Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-24 / 25. szám
Tizenhatodik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1906. junius 24. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKLOL.A KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények r Az előüzetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerfcesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■ ■ szerkesztő czimére küldendők. ..... .. = főmunkatárs czimére küldendők. — ARATÁSKOR. A természetben arany kalászok hirdetik az aratás közeledését, midőn a szántóvető csűrébe takaríthatja egy esztendei verejtékes munkájának várva-várt eredményét. Jó-e, avagy rossz-e az eredmény? bizony legtöbbször nem a munkás szorgalmától függ ; ezer, meg ezer körülmény játszik közbe erre nézve. Ám a munkásnak legnagyobb jutalma a becsületesen végzett munka tudata, hogy az eredmény biztosítása céljából megtett minden tőle telhetőt. De nem csak a természetben van itt az aratás ideje, hanem a szellemi munkálkodás mezején is: a mai nappal országszerte bevégződött egy iskolai esztendő, amikor tanító és tanítvány számot adott egy évi munkásságának eredményéről. Míg azonban a szántóvető csak magának tartozik számadással, hiszen munkásságának a gyümölcsét főleg ő maga élvezi, az iskola munkája az egész társadalmat érdekli, mert az iskola munkájától függ elsősorban a társadalom boldogulása, eiőhaladása. A magyar társadalom él is ezzel a jogával, sokszor szinte túlságosan szigorú biró az iskola munkájával szemben, amennyiben legtöbbször az iskolát teszi felelőssé mindazokért a bajokért, amelyek mai társadalmi életünkben oly nagy számmal találhatók. Legtöbbször azt panaszolja föl a társadalom az iskolával szemben, hogy szinte agyon kínozza a gyermekeket a tanítással, igazi ismeretet mégsem nyújt; a gyermek erkölcsi kiművelésével, jellemének kifejlesztésével keveset vagy épen semmit sem törődik. Uton-útfélen azt halljuk, hogy a mai iskola csak tanít, nevelni azonban nem nevel, azért olyan sok manapság az erkölcsileg kifogásolható ember s azért oly kevés a szilárd jellemű, erős akaratú férfiú ! Nem akarunk ezekkel a vádakkal bővebben foglalkozni, hiszen szinte az unalomig hangoztatják ezeket azok, akiknek kedves foglalkozásuk az iskola munkájának lekicsinylése, csak annyit jegyzünk meg, hogy ha vannak hibák és fogyatkozások mai társadalmi életünkben, aminthogy vannak is, azokért nemcsak az iskolát lehet kárhoztatni, hanem elsősorban magát a társadalmat. Ismeretes a magyar társadalomnak az a betegsége, hogy nálunk mindenki hivatalnokot akar nevelni a fiából, mert ott a kockázat csekély, a megélhetés nemcsak az élet munkabíró korszakában van biztosítva, hanem a nyugdíj folytán később, a pihenés idejére is. Minősítési törvényeink szerint a legtöbb hivatalnoki pályára a középiskola képesít. Akár van tehát tehetsége a gyermeknek, akár nincs, végig kell járnia a középiskola osztályait, mely valóságos kálvária ránézve ; de a tanárokra nézve is kész kín és gyötrelem az ilyenekkel való foglalkozás. Ha nagy üggyel-bajjal látszólag talán eleget tesznek is a követelményeknek, igazi tudással nem fognak rendelkezni soha. Azért nem lehet elégszer hangoztatni a magyar társadalom előtt, hogy ne iparkodjék gyermekeit mindenáron a biztos megélhetést nyújtó hivatalnoki pályára nevelni, hanem a megfeszített munkára, a becsületes küzdelemre: iparra, kereskedelemre is, ahol nemcsak megélhet, hanem vagyont is szerezhet magának. Nálunk minden tehetséget a hivatalnoki státus köt le, egész társadalmi életünk ama beteges fölfogás hatása alatt áll, hogy az ipar, kereskedelem lealázó, nem is kell hozzájuk valami különösebb képesség. Innen van, hogy a nagy vállalatok élén legtöbször idegen emberek állnak, ők végzik a munka oroszlánrészét ; de a haszon is az övöké ! Ennek a fölfogásnak kell alapjában megváltozni, mindjárt megváltozik az iskola munkájának az eredménye is. Hát a jellemfejlesztéssel hogy állunk ? A fő példaadó ezen a téren is maga a társadalom lehet. Az iskola mindig csak jóra inti, buzdítja a maga tanítványait, mert elképzelhetetlen, hogy másként cselekedjék; a mai társadalom azonban 25
