a jutalma, a kötelességmulasztásnak meg legyen a büntetése, meg kell óvnunk legalább az iskola eszményi világában, hogy ezáltal az életre is nemesítőleg hathassunk; különben az erkölcsi nevelés létjogosultságát veszítené el. A kötelességteljesítést kell az ifjúság leikébe plántálnunk, hogy ez legyen iránytűje az élet útjain, akaraterejét kell edzenünk, hogy legyőzze a ráváró feladatok nehézségeit, jellemét kell szilárdítanunk, hogy a sors viharai alatt soha meg ne rendüljön. A régi kálvinista iskolák egyszerű és szigorú erkölcsei, melyekre nézve épen Sárospatakról és Debreczenből olyan megkapó képet fest Holmijában Bessenyei, e tekintetben is sok tanulságot nyújtanak s a ref. tanárság csak ősei nyomdokában fog járni, ha legjobb igyekezetével munkálkodik az erkölcsi nevelésen. Az év kimagasló tanügyi mozzanatai közé tartozik tanügyi kormányunk nehány intézkedése is. Mindjárt az iskolai év elején a hazai tanárság osztatlan örömével találkozott az általa évek óta sürgetett gyakorlati tanárképzés berendezése. Nagyon ideje volt. Huszonkét évig állott e tekintetben középiskolai törvényünk végrehajtatlanul, mialatt csak a budapesti tanárképző-intézet gyakorló iskolája vezetett be nehány tanárjelöltet évenként a tanítás munkájába, tanárjelölteink legnagyobb része pedig — a nélkül, hogy saját egykori tanárainak módszerén kívül valaha mást látott volna — a főiskola padjairól lépett tanári katedrájára. Elvégre most a 12 tankerületi főigazgatóság körében a gyakorlati tanárképzésnek ugyanannyi állomása rendeztetett be állami ösztöndíjakkal a közvetlen állami vezetés alatt álló tanintézetekben. De hát miért csak épen ezekben ? Hiszen azoknak a tanárjelölteknek jó része felekezeti iskolákba fog kerülni, melyeknek tanügyi szervezetével, eljárásával és egész szellemével megismerkedniök fontos érdekökben állana. Avagy talán a felekezeti középiskolák nem állanak azon a színvonalon, hogy a tanárjelölteket jövendő hivatásuk munkakörébe bevezethessék? Ellenkezőleg, nem egy felekezeti tanintézet jobban van berendezve paedagogiai könyvtárral és a tanítás szemléltető eszközeivel, mint némely állami iskola; emellett a nevelő és fegyelmező hatású iskolai tradíció évszázadokon át jobban megerősödött a felekezeti, mint az aránylag ifjú állami intézetekben. Hazai közoktatásunk egysége, az állami érdek azonossága pedig egyenesen megköveteli, hogy a gyakorlati tanárképzés a megkezdett szűk körből állami költséggel a felekezeti iskolákra is kiterjesztessék. S egyetemes konventünk nemcsak a református iskola emelését fogja munkálni, de nemzeti közoktatásügyünknek tesz vele szolgálatot, ha az államkormánytól e követelmény megvalósítását sürgeti. A református iskolai szellem van olyan erős hajtása a nemzeti életnek, hogy tanárképzésünkre is termékenyítőleg hathat. Másnemű érzéssel, sok tekintetben visszatetszéssel fogadta tanárságunk a közokt. kormánynak egy másik nagyfontosságú rendelkezését, az érettségi vizsgálati utasítást. Ez utasítás, melynek nevezetességéhez tartozik az is, hogy a véleményadásra hivatott összes testületek javaslataitól eltérően az alkotmányos érzék hiányával bocsáttatott ki, tudvalevőleg több tanulmányi ágat törölvén az érettségi vizsgálat tárgyai közül, e vizsgálatot lényegesen megkönnyítette s ezáltal sok, tudományos életpályára nem való egyén előtt nyitott útat a főiskolai tanulmányokra. Az érettségi vizsgálatnak ilyetén megkönnyítését a nagyközönség természetesen tetszéssel fogadja, de sokunknak a nemzeti tudományosság érdekéből erős aggodalmaink vannak iránta. Alig fér ugyanis hozzá kétség, hogy a görög és német nyelvnek a gimnáziumi érettségi vizsgálatról való kiküszöbölése első renden e nyelvekben és irodalmakban való jártasságát fogja tanuló ifjúságunknak a mostani alacsony színvonalnál is lejebb szállítani; de visszahatással lehet középé8 főiskoláink általános tanulmányi színvonalára is. A görög irodalmi tanulmányok hanyatlása általában a tudományos műveltség alapjait gyöngíti, míg a német nyelv iskolai elhanyagolása
