Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-10 / 23. szám
393 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 394 Amilyen bizonyos, bogy azok a szükségek, amelyeknek orvoslását mi már évek hosszú sógorán át óhajtjuk s amiknek kielégítését az állam már több mint félszázada magára vállalta, épen nem tartoznak a másod és harmadrendű szükségek közé, mert országunk lakossága igen jelentékeny részének szellemi és anyagi elhaladását, megkönnyebbülését jelentik: ép oly bizonyos, hogy az állam az ezek kielégítésére szükséges összegnél sokszorosan riagyebb terheket is magára vállal. A közelebbi években s csak a múlt. héten is magára vállalta a 450 millió katonai terhet! Azért ha még most is az állam pénzügyi helyzetére való utalással igyekeznék a kormány követelésünk teljesítését elodázni: kénytelenek volnánk ezt nem oknak, hanem csak ürügynek minősíteni. (Folyt, köv.) Az egyház reformálásának szükségességéről. Irta Kálvin János. Ford. Ceglédi Sándor. (Folytatás.) Példákat hozok fel, ami által a dolog még áttekinthetőbbé válik. Különösen három dolog van, amiért ránk támadtak: hogy a husevést bármely napon szabadnak nyilvánítottuk, hogy a papoknak megengedtük a nősülést s végül, hogy a fülbegyónást megszüntettük. Válaszoljanak jó lélekkel ellenfeleink ! Nem szigorúbban büntetik-e azt náluk, aki pénteken húst evett5 mint, aki az év egész folyamán feslett nők között élt ? Nem főbenjáróbb bün-e náluk, ha a pap megnősül, mint, ha szászor házasságtörésen fogják. Nem szívesebben elnézik-e, ha valaki Isten sok parancsolatát megveti, mintha évente egyszer elmulasztja vétkeit a pap fülébe meggyónni ? Kérdem : nem borzasztó dolog-e, hogy, ha valaki Isten szent törvényét sérti meg, azt kis bűnnek s bocsánatra méltónak tartják s ha valaki átlépi az emberalkotta szabályokat, kiengesztelhetlen véteknek tartják ? Az eset nem uj: bevallom. Mert mint fentebb mondtam, Krisztus a farizeusokat azzal vádolja, hogy Istennek parancsolatát az ő rendelésük által haszontalanná tették (Máté XV. 6.). Továbbá az Antikrisztus gőgje, melyről Pál beszél, az, hogy „Isten templomában, mint Isten úgy űl, Isten gyanánt tartván magát“ (II. Thess. II. 4.). Mert hol van Isten összehasonlíthatlan fensége, hogyha halandó ember oly magasra emelkedett, hogy törvényei fölötte állanak az örök Isten határozatainak ? Figyelmen kívül hagyom, hogy az ételek és a házasság megtiltását Pál apostol ördögi tudománynak mondja (I. Tim. IV. 1—3.). Ebben is van ugyan elég rossz, de minden istentelenség betetőzése, ha embert állítanak magasabb fokozatra, mint Istent. Ha tagadják, hogy igazat mondok, magára a tényre hivatkozom. Végre is a papi nőtlenségről és a fülbegyónásról szóló törvény mi egyéb, mint a lelkek durva meggyilkolása ? Fogadjon minden egyházi szolga örök szüzességet. Mikor egyszer a fogadalmat letették, feleséget nem szabad venniök. Mi lesz azzal, aki az önmegtartóztatás ajándékától megfosztva ég ? Itt nincs kivétel, mondják ők. De a tapasztalat megmutatja, hogy menynyivel jobb lett volna, ha a papokra soha nem rakták volna ezt a jármot, minthogy így égetik őket a gyönyörök kemencéjében örök lángokkal. Ellenfeleink felszámlálják a szüzesség előnyeit, felszámlálják a papi nőtlenség előnyeit is annak bebizonyítására, hogy a papoknak nem valami elhamarkodott végzéssel tiltották meg a házasságot. Ürügyül felhozzák az illendőséget s a köztiszteletet. De igazolhatják-e mind e dolgokkal a lelkiismeret bilincsbeverését, melyet Krisztus nemcsak teljes szabadságban hagyott, de amelyeknek szabadságát saját tekintélyével s vére árán szerezte meg ? Ezt nem meri megtenni Pál. (I. Kor. VII. 35.). Honnét van hát ez az uj szabadság ? De, ha az égig magasztaljuk is a szüzességet, mi köze ennek a papi nőtlenséghez, melynek undokságától bűzlik az egész világ! Ha a szüzességet, melyről szóval vallást tesznek, valósággal is megtartanák, talán megbocsátanám, ha azt mondanák is, hogy ez a világ szemében illendőség ! De most, mikor mindenki jól tudja, hogy a házassági tilalom a papokra nézve szabadság a rossz személyekkel való élésre, kérdem, hogy mily ábrázattal mernek említést tenni az illendőség felől ? Kiknek erkölcstelensége pedig még nem hírhedt, azokat, mivel nem szükséges velük hosszan vitatnom a dolgot, Isten itélőszéke elé hívom, hogy ott beszéljenek az ő szüzességükről. Valaki azt vetheti szememre, hogy e törvény senkire sem kötelező, ki magától fogadalmat nem tett. De micsoda nagyobb kényszer képzelhető, mint aminővel hajtják őket a fogadalomra ? Mindenkinek elmondják azt a föltételt, hogy a papirendbe senkit fel nem vesznek, mig magát fogadalommal nem kötelezi az örök nőtlenségre. Aki fogadalmat tett, akarata ellenére is kényszerítik megtartására annak, amit egyszer megfogadott : ellenkező irányban semmi mentség nem talál meghallgatásra. Aztán azt mondják, hogy az igy keresztül vitt papi nőtlenség önkéntes. Engedjük át szónokaiknak azt a dicsőséget, hogy a házasság hátrányait, a papi nőtlenség előnyeit birálgatva, gyakorolják stílusukat az iskolákban. De bármit mondanak is, nem bizonyíthatják be annak jóságát, hogy a lelkeket halálos láncba kell verni, melyben azok mind a megfúladásig vergődhetnek. Nevetséges, hogy az ily elitélésre méltó hitványságban a képmutatás is helyet lel magának. Mert bárminők is, jobbaknak tartják magukat azon ürügy alatt, hogy nincs feleségük. A fülbegyónással épen így áll a dolog. Mert összegyűjtik a hasznokat, melyek abból származnak. Velük szemben nekünk ép oly könnyű felsorolni azon sok veszélyt, melytől igazán félniök kell, elszámlálnunk a sok s nehéz csapást, mely innét származott. Ezek 2 3*
