Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
361 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 362 helyére a teljes gyűjteménybe, amely időrendben foglalja majd egybe remekíróinkat. Az új sorozat kiállítása a kiadó intézet hagyományaihoz illő. Csupa diszszel ékesített kötet, úgy mint a gyűjtemény eddig megjelent többi kötete. Az 55 kötetes teljes gyűjtemény ára 220 korona, s az egész gyűjtemény, melyből immár 45 kötet megjelent, havi részletfizetésre is megrendelhető. Bocskay-ünnep a főiskolában. A bécsi békekötés háromszázados évfordulója alkalmából főiskolánk főgimnáziuma lélekemelő szép ünnepélyt rendezett. Az ünnepély a tornacsarnokban folyt le, melyet díszes nagy közönség, a tanári kar, a főiek, ifjúság s a leányinternátus növendékei teljesen megtöltöttek. A szereplők számára fenntartott pódium mögötti falat a dicső emlékű Bocskay István fejedelemnek szinnyomatu képe ékesítette. A műsor első számaként a ref. főiskola és a ref. tanítónőképző-intézet vegyes énekkara énekelte el a Himnuszt. Hazafias áhítat fogta el a lelkeket, mikor a nemzeti ima fenséges dallama 80 leány és 120 ifjú ajakáról gyönyörű összhangban felo.-endült. Gáty Zoltán mesterileg vezette a kart, melyet zajosan megéljeneztek. Thury Etele főiskolai igazgató magvas megnyitó beszédben méltatta a bécsi békekötésnek hazafias és vallási jelentőségét s meleg szavakban üdvözölte a megjelent közönséget. A megnyitót megéljenezték:. Utána ismét a vegyeskar aratott „A meny béli felséges Isten“ szívhez szóló szép előadásával megérdemelt sikert. Az ünnep gerincét Kis Ernő főgimnáziumi tanár felolvasása képezte. Mindvégig vonzó és általános érdeklődést keltő előadásban mutatta be hallgatóinak Bocskay István életét és jellemét. Szépen domborította ki Bocskay szabadságharcának kettős jelentőségét. „A lelkiismereti szabadság s a politikai szabadság — úgymond — ugyanazon tőből fakadnak, aki az egyiknek gyökerét kitépi, kitépi vele a másikét is.“ A szabadságharc okainak fejtegetése s a háború történetének elbeszélése után a békekötés pontjait ismertette, hangsúlyozván, hogy a békekötésben a vallásszabadság s az alkotmányos szabadság biztosítékai egyenlő helyet foglalnak el. Szólott még azokról az érdemekről, miket Bocskay szükebb hazája Erdély körül szerzett. Erdély önállóságát Bocskay mindaddig a magyarságra nézve szükségesnek tartotta, míg a trónon idegen házból való uralkodó ül. A kiválóan tartalmas felolvasásért a felolvasó tanárt a hallgatóság zajosan megéljenezte és megtapsolta. Ölé Sándor papnövendék szavalta ezután erővel teljes, szép előadásban Halka Sándor papnövendék „Bocskay emlékezete“ c. lendületes szép ódáját. A szavalót s a költemény szerzőjét is erősen megtapsolták. Végül a vegyeskar Gáty Zoltán vezetése alatt a Szózatot adta elő igen szépen, méltó záradékául a minden részében sikerült ünnepélynek. Külföldi f|irKk. Pápista türelem. Erről beszélni sehol a világon nem lehet. A jezsuita-nevelés hatása alatt lévők, a reservatió mentális, a probabilismus elvét valló fanatikus pápáshad türelmes sohasem volt. Dogmája elasztikus, úgy nyújtja, magyarázza, ahogy az ő érdekei kivánják. Böjtben nem esket; de ha reversálist csikar ki: megteszi akkor is. Az öngyilkost nem temeti el; de ha megtörni jól a papzsákot a jámbor hivő : elsőhelyet jelöl ki számára ? temetőben, a legszebb inget veszi fel a temetésre. Szóval, ahogyan az érdek dolgozik, úgy alakul a dogma is ! Ott azonban, ahol az „ellenféllel“ áll Bzemben, ott sohasem ösmert eltérést a merev-dogma. A liberálismus, a türelem ekkor ismeretlen fogalom a plébános előtt. A „Protestantenblatte“ c. lapban olvassuk a következőket: „Karácsonyi prédikáció és a politika.“ Untergronbachban karácsony első napjáű egy kath. lelkész felolvasta a szószékről azt a röpiratot, amelyet a „gonosz, rossz, egyházellenes“ újságok ellen adott ki a püspöki hivatal. Végül ezeket mondotta: „Minden kath. kereszténynek kötelessége egy jó gondolkodású (értsd klerikális szellemű ! !) újságra előfizetni és abban hirdetni. Az ilyen tettért bizonyára nem fog onnan felül az áldás elmaradni. Jellemző methódussa a klerikális atyafiaknak, s az ilyen prédikáció is felette építő lehet a türelemre. Egy másik eset is eléggé jellemző a pápista türelmességre, amely Philipsburgban történt. Itt a plébános egyszerűen elutasította a gyóntatószékből azt a szegény vendégfogadósnét, aki a kocsmájában a vendégek számára „keresztyéntelen lapot“ (értsd: eretnek, zsidó! !) tartott. Nagy vétkének, bűnének bocsánatát nem nyerhette meg. Szegény asszony ! Vájjon eszébe jutott-e bűnbocsánatot kérni attól, ki azt egyedül megadhatja és soha meg nem tagadja. Ez esetnek hasonmása „a türelemről“ ismert lévai plébánossal is megtörtént. Türelmetlen plébánust keresni, nem kell külföldre menni. Van itt elég, számok — légió ! A gyónóasszonyt „nem oldotta fel bűnei alól,“ — mert elváltán élt férfiúval kelt egybe, aki hozzá még eretnek. — Kálvinista is. Nincs kegyelem, bűnbocsátás számára e földön: hangzik az egyház szolgájának szava. Az Ur megbooBátni tanít, nemcsak hétszer, de hetvenhétszer is; hangzik az ige: az Ur nem bosszúálló Jehova, de könyörülő édes atya“ — és a szegény bűnös részére — a papoknál — nincs kegyelem ! Pedig a mi plébánosunk „türelmesa{ — „felvilágosodottu — „ felekezeti békesség“ ápoló hírében álló ember. Ezen a réven a népszerűség olyan dekóruma vévé körűi, mire még a mennyei szentek is irigykedni kezdenek. Nem csoda, hiszen egynek el is roűtotta már a karrierjét. Egyik szentről elnevezett teret az ő nevével cserélték fel. Sutba dobták az érdemekben megkopott szent erényeit, s egy „földi szent“ nevével díszítették a teret. Annak a nevével, akinek szűzi erényei a türelem, felekezeti békesség ápolása s veled a szférák bűbájos nyelvén szól, lebilincsel és meghat és te kész volnál megesküdni, hogy ez a világnak legbájosabb és legszeretetreméltóbb „türelmes“ embere; de ha kiszámíthatatlan utait átláthatnád, ha velőjét átvizsgálhatnád, megismernéd a jezsuita nevelés leghívebb példányát. A „türelem“ és „felekezeti békesség“ jámbor köpenyege alatt ez az ember a lévai ref. egyháztól nem
