Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
25 DUNÁNTÚLI PK0TE8TANS LAP. 26 lélek, ki haza gondol és gondolata szent egyházának „alapján’4 áll meg, azt félti, azt ajánlja az őrizők gondjába. Azután dicséri az Istent, ki Ura a tengereknek, erdőnek, hegynek, kit áld és dicsér a dollárok hazája, de áldja az ifjú költő is, hiszen fáradságát az jutalmazta meg dollárokkal és e gondolatban megdobban szive és zsebében 2 - 2 dollárja és küldi távolbői még jobban szeretett egyházának és őhajtja, hogy ezzel is enyhítessék a nyomor és könyebbüljön a szív. Azután kér választ, hogy szive ott Nord-Amarikában, a távol nyugoton azon pihenhessen. Végre az itthon- levőknek kezét nyújtja a távolból és ha az Isten megsegíti, azt óhajtja, haza jővén, lássuk egymást békében. Szeretett ifjak ! Ti ott távol, Proctorban legyetek áldottak nemes jó szivetekért, vallásos hevüléstekért, legyetek áldottak jó példaadástokért,-legyetek áldottak, gyülekezeteteknek, lelkészeteknek küldött ezen legszebb újévi ajándékotokért ! Id. Szekeres Mihály, reform, lelkész. Külföldi rövid hírek. A túloldaliak türelm essége. A „Frank. Volksblatt“ban, amint írja a „Wartburg“, egy Gerstenberger nevű r. kath. pap tollából, a pápista egyház türelmességét jellemző kirohanást olvashatunk. A cikk többek között igy szól: „Az insbrucki községi tanács szemtelensége (sic! !) az ő csőcselék népe által választott és vele szimpatizáló polgármesterével a kath. Tirolhonban, hol egyetlenegy bennszülött protestáns sem lakik, már annyira ment, hogy egy utcát „Luther utcánaku neveztek el. Azt hittük, hogy Tirolnak ilynemű meggyalázása ellen (sic!') miként 1809-ben, mintegy férfi, az egész ország fellázad és a német csőcselék hadat az insbruki tanácsházból az ördögbe űzik. Messzi vagyunk ettől. Természetesen, Tirolnak katholikusai, úgy a konzervatívok, mint a keresztyén szociálisták, az ő kicsinyeskedő és személyeskedő, veszekedést szító elleneikkel, jól teszik, ha nem sokat törődnek ; fontosabb dolgot is tehetnek, minthogy az ország gyalázói ellen forduljanak !“ Szegény ausztriai protestánsok sorsa, úgy látszik, nem valami irigylésre méltó. Hallatlan vakmerőség ! — az „eretnek“ Luther nevével meggyalázták Insbruck egyik utcáját! Ott lesz most már a piros posztó szüntelen az ő szemök előtt; a felekezeti düh, méreg megöli őket ezért. Az idézett sorok utolsó mondatából az elkeseredés hangja szólal meg a tiroliak nemtörődömsége felett, mely kétértelmű gunyossággal vágja a tétlenkedőket és egyszersmind a lenézett Luther — hívőket is. Ad glóriám dei, — a XX. század dicsőségére, a vallási egyenlőség megcsúfolására jellemző ez az eset is. Mily távol áll Gerstenberger plébánus ur a krisztusi szelídségtől, türelemtől. Pedig megtanulhatná tőle az idevonatkozó intelmet, melyet Máté evangéliomában hirdet. Bachstein volt r. kath. pap nyilatkozata saját egyházáról nem mindenben egyezik, sőt sok tekintetben homlokegyenest ellenkezik a X. Pius pápáéval. A protestánsok sem „eretnekek“ többé ő előtte ; de a papság „pokol kapuja“ lesz és a pápa „antikrisztus“ — igy változtatja az „átlépés“ a hivők lelki állapotát és gondolkodását. Nevezett lelkész Osnabruckban egy felolvasást tartott e cimen : „egy tekintet az ultramontánok leikébe.“ E felolvasásban a papság a „pokol kapuja“ — a pápa „antikrisztus“ gyanánt emlegettetik ; a mise — hókus-pókus“, a Mária kultusz és a szentek tisztelete, mint: „sokistenimádás“ — és a többi szertartásokat pedig (Mummenschanch, Popanz)— „álarcos mulatság, rémvár, wmwms“-nak mondja. Természetesen ez nem tetszett az „egyedül üdvözítő tábor“ híveinek. A pápának szabad a protestantizmust „leg gg alázatosabb eretnekségnek, pestisnek“ nevezni, de ő azt mondja: „nemo me impune lacesset.“ Fel is jelentették Bachstein volt r. kath. papot mint vallásgunyolót. Az elsőbiróság felmentette Bachsteint, „mert a katholikusokat nem sértette, nem akarta megsérteni ezzel a vallásos érzésükben“, hangzott az Ítélet.“ A felső bíróság jun. 26-án foglalkozott e kérdéssel ismét; itt Bachstein bűnösnek mondatott ki. A legfelsőbb bíróság elé került az ügy ez év nov. havában, hol Bachsteint végleg felmentették. Az ultramontán tábor a per újbóli tárgyalását akarja minden áron kieszközölni. Spanyolországban is virrad, az evangéliom napja hatalmas erővel űzi a sötétséget a lelkek egéről. Újabban egy bizottság alakult, amely vezeti az evangéliom ügyét Spanyolhonban- Évenként tartani fog e bizottság egy összejövetelt a teendők megbeszélésére. Isten áldja és szentelje meg munkájokat! Birtha Józsee ref. lelkész. Tempiomszentelések Amerikában. Perth-Amboy, N. Y. A perthamboy-i egyházat egynéhány buzgó ref. magyar testvérünk szervezte 1903. október havában, összeszedvén mintegy 300 egyháztagot. Első lelkészül Kacziány Gézát, a youngstowni (Ohio állam) presbitériánus egyház lelkészét választották meg. Tudvalevőleg Kacziány budapesti kereskedelmi iskolai tanár volt és soha theologiát nem végzett. Amerikába jővén, a presbiteriánus egyház szolgálatába állott, hol kapva kaptak rajta, mert ilyen tanult és művelt ember — már t. i. a magyar nép közül — még nem állott szolgálatukban. Kacziány — mint youngstowni pap — nagy eréllyel is kezdett hozzá működéséhez s egyszerre presbitériánussá akarta tenni az egész amerikai magyarságot. A német misszió alatti hazai készültségü lelkészek részéről azonban nem várt ellenállásra talált, úgy, hogy egy mind jobban kiélesedő hírlapi polémia fejlődött ki a két irányzat közt, melynek végső akkordjai a budapesti sajtóbiróság előtt játszódtak le ez év tavaszán, a Kuthy- Kacziány-féle sajtóper tárgyalása alkalmával. 2=
