Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
Tizenhatodik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1906. julius 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EOYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János —■ szerkesztő czimére küldendők. = — főmunkatárs czimére küldendők. ...... Korunk templomkerüléséről, különös tekintettel a felső Balatonyidékre. Irta s a balatonfüredi lelkészi kör 1906. junius 14-én tartott értekezletén felolvasta Szűcs József alsóörsi ref. lelkész. T. értekezlet! Egy mindnyájunkat nagyon érdeklő bajról akarok beszélni ez alkalommal. Az egyháziatlanság, vallásos közöny miatt igen sok a panasz napjainkban mindenfelé. Én azonban most csak a mi kis körünk s a mi vidékünk népének vallásos közönyéről, a mi vidékünk üres templomairól szólok, mert úgy tetszik előttem, mintha ez Isten áldotta vidéket valami átokként fogta volna meg az embereknek hihetetlen módon való vallástalansága, mely kiszámíthatatlan károkat okoz a lelkekben és viszi azokat az evangéliom tiszta, világos mezejéről a sötét romlás felé. Különös, hogy éppen e remek alkotásu vidéken, ahol ha még Isten igéje nem szólna is, maga az ég és föld csodás pompájával ragadhatná Istenhez az emberiséget: itt találkozhatunk oly nagy mértékben azzal a szomorú jelenséggel, hogy minden Istenről beszél, csak az okos lélekkel felruházott ember nem emlegeti Őt, nem hívja segítségül nyomorúságának idején, megfeledkezik róla az öröm és áldás közepett. Nem mondom én, hogy e szomorú tünet csak e vidéken van. Van mindenütt. De arról fájdalmas tapasztalataim vannak, hogy ilyen nagy mértékben, talán — de csak talán! — egyes városi helyeket kivéve, hol a foglalkozás ezerféle ága közszellemünk jelen nyomorúságos viszonyai mellett csakugyan kikerülhetetlenül elvonja az embereket Isten házától: ilyen mértékben — mondom — a templomkerülést alig találjuk másutt. Én legalább nem ismerek olyan helyet. Lehet, más ismerhet közülünk. De még az nem ment föl bennünket a kötelesség alól, hogy e bajunkkal komolyan foglalkozzunk. Mert mit látunk vidékünkön? Egy-két hely van, hol a templombajárás talán »korunkban« kielégíttőnek mondható. Legtöbb helyen pedig a délelőtti istenitiszteletek alatt a hallgatóság télen — csekély, nyáron majdnem semmi, délután télen még valahogy csak tartható bibliamagyarázat vagy catechisatio, mert néhány nő és elvétve egy-egy férfi hallgató fölvetődik, de tavasszal, nyáron, ősszel erről szó sem lehet, hisz a puszta templomfalaknak tartani tanítást már a legjobb igyekezett mellett is könnyen Isten igéjének gúnytárgyává tételét idézheti elő. Aki ezt megpróbálta, tudhat e felől eleget. Hát a reggeli könyörgések ! Ezekről legjobb volna csak énnyit mondani, hogy róluk »nulla mentio fiat, quia non sunt.« Azaz, hogy mégis léteznek, hiszen egy helyen vannak is látogatók, néhol pedig télen, karácsony hetében elvétve akad egy-kettő, máskor egész évben senki s bemegyünk a templomba : az iskolás gyerekekkel és a tanítóval, vakációban csak a tanítóval. Sok helyütt ezt meg fölöslegesnek tartván, a reggeli istenitiszteletek csakugyan »non sunt.« Tudok olyan helyet, hol a tanító, ha távol van, a vasárnap helyette éneklő hívőnek egy vasárnapra 1 koronát fizet, mert hát nem kapni ám embert és az az egy is csak illő kapacitálások mellett fogadhatja el, mert panaszkodja, hogy neki is kellemetlenséggel jár ez a nagy vállalkozás, hiszen mindenütt eleget csúfolják templomba menet és jövet, hogy: »De bolond kend, hogy olyan sokszor megy templomba, mit adnak ott?« S mikor az illető védekezik, hogy hiszen ez kötelessége volna vagy mi minden keresztyén embernek; de meg véletlenül 1 koronát is kap fél órai éneklésért, leszólják nagy bolond kevélyen, hogy már ők bizony azért a koronáért csak nem mennének el délelőtt, délután templomba ! S ha az úgynevezett »nyájas« idegen véletlenül ott járván ezeknél, ellátogat a templomba s meghatva távozik onnan — hisz Isten igéjét csak hallgatni vagy olvasni kell, üdítő harmat az a lélekre — távozván pedig felhozza a közbeszéd folyamán: hát maguk nincsenek többen ekkora faluban, hogy olyan kevesen 27
