Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
Tizenhatodik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1906. julius 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖFtEBOL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■ szerkesztő czimére küldendők. —_ . főmunkatárs czimére küldendők. -Kik a kutmérgezők? Az »Alkotmány« című néppárti napilap egyik múlt heti számában erkölcsi irányítást, oktatást próbál adni a tekintetben, hogy csak azt szabad szóval és Írással hirdetni, ami igaz; a kik ezzel elenkezőleg járnak el, azok olyanok mint a kutmérgezők; mert megrontják megfertoztetik a lélek italát. A cikk különösen két esetet hoz föl annak igazolására, hogy mi protestánsok vagyunk azok, akik az erkölcsi világot megrontjuk, mert bátran és állhatatosan hirdetünk olyan dolgokat, amik semmiképen se igazak. Mi vagyunk a legnagyobb kutmérgezők! Mi vagyunk az okai annak, hogy a jezsuita név gyűlöletes; mert azokról a finom lelkű, ártatlan és szent életű jezsuitákról annyi rosszat beszélünk és Írunk, hogy a világ utoljára elhitte és elhiszi, hogy mindenegyes jezsuita valóságos ördög. Hát az bizonyos, hogy mi a jezsuitákat nem dicsértük és nem dicsérjük soha, mert egyáltalán nem dicsérhetjük. De az bizonyos, hogy mi semmivel se állítottunk ki rosszabb bizonyítványt róluk, mint az a XIII. Kelemen pápa, aki egy terjedelmes bullában a különböző országokból hozzáérkezett panaszokat rendszeresen összeállítva, kimondotta a rend eltörlését, minden kétséget kizáró történeti bizonyítékokkal igazolván, a hogy ez a rend minden olyan országban tönkre teszi a belső békét, amely nem hajlandó az ő járszalagján ballagni. Az is bizonyos, hogy tisztán római katholikus országok követelték a legsürgetőbben a rend eltörlését. Amikor pedig csakugyan eltöröltetett, a házaikból kivert jezsuitáknak — az emberiség elég nagy kárára — a protestáns Poroszország adott menedéket. Igaz, hogy mi nem dicsérjük a jezsuitákat és hazánk belső békeségére határozottan károsnak tartjuk működésüket, ha még oly szelídek és finomak is külsőleg, mert e szelídség és finomság csak betanult ravaszság, alattomosság — de az is bizonyos, hogy pl. a nagy Rákóczi Ferenc se igen tűrhette őket; pedig ő római katholikus volt. A haza békességére mégis szükségesnek tartotta, hogy a jezsuiták az országból kiüzettessenek. Avagy talán ma jobbak a jezsuiták, mint voltak régen ? Nem hisszük. Alapelveik, céljuk a- régiek; legfeljebb a modoruk változott. Ma már nem léphetnek föl oly erőszakosan és durván, mint 2—300 évvel ezelőtt. De hogy ma se kedvesek a római katholikusok előtt ott, ahol már teljes mértékben éreztethetik befolyásukat : erre elég bizonyíték az az ellenszenv, mely a spanyolokat arra bírta, hogy utcai botrányokat, verekedéseket rendezzenek ellenük és kolostoraik felgyújtásától se riadjanak vissza. íme, akik szinről-szinre jól ismerték és ismerik a jezsuitákat, azok századok óta gyűlölik őket és a rend megszüntetését nagy nyereségnek tartják az erkölcsi világra nézve. E tekintetben hát nem mi vagyunk a kutmérgezők, hanem azok, akik az erkölcsi világban tömérdek kárt okozott jezsuita szellemet magasztalják és a lelkekbe bevinni törekesznek. A másik eset, ami azt bizonyítaná, hogy mi kutmérgezők vagyunk, az volna, hogy immár a római katholikusokkal is elhitettük, hogy a magyar római katholikus egyház gazdag... Mi hitettük el ? ! Hát oly rövidlátó vagy épen vak volna ez az ország, hogy máskülönben épen nem úgy látná a dolgot, ha csak mi protestánsok fel nem hívnánk rá a figyelmét ? Lehetetlen. Hiszen ha a pénzt, az ingó vagyont el lehet is titkolni, a fekvőségeket csak nem ! És ki ne tudná, hogy Magyarországon a földnek mily óriási százaléka van a római katholikus főpapok és káptalanok kezén ? Ki ne tudná, hogy egyik-másik főpap szinte fejedelmi vagyonnak a haszonélvezője ? 29
