Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-22 / 29. szám

Tizenhatodik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1906. julius 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖFtEBOL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■ szerkesztő czimére küldendők. —_ . főmunkatárs czimére küldendők. -Kik a kutmérgezők? Az »Alkotmány« című néppárti napilap egyik múlt heti számában erkölcsi irányítást, oktatást próbál adni a tekintetben, hogy csak azt szabad szóval és Írással hirdetni, ami igaz; a kik ezzel elenkezőleg járnak el, azok olyanok mint a kutmérgezők; mert megrontják meg­­fertoztetik a lélek italát. A cikk különösen két esetet hoz föl annak igazolására, hogy mi protestánsok vagyunk azok, akik az erkölcsi világot megrontjuk, mert bát­ran és állhatatosan hirdetünk olyan dolgokat, amik semmiképen se igazak. Mi vagyunk a leg­nagyobb kutmérgezők! Mi vagyunk az okai annak, hogy a jezsuita név gyűlöletes; mert azokról a finom lelkű, ártatlan és szent életű jezsuitákról annyi rosszat beszélünk és Írunk, hogy a világ utoljára elhitte és elhiszi, hogy mindenegyes jezsuita valóságos ördög. Hát az bizonyos, hogy mi a jezsuitákat nem dicsértük és nem dicsérjük soha, mert egyáltalán nem dicsérhetjük. De az bizonyos, hogy mi semmivel se állítottunk ki rosszabb bizonyítványt róluk, mint az a XIII. Kelemen pápa, aki egy terjedelmes bullában a különböző országokból hozzáérkezett panaszokat rendszere­sen összeállítva, kimondotta a rend eltörlését, minden kétséget kizáró történeti bizonyítékokkal igazolván, a hogy ez a rend minden olyan or­szágban tönkre teszi a belső békét, amely nem hajlandó az ő járszalagján ballagni. Az is bizo­nyos, hogy tisztán római katholikus országok követelték a legsürgetőbben a rend eltörlését. Amikor pedig csakugyan eltöröltetett, a házaik­ból kivert jezsuitáknak — az emberiség elég nagy kárára — a protestáns Poroszország adott menedéket. Igaz, hogy mi nem dicsérjük a jezsuitákat és hazánk belső békeségére határozottan káros­nak tartjuk működésüket, ha még oly szelídek és finomak is külsőleg, mert e szelídség és finom­ság csak betanult ravaszság, alattomosság — de az is bizonyos, hogy pl. a nagy Rákóczi Ferenc se igen tűrhette őket; pedig ő római katholikus volt. A haza békességére mégis szükségesnek tartotta, hogy a jezsuiták az országból kiüzet­­tessenek. Avagy talán ma jobbak a jezsuiták, mint voltak régen ? Nem hisszük. Alapelveik, céljuk a- régiek; legfeljebb a modoruk változott. Ma már nem léphetnek föl oly erőszakosan és durván, mint 2—300 évvel ezelőtt. De hogy ma se kedvesek a római katholikusok előtt ott, ahol már teljes mértékben éreztethetik befolyá­sukat : erre elég bizonyíték az az ellenszenv, mely a spanyolokat arra bírta, hogy utcai bot­rányokat, verekedéseket rendezzenek ellenük és kolostoraik felgyújtásától se riadjanak vissza. íme, akik szinről-szinre jól ismerték és ismerik a jezsuitákat, azok századok óta gyűlö­lik őket és a rend megszüntetését nagy nyere­ségnek tartják az erkölcsi világra nézve. E te­kintetben hát nem mi vagyunk a kutmérgezők, hanem azok, akik az erkölcsi világban tömérdek kárt okozott jezsuita szellemet magasztalják és a lelkekbe bevinni törekesznek. A másik eset, ami azt bizonyítaná, hogy mi kutmérgezők vagyunk, az volna, hogy im­már a római katholikusokkal is elhitettük, hogy a magyar római katholikus egyház gazdag... Mi hitettük el ? ! Hát oly rövidlátó vagy épen vak volna ez az ország, hogy máskülönben épen nem úgy látná a dolgot, ha csak mi protestán­sok fel nem hívnánk rá a figyelmét ? Lehetet­len. Hiszen ha a pénzt, az ingó vagyont el le­het is titkolni, a fekvőségeket csak nem ! És ki ne tudná, hogy Magyarországon a földnek mily óriási százaléka van a római katholikus főpapok és káptalanok kezén ? Ki ne tudná, hogy egyik-másik főpap szinte fejedelmi vagyon­nak a haszonélvezője ? 29

Next

/
Thumbnails
Contents