Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
477 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 478 Ajánltattak : Baldácsy-alapnál: Nyitra 200 K, Jóka a fennmaradó, összegre; államsegélynél: Dunamocs, Izsap, Cs.-Radvány, Patas, D.-Radvány, Ekel; közalapnál: Dunamocs 1200 K ; rendkívüli államsegélynél: Ekel; kér. mis. segélynél: Pozsony, Nyitra és Ruttka. Segédlelkészek közül: Tóth Kálmán, Sohár K., Beke K., Kiss D. Ehm. ösztöndíjat kapják : Galambos J. és Sáhó L. papnövendékek. Udvardy Gyula beterjeszti a missió bizottság jegyzőkönyvét. Segélyre ajánltatnak: Ujszőuy 800 K, Csehi 600 K, Érsekújvár 300 K, Pozsony 1200 K, Nyitra 1100 K. Esperes urnák kimerítő jelentése az egyes javaslatokkal együtt elfogadtatott. Udvardy Gyula ismertetése után a szórványokban leendő hitoktatásra 11300 kor. vétetik fel. Két új missiói lelkészre van szükség a sok szórvány miatt: az egyik állomásozna Pozsonytól északra, a másik Ruttkán. Ez utóbbi 411 lelket számláló szórvány már szervezkedésének jóváhagyását is kéri. E szerint a mostani nyitrai missió két részre szakadna : Nyitrán lenne rendes, Ruttkán pedig missió lelkész. Az egyházmegye Örömmel járult hozzá e szép tervhez. A komáromi ref. egyház hitoktató leklészi díjlevele jóváhagyást nyert. Besse Lajos s.-lelkész az egyházmegyébe bekebeleztetek. Több kisebb ügy elintézése után a gyűlés véget ért. Délután bírósági ülés volt, amikor 4 kisebb ügyet intéztek el. V. KülfÖÍÖi fpitE§. Az apostata hercegnő. Rég megírták már a külföldi lapok nyomán a magyar újságok is, hogy Ena battenbergi hercegnő, a spanyol király jegyese, apostata lett. Elhagyta ősei hitét, a prot. egyházat és a pápista egyházba tért. Azóta már „az erény rózsáját1,1, a tiszta aranykoszorut is megkapta a pápától. A hercegnő ezen tette méltó felháborodást okozott az anglikán és a többi prot. egyházak körében. Amerika, Austrália, Kanada, Ceylon, Ujseeland prot. hívei Edvárd királyt folyamodvánnyal, kérőlevéllel keresték fel és kérdezősködtek a vallásváltoztatás valódi oka felől. A hívők utalnak arra, hogy királyi beleegyezés nélkül a vallásváltoztatás nem történhetik meg és ha az uralkodó a szükséges lépéseket megtette volna, ha megakadályozta volna húgát tettében, ma a protestáns alattvalókat nehéz gondoktól szabadította volna meg. Baughan Bernát, pápai nuntius, szintén nyilatkozott ezen alkalomból és hangsúlyozza, hogy a hercegnő tette, vallásváltoztatása teljesen az ő privát dolga és az senkire sem tartozik. A hercegnőre kell azt bizni, hogy az ő vallásos meggyőződéséről és vallásváltoztatásának okáról nyilatkozzék. A r. kath. egyház szent kötelessége az, hogy a hercegnő őszinte nyilatkozatát elfogadja, hogy őt tiszta meggyőződés vezette e lépés megtételében. Igazi pápista gondolkodás. Sem a királynak, sem másnak nincs jogában a vallásváltoztatást megakadályozni, tanácsolni, csak a pápa s ennek katonái bírnak erre privilégiummal. Csodálatos az is, hogy Ena herceguő ifjúkori éveiben saját vallását tartotta leghelyesebbnek és most, hogy király-jegyes lett, egyszerre arra meggyőződésre jött, hogy a vőlegény vallása a helyesebb. Vájjon nem a pápai nuntinus, vagy a pápa tanácsára-e, vagy csak egyedül a hercegnő „te[jes meggyőződése lenne ez 1“ A külföldi lapok élesen kikeltek Ena hercegnő ellen, a vicclapok pedig kifigurázták az „udvari keresztyénséget“, amely úgy változik, ahogyan az érdek diktálja. Sajnos, hogy ez a hitgyöngeség nemcsak a nép között, de a magasabb körökben is szedi áldozatait. Lueger és az ausztriai protestánsok. Lueger bécsi polgármester, aki feje a bécsi „keresztény szociális“pártnak, kinek magyargyülölete mellett csak pápás fanatizmusa nagyobb: ismét beszéltet magáról. Nem tetszik neki sehogysem, hogy a Los von Rom mozgalom nem csökken, de folyton erősödik. Minden módot felhasznál arra, hogy elnyomja az erősödő prot. egyházakat. Szónokol, ír, agitál ellenök kézzel-Iábbal-szájjal. Legközelebb egy kath. népgyüiésen Bécsben tajtékzott a klerikális-fi, az „egyedül üdvözítő“ egyház túlbuzgó harcosa. Kikelt a Los von Rom mozgalom ellen. Az ausztriai prot. egyesület azonban nem késett a méltó válasszal és hozzájuk illő önérzetes szavakban utasították vissza Lueger ur okvetlenkedését. Mennyivel önérzetesebb testület az ausztriai prot. egyesület, mint a magyarországi reformátusok konventje. A sok gyalázkodást, felekezeti sérelmeinket nemhogy megtorolná, hanem azok ellen szava sincsen. Sőt nyugodtan zsebre vágja a Kálvin és Luther gyalázóinak durva kirohanását és azok felett egyszerűen napirendre tér. A kálvini öntudat szintelenedése ez, vagy talán végelgyengülése. A nyílt levelet teljes egészében, magyar fordításában a következőkben közöljük : „Nyílt levél dr. Lueger Károly úrhoz, Bécs polgármesteréhez. Bielitz, 1905. dec. 1. A legutóbbi bécsi kath. nagygyűlés alkalmával polgármester úr a „Los von Rom“ mozgalmat élesen megtámadta. Mint katholikus ember erre magát jogosítva is érezhette . . . Ám a fegyverek, amelyekkel Bécs fő- és székváros polgármestere magát e támadás alkalmából Rómának nála sokkal alantabb álló apologétiáinak fegyvertárából felszerelte, arra késztetnek bennünket, mint Ausztriának az evangélikus papi egyletben egyesült összes ev. papjait, hogy ellenök a leghatározottabban tiltakozzunk. Óvást emelünk a magunk s egyházunk nevében Önnek azon gyalázkodásával szemben, amellyel a protestantizmushoz áttérteket illette. A szivekbe csak Egy lát, s teljesen tiszta idító okokat egy tömeges vallásos mozgalomnál mindenegyes esetben ép oly kevésbbé állapíthatni meg, miként nem a politikai, még a keresztény szociális mozgalomnál sem. Ám azért igen sok olyan
