Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
459 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 460 Tűnődések a lugas alatt. Elnéztem a döngicsélő méheket. Mind más irányból, más tájékról érkezik megrakodva a kaptárhoz. Mohó buzgalommal tódulnak be az ajtón . . . odabenn van azután zsongás . . ., zümmögés . . zsinatolás — uram bocsá’ — éppen mintha komoly gyűléshez készülődnének ! Vájjon lesz-e a kaptárban az őszre szép fehér akáe méz . . . vagy csak keserű sonkoly . . . ? Eh ! félre e földi, prózai gondolatokkal, vegyük elő mellőlünk a pádról a félbemaradt olvasni valót: a vaskos zsinati jegyzőkönyvet, hátha a sok kígyózó §, amely szemem előtt mind vonaglik és nyüzsög a légi szárnyasok zenéjére, egy kis jótékony délutáni álmot hozna az ember szemére ! Nem lehet tagadni, hogy a bezárult zsinat sok tekintetben csalódást okozott. Sok kérdés felett könynyedén átsiklott, sok óhaj és kívánság tekintetében nem határozott! Egy ilyen függőben hagyott kivánalom : a lelkészi liturgiális öltözék megállapítása. Ebben bizton reméltünk valamelyes határozott intézkedést, s e helyett kaptunk egy : „se hús, se hal“ féle határozatot. Azt mondja ugyanis a leendő E. T. 141. §-a: „hosszú fekete öltönyt, palástot és fekete bársony süveget viseljenek.“ Jobb lett volna, ha ez a § meg sem születik inkább, minthogy egy ilyen általános, akadémikus értékű határozat lön hozva, amely még teljesebbé teszi e téren a zűrzavart. A régi ruházatnál legalább a formára nézve magyaros viselet írt elő a törvény, de ez az új § tág teret enged az olló hivatott művészeinek és az ízlések csapongó fantáziájának. Egyik paptársunk visel majd régi reverendát; a másik zsinati kabátot; a harmadik kacskaringós sujtásos attillát; negyedik „Ferencz József“ öltönyt; ötödik „überciher“ szabású kaftán félét; mert hiszen ezek mind „hosszú fekete öltönyök“ ! No azután ezekhez felcsatolván a palástok különféle formáit, elkezdve a szalag szélességűtől a tógaszerü körpalástig; a tafotától a bársonyig; az öltözékeknek remek egyvelege és conglomerátuma jelenik meg majd egyházi ünnepélyeinken ! Egy-egy templomszentelés s nagyobb temetés alkalmával, jámbor katholikus atyánkfiái bámulva tűnődnek egymás között : „ni, ez abban a fekete lepelben bizonyosan buddhista“ ; „ez meg azzal a kerek süveggel mohamedánus“ ; „az meg ott, ott, abban a franciás szabású magyaros viseletben bizonyára baptista esperes“ ; „no ez meg itt kálvinista pap, mert nagy bajusza, vastag nyaka és osizmája van“ ! Hála Istennek, kerületünk egész papságában megvolt az óhaj és érzék valamelyes ízléses egyszerű papiforma ruha viselése iránt. Minden egyházmegyénk tett erre nézve javaslatot. Ha a többi egyházkerületek papsága nem tudott határozott megállapodásra jutni, mert a városi papok s lelkészjellegü tanárok divatos modern öltönyt, a falusi papok pedig régi motivumu magyaros tógát akartak liturgiális öltönynyé tenni; azért a mi kerületünk papsága megállapodhatik abban, hogy a dunántúli kerületben minden papnak egyforma liturgiális öltözéke legyen. En szerintem a következő háromféle jöhet számításba : 1. Ferencz József-öltöny ; széles palásttal és bársony süveggel. Előnye, hogy egyúttal polgári öltönyül is használható. 2. Reverenda széles palásttal és bársony süveggel. Előnye, hogy egyházias és egyszerű. 3. A Nemes-féle 3. minta. Előnye, hogy az egyháziasságot motívumokkal egyesíti. Ha megállapodásra jutnánk az öltözékre nézve, egy jó hirü szabó-céget kellene megbízni ezeknek a készítésével, hogy így olcsó ár és egyformaság lenne elérhető. Kedves Paptársaim! Most vannak az egyházmegyei gyűlések, értekezletek ideje; tér van ezen lap hasábjain is a vélemények kifejtésére; vitassuk meg a dolgot és határozzunk valamely liturgiális öltözék elfogadása felett ! Ha mindnyájan egyforma puritán, egyszerű, vallásos lélekkel bírunk: testünket is fedezze puritán, egyszerű, egyházias ruházat! Tegyük be azt a jegyzőkönyvet, hátha a sok kígyózó § közül valamelyik besurranik a kaptárba és megkeseríti ott a mézet. Ballagjunk át a szomszéd kollégához, tudakozzuk meg: készül-e már a paroohiális könyvszekrény ? Siómaroson, 1906 junius 15. Csukás Endre közpap. Lelkészértekezlet. A vágvidéki lelkészi kör f. évi junius hó 14-én tartotta rendes évi értekezletét Kismányán. Az értekezletet megelőzőleg istentisztelet volt a templomban, hol Rácz Elemér soóki lelkész prédikált Pál Róm. 111:20. alapján. „A törvénynek cselekedeteiből egy test is nem igazul meg Isten előtt.“ A templomot teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség. Istentisztelet után értekezletünk a következő tárgyak felett váltott eszmecserét: Tóth Kálmán elnök hangsúlyozza, hogy nagyon üdvös dolognak tartja, ha értekezletünk előtt istentiszteletet tartunk; imé itt is milyen nagy volt az érdeklődés a templomi buzgólkodás iránt. Hiszi, hogy ennek kedvező erkölcsi hatása van református népünkre. Szóba jött, hogy az egyházi ingatlan földbirtokokat miként lehetne teljes épségükben megőrizni holmi foglalásokkal szemben anélkül, hogy az egyház hivatalnokainak kellemetlenkedni kellene a presbitériumokkal. Értekezletünk úgy véli, hogy nagyon célszerű volna, ha a választott egyházmegyei mérnökök az érdekelt gyülekezet megkeresésére megvizsgálnák az ingatlan földbirtokok területi épségét, s ha hiba van, az egyházmegye elnöksége hivatalból utasítaná az egyház presbitériumát a hiba kiigazítására. Tóth Kálmán elnök felolvasott értekezése kapcsán azt az életrevaló eszmét veti föl, hogy a szórványokban
