Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-24 / 25. szám

429

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

430

Zsinat.

A f. hó 20-ára összehívott zsinat Kun Bertalan és báró Bánffy Dezső elnöklete alatt 2 napig ülésezett. Egyetlen tárgya volt a már megalkotott törvényeknek az országos kormány utján a királyi Felséghez szentesítés végett való fölterjesztése. Báró Bánffy Dezső megnyitó beszédében értesítette a zsinatot arról, hogy az országos kormánytól az 1848: XX. t.-o. részbeni végrehajtása tekintetében olyan leiratot kaptunk, amely az uj egyházi törvények életbeléptetésének előfeltételeit biztosítja.

Ezen leirat értelmében — úgy mond — semmi akadálya nincs annak, hogy a zsinati törvények szentesíttetvén, úgy az adózásra, mint a nyugdíjintézetre vonatkozó törvények fokozatosan életbeléptethetők is legyenek. Ezen leirat alapján a tegnapi napon a két protestáns félekezetet közössen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottság, mely megbízatást nyert ezen zsinattól is a tárgyalások folytatására, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha bár az 1848 : XX. tcikk alapján támasztott igényeknek ez nem teljes kielégítése, mégis egy olyan kedvező haladás és előrelépés, amelyet elismeréssel kell fogadni és a bizottságnak ez irányban tegnap hozott határozata következtében a kormányt erről értesíteni is fogja. Miután azonban a törvények szentesítés alá terjesztése kérdésében úgy határozott, hogy az előfeltételeket ismernie kell a zsinatnak. Erre való tekintettel kérem, méltóztassanak a vall.- és közoktatásügyi miniszter urnák a kormány nevében a magyarországi református és ágostai hitvallású egyetemes egyházak közös bizottságához intézett iratát meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !)

Segesdy jegyző úr lesz szives azt felolvasni.

Dr. Segesdy Ferenc jegyző (olvassa): 48848. szám. A magyarországi ev. ref. és ág. hitv. ev. egyházak közös bizottsága az 1904. év elején az 1848; XX. t.-c. végrehajtása tárgyában emlékiratott nyújtott be az akkori kormányhoz.

A kormány ezen emlékiratot tárgyalás alá vette s ezen tárgyalás eredménye gyanánt jelentkezik az az iratváltás, mely az akkori miniszterelnök és a bizottság között az 1904. év második felében történt.

A memorandum az 1848 : XX. t.-c. 2. és 3. §-ával összefüggő kérdéséket két részben : „jogegyenlőség és viszonosság“ és „dotáció“ cim alatt tárgyalja.

Miután pedig a kormánynak 1904. október 20-án 4972. M. E. sz. alatt kelt leirata a bizottságot az emlékirat első részében felsorolt konkrét kérdésekre nézve elvi kijelentésével egyelőre megnyugtatta, az előző kormánnyal folyamatban volt tárgyalások fonalát az 1848. évi XX. t—c. végrehajtása ügyében a hivatott t.-c. 3. §-ának rendelkezéseinél óhajtom újból felveuni, mely szakasz szerint a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedezendők.

Mig egyrészt ismeretesek előttem a magyarországi két protestáns egyház aránytalanúl magas és az egyház híveinek vállaira súlyosan nehezedő egyházi adózás és

egyéb egyházi költségterhek, másrészt méltányolnom kell azt a tagadhatatianúl kiváló tényt, hogy a magyarországi két prot. egyház a terhes egyházi adózási viszonyok közt, korlátoltabb anyagi helyzete dacára is a nemzeti közművelődés minden tényezőjével egy vonalban és egy irányban halad.

Mindezekre való figyelemmel és az eddigi tárgyalások anyagát alapúi véve, hivatalba lépésem után egyik legfontosabb feladatomúl tűztem ki azt, hogy az 1848 : XX. t.-c. végrehajtását e törvény szellemében állandó rendezéssel kezdeményezzem.

Ehhez képest a kérdésnek a magyarországi két prot. felekezetet érdeklő részét illetőleg a bizottságnak 1904. évi december hó 6-án az akkori miniszterelnök úrhoz beadott előterjesztésére, a jelenlegi miniszter úrral egyetértésben azt az elvi kijelentést tehetem: hogy hajlandó vagyok a kezdeményező lépések megtételére abban az irányban, hogy a magyarországi két protestáns egyház egyházi és iskolai szükségleteinek azon része, amelyet az egyházak híveik túlterhelése nélkül fedezni nem képesek s amelyek állami segélyezés utján való fedezése a jelenlegi kultusz- és kulturális viszonyokhoz mérten az 1848 : XX. t.-c. szelleméből következik, a törvényhozás utján közálladalmi segéllyel fedeztessék.

Hajlandó vagyok tehát a magyarországi ev. ref. és ág. hitv. ev. egyházaknak az 1848: XX. t.-c. 3. §-a értelmében leendő állami segélyezése fedezéséül, az emlékirat „dotáció“ részében felsorolt célok közül első sorban az egyházi adózás rendezésére, illetőleg a hívők fej- és vagyoni adózásban mutatkozó túlterheltségének megszüntetésére, az egyház közigazgatás költségeire, az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére tárcám költségvetésében az eddigi dotációkon felül évenként 3 millió korona segélyt rendszeresíteni akkép, (Élénk éljenzés) hogy ebből 1 millió már az 1907. évi költségvetésbe vétessék fel, egy további millió az 1908. évibe, az 1909. évi költségvetésbe pedig már az egész 3 millió; ez az államsegély is utólag szabályszerűen elszámolandó lévén.

Hajlandó vagyok továbbá hozzájárulni ahhoz, hogy ez az újabb, összesen évenként 3 millió államsegély külön törvényben biztesítassék a nevezett egyházak részére azzal, (Elénk helyeslés és tetszés.) hogy arról, illetőleg az átmeneti években egy, illetőleg két, évenként folyósított millió államsegély arányos összegéről a segélyezett magyarországi két protestáns egyház a következő naptári év elején a kormánynak okmányoltan elszámolni tartozik; ugyanez a törvény azt is tartalmazná, hogy a nevezett egyházak számára az 1904. évi költségvetésbe, egyházak segélyezése óimén felvett tételek a törvényhozás által a jövőben leszállíttatni nem fognak.

Ezek az intézkedések, melyek nem zárják ki az említett költségvetési tételeknek a szükséghez képest való emelését, lehetővé fogják tenni, hogy a protestáns egyházak az emlékiratban érintett egyéb kulturális szükségleteiket is, amennyiben azok az 1848: XX. t.-c. szándéka alá vonhatók, híveik túlterhelése nélkül fedezhessék. A lelkészi kongrua emelésének, illetve a lel-