Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
Tizenhatodik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1906. január 28. DUNÁNTÚLI AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János . szerkesztő czimére küldendők. ----- ----- főmunkatárs czimére küldendők. . - .. Egyházunk segélyezése. (Folytatás). Az 1869 évtől kezdve a kultuszminiszteri tárca terhére adni szokott, eredetileg csak évi 8000 frtot kitevő, de ma már az 50 — 60,000 korona körül járó «államsegély» az egyházak közt évenkint kiosztásra kerülő 18000 koronát kitevő összege, hogy mely szempontok szerint osztogattassék, arra nézve az 1876. évi egyházker. jkönyv 72—73-ik lapján, annak «kiosztásának módozata» ekkép formuláztatik «A gyülekezetek 3 fokozat szerint részesítendők államsegélyben és pedig I. fokozat szerint legtöbb államsegélyben a) a tetemes elemi csapást szenvedett gyülekezetek, b) A szükségesség által indokolt új építkezést tevő gyülekezetek, c) Alakuló gyülekezetek. d) Szétszórt vagy izolált egyházak, melyek magukra hagyva megsemmisülnének. — II. Fokozat szerint a) a hasznos befektetés vagy vétel, b) középületek nagyobb mérvű, szükséges kiigazítása, vagy c) ezek miatt terhelő adósságok törlesztésére igényelhető államsegély. — III. Fokozat szerint, a kisebb, önerőn nem teljesíthető és ezt igazolni tudó szükségletek fedezésére nyerhető államsegély. Felettébb óhajtandónak tartanám, hogy e «módozat» szorosan betartassák, általában minden kiosztásra kerülő segélynél érdem és igazságnak megfelelően biráltatnék el a kérvény, esetleges személyi motívumok vagy más mellékes tekintetek domináló szerepet ne játszanának. És a mellett szigorú tervszerűség honosíttatnék meg, amelynek alkalmazását szerintem igen megkönnyíthetné a kanonika vizitáció évi munkája, amely közvetlen tapasztalat, a személyes érintkezés révén valamely gyülekezet önerőn nem teljesíthető, de — igaz vágyának kielégítésében a célt megközelítni segítné. Ez elvi kivánalmak, a gyakorlati megvalósításnál, párosulva a «segély» szó helyes értelmezésével, nem megalázottan nyert morzsákat, hanem valamely gyülekezet evidens érdekénél, igazi segedelmet produkálnának. Mert szerintem, hogy visszatérjek az elől mondottakra, áldásos, építő munkát csak nagyobb mérvű segélyezéssel végezhetünk egy-egy helyen. Ma, a midőn gyülekezeteink nagy része a 100 0/0-os egyházi adóteher alatt nyög, szétforgáesolásával a segélynek nem sokra megyünk. Mert azt hiszem, a kerület nem sok egyháza tud felmutatni valami nagyobbszerüt, amit «a segéllyel» szervezett volna. Itt-ott tán van valamely maradandó, de a legtöbb, azt hiszem — mert kis mérvben adatott a «segély» — csak reparaciókra volt felhasználható. Pedig ezzel nem sokra megyünk. Mert ezzel ugyan valamely gyenge, pusztuló vagy izolált helyen, vallási s nemzeti szempontból is fennmaradni s megerősödni kívánatosnak látszó gyülekezet fundamentomát nem igen építettük. Szerintem pedig a segély elsőrendű rendeltetése mindig az, hogy az a fennmaradhatás, a talpraállitás biztosításának szolgálatában álljon, pillanatnyilag orvosló csak másodsorban legyen. S ha ez betartva nincs, a célt nem szolgáljuk vele. Az évi kiosztható «segélyek» pedig végösszegükben elég szépek. Úgy hogy, ha csak néhány évit adunk is össze a különböző forrásokból, akkor látjuk, hogy mily jeles munkát lehetett volna azzal végezni gyülekezeteink anyagi regenerálása tekintetében. Tanulságul ide irom a legközelebbi 15 év alatt, 1891—1905-ben kiosztott egyházkerületi segélyeket, csak egyházmegyénkint, de a komáromi egyházmegyét részleteiben érintőleg is. A Baldácsy-alapból egyházkerületünk egyházmegyéi az említett 15 év alatt a következő segélyeket, helyesebben osztalékot nyerték u. in.: 4*
