Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-17 / 24. szám
411 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 412 A fülbegyónás tanával szemben még rövidebb s kényelmesebb a védekezés. Ellenfeleink ugyanis nem tudják bebizonyítani, hogy a gyónás kötelezettsége a hivekkel szemben III. Ince előtt fenállt volna. 1200 éven keresztül hát a keresztyén világ szemében ismeretlen volt e zsarnokság, melynek érdekében veiünk szemben oly heves harcra keltek. De van egy határozat a laterani zsinat végzései között! Ebből a fajtából azonban van nagyon sok egyéb is. Akik a történelemben egy kissé jártasak, ösmerik azon idők tudatlanságát, vadságát. Úgyis szokott mindig lenni: a legtudatlanabb felebb valók a legparancsolóbbak. Egyébként tanúm lesz nekem minden kegyes lélek, hogy mily labirintusba kell keveredniök mindazoknak, akik e törvény kötelékében érzik magukat. A lelkiismeretlen oly kegyetlen megkinzásához még az az istenkáromló gőg is járóit, hogy a bűnök megbocsátását ettől tették függővé. Mert azt a valótlanságot állítják, hogy bocsánatot Istentől nem nyerhet más, csak aki hajlandó a gyónásra. (Folyt, köv.) Az ev. ref. leánynevelő-intézet növendékeinek balatoni tanulmányútja. „Mások tapasztalása könyvekből kiolvasva tudássá tesz, de csak saját tapasztalásunk tehet bölccsé. E kincsből a legkisebb tőke is többet ér, mint amabból egy millió.“ Ilyen kicsi tőkét mentünk mi szerezni 1906. junius 1-én a Balatonra. Már a múlt évben terveztük e kirándulást, de elmaradt; annál nagyobb örömmel indúltunk meg most 86-an, nagyt. Csizmadia Lajos tanár úr s öt néni vezetése mellett. A vonatra felszállva megkezdődött a víg élet; a legkülönbözőbb csoportosúlások támadtak köztünk. Egyik rész az ablaknál foglal helyet, a másik nevetgérezve beszélget, a harmadik rajzol, a negyedik Mackó ur hasonló irányú utazását olvassa s ki tudná elszámlálni még, hányféle foglalkozást nem űznek. Azonban nem kell azt hinni, hogy e mellett megfeledkeznénk a külvilágról, sőt a lelki fogékonyság fentartása végett Ukkon szabad költözködési jogot vívunk ki egy kutig, melyet ennélfogva a kiszáradás veszélye környékez. Teljesen felüdülve folytatjuk most már utunkat; s csakhamar elhaladunk a nyírlaki kastély, sümegi vár és bazaltbányai kőtörő előtt. De még sokkal szebb vidék tárúl elénk Edericsnél; itt látjuk meg először a Balatont, mely elkísér bennünket Keszthelyig. Itt kiszálva, megindultunk a városba ; s miután ott Festetich György gróf szobrát, a premontreiek templomát, a gazdasági iskolát, zárdát, polgári leányintézetet megnéztük, a Hullám-szállóba tériünk s ott vacsora után olyan táncvigalmat rögtönöztünk, melynek csak az éjfél vetett véget. Másnap reggel a Helka fedélzetére gyűlve a Hymnus éneklése közben elhagytuk Keszthelyt, melynek képét még a Balatonról is sokáig láthatja a távozó, s még sokkal tovább látja lelkében a „Magyar tenger“ ez egyik legszebb kikötőjét. A hajón tett utunk a legszebb szakasza kirándulásunknak ; s nem kevésbbé élénk a többinél. Mig Győrök, Szigliget, Badacsony, Csobánc, Révfülöp, Szepezd, Zánka, Tihany, Udvari, Örményes és a többi helyek szépségeit néztük, elmulattatott a Balaton bennünket. Olyan hullámokat vetett, hogy a vizen mindenki belátta: „Mégis mozog a föld“. Amellett vígan voltunk; a kicsinyek papirhajókat úsztattak, vagy csúszkáltak a becsapódott hullámtól vizes padlón, mások a közeledő Kelén hajót nézték; sokakat pedig Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szőlője, meg a történetileg nevezetes akarattyai nagy szilfa érdekelt. így értünk Balatonfüredre, hol megnéztük Kisfaludy szobrát, a színházat és a gyógytermet belülről is, közben 2 koronányi zsebpénzünkből, melyet az utazásra szánt 15 koronából kaptunk, világvásárt csaptunk, azután visszatértünk a hajóra, melytől végleg Va2 órakor búcsúztunk el Almádiban. Ez volt kirándulásunk utolsó és legkedvesebb állomása. Itt Óvári bácsi fogadott fogadott bennünket, akit ugyan eddig nem ismertünk, de azt hittük, üogy Jókai regényéből jött elő az „Arany ember.“ Ebéd után Almádiból, hegyre föl, völgyön le, Veszprémbe mentünk kocsin mint egy hosszú lakodalmas menet, mely illúziónkat fokozta az a körülmény, hogy mindnyájunk kezében virágcsokor volt szives vendéglátónktól; a kocsikelőállításáról pedig nt. Csomasz Gyula úr gondoskodott. A kocsikra oly vígan ugráltunk fel, mintha csak is rohanással foglalhattuk volna el. Veszprémben némi várakozás után beültünk a varsányi vonatra, mely azután a gyönyörű Cuha-völgyén át hazaszállította a nevetgélő, daloló kirándulókat, kiknek szivébe kedves emlékként rajzolódott ez utazás minden részlete, s kik hálás köszönetét mondanak itt is, ez utazást rendező tanár urnák és kísérő tanárnőiknek. Kis Jolák IV. éves tanítónőjelölt. Református egyházi lapszemle. „Debreczeni Prot. Lap“ 19 — 20. sz. Ezen számokban legnagyobb részben a tiszántúli kerületet érdeklő dolgok és gyűléstudósítások vannak. Dr. Barcsa János közöl a tárca rovatban érdekes adatokat a prot. tábori lelkészség történetéhez. A 20. szám Balogh Ferenc debreceni hittanár, nagynevű egyháztörténet tudósunk 40 éves tanári működése megünneplésének van szentelve. Dr. Ferenczy Gyula, Szabolcska Mihály, Biky Károly esperes, Csiky Lajos theol. dékán, Papp László főisk. szénior és az ünnepelt dicső férfiú beszédeit, illetve megemlékezéseit közli. „Erdélyi Prot. Lap“ 19—20. sz. lrsay: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?“ és Nagy Károly: „Bocskayünnepélyek“ címmel méltatják Bocskay István érdemeit és a máf lefolyt ünnepélyek nagy jelentőségét. Egu papleány: „Nők a aura pastorális terén“ cimü cikkében a következő megszívlelésre méltó dolgokat mondja:
