Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
Tizenhatodik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1906. julius 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények _ ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — - ■■ szerkesztő czimére küldendők. == = főmunkatárs czimére küldendők. ■ De ne időzzünk itt tovább, térjünk át egy másik sokat emlegetett oknak tárgyalására. Sokat, emlegetik ugyanis a korszellemet, mely úgy mondják éppen nem a vallásosság jegyében halad. Itt már szerintem is megtaláltuk a legalaposabb okot. Én sohasem tartottam azokkal, kik azt hiszik, mihelyt valaki német, francia, vagy angol, az mind — hogy így fejezzem ki magam — merőkanállal ette a bölcseséget. Mindig bosszant, ha látom, hogy a magyar ember milyen könnyen rúgja odébb a jót, ami a magáé és veszi át a silányt, ami idegen, mikor látom, hogy a fölületesség, ha műveltnek akar látszani, németül gondolkodik, német gondolatformákat, mondatalakokat használ magyar szavakkal. S könnyebben esik lelkének, hacsak alig is kiejthet néhány idegen szót beszéde közben, aminek se kiejtését, se értelmét nem tudja jól, s idegen szót használ ott is, ahol jó magyar szót használhatna, s mindenáron azt akarja elhitetni a gyengébbekkel, hogy németül vagy franciául is ért, holott csak annyi az egész, hogy magyarul nem tud becsületesen. A magyar ember igen nagy hibájának tartom a jogos önbizalom hiányát. Meggyőződésem, hogy a magyar faj olyan jó természetes ésszel, olyan gazdag értelmi kincsekkel van alapjában véve megáldva, amilyennel egy nemzet népe sincs és bízom abban, hogy ez a mag még terebélyes fává növekedik előbbutóbb. Egyszóval én nem szoktam idegen bámuló lenni a magyar jó tulajdonok rovására. De most mégis idegen területre kell mennem. Mert ha tudjuk azt, hogy Angliában, Skócziában, Hollandiában milyen vallásos közszellem uralkodik, önkénytelenül is kérdezzük: mért nincs ez úgy hazánkban, miért olyan rideg, közönyös itt a gondolkodás ? Az igaz, hogy itt édes-keveset tesznek a vallásos közszellem érdekében. Van p. o. egy miniszteri rendelet, mely megtiltja a korcsmáknak istenitisztelet ideje alatt nyitva tartását. Ki veszi ezt komolyan ? Ki jelenti föl az istenitisztelet ideje alatt is dorbézoló vendégeket látó korcsmárost? Talán a pap tegye ezt is ? Törvény tiltja p. o. a nyilvános, másokat botránkoztató istenkáromlást; de ki törődik ezzel ? Talán a pap legyen a közigazgatás közege 8 az jelentgesse híveit? Nálunk falvakon vasárnap akárki dolgozhat akármit. Ki állja útját? Ki bünteti meg ? És itt van a fő ok, itt találunk nyitjára vidékünk vallástalanságának is. Vidékünk jó részt szőlővel gazdálkodik. Egy más vidékbeli, aki többnyire gabonát termel, megnézi vasárnap földjét, s ha megnézte, nem igen akad útjába semmi, ami visszatartóztassa, hogy templomba el ne juthatna. A szőlő egész más. Ott bizonyosan akad igazítani való. Akad pince is, bor is. Akadnak jó komák, sógorok is, akik elmulatnak együtt. Vidékünkön egész külön jegyzékét lehet összeállítani a munkáknak, amiket az emberek vasárnap tesznek meg, nem is szánnak rájuk más napot. íme. Télen : borfejtés, seprőpréselés, pálinkafőzés, városba menetel stb. Tavasszal: vesszőtisztogatás, szőlőoltás. Nyáron: szénagyüjtés, takarítás, eleségtakarodás, eleségrostálás, kazalozás, zöldoltás, mindenféle gyümölcsszedés stb. Ősszel: szőlőpréselés, vesszőszedés, hordómosás, répatisztogatás stb. És nincs rá eset, hogy valakit megbüntetnének ünneprontásért. Nem is büntethetnek senkit, mert nincs följelentve senki. Ezzel senki sem törődik. így aztán a kor egyik tüneteként a lelkeken ülő közönyös fásultságnak jól kezére játszik a felügyelet teljes hiánya, melynél fogva az emberek nagy részét elvonja a templomtól a mulatás, az ünneprontó foglalkozások. Nem állítom én, hogy aki vasárnap istentisztelet alatt a korcsmában nem ülhet és szénát nem gyűjthet, az mindjárt a templomba jön. Sokkal is jobban megvan már rontva népünk gondolkozása, minthogy mindjárt szembeszökő lenne az eredmény. De mégis, ha 28 Korunk templomkerüléséről, különös tekintettel a felső Balatonvidékre. (Folytatás.)
