Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
305 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 306 küldessék ki, munkáját pedig elkészítvén, mutassa be a konventnek. A határozat ily értelemben történik. Dávidházy János a missziói szakbizottság terjedelmes jelentését olvassa fel. A jelentés szerint egyes misszió lelkészek nem tesznek eleget kötelességüknek, éppen ezért a konvent felszólítja őket a szabályok pontos betartására és intenzívebb munkára. Gróf Tisza ezzel nem elégszik meg, hanem óhajtandónak látja, ha szükség esetén a fegyelmi kilátásba helyezésével szoríttatnának rá a missziói körök feladatuk teljesítésére. Az előadói javaslatot gróf Tisza módosításával elfogadják. A jelentés megemlékezik a missziói egyházak mindegyikéről, amelyek legnagyobb része igen szánadó állapotban van, s igen rászorul egyes jószivü adakozók ajándékaira. A sátoraljaújhelyi r. kath. főgimnázium ev. ref. növendékeinek tárgyában teszi meg az előadó jelentését. Sátoraljaújhelyen ugyanis a kath. főgimn. igazgatósága a rendfőnökség utasítására betiltotta a ref. lelkésznek a vallás tanítását. Mikor pedig a kerület ezt a kultuszminisztérium elé vitte, az intézet igazgatósága a minisztériumot úgy informálta, hogy az intézetben sem hely, sem idő nincs a református növendékek hittanításának számára. Fejes István a sátoraljaújhelyi lelkész ezzel szemben kijelenteni, hogy utána járt a dolognak, s helyet is, időt is talált erre a célra, egy évig tanította is káplánja az ev. ref. hittant, s csak ezután következett a rendfőnök tiltó rendelete. Ő a maga részéről ajánlja, hegy várjanak türelemmel, s békésen intézzék «1 a dolgot. Bartók György kifejti, hogy e kérdésben nem a hely s az idő kérdése játsza a főszerepet, hanem egy dogmatikai kérdésről van szó, mert katholikusok nem engedhetik meg, hogy saját épületükben egy „eretnek“ hirdesse vallása tanait. Következik a vallás- közoktatásügyi miniszter válasza a reformáció emléknapjának az állami és községi elemi iskolák ref. vallásu tanítói által leendő megünneplése tárgyában. A miniszter leiratában kifejti, hogy egész szünnapot a törvény és gondnoksági utasítás értelmében nem adhat a tanítónak; de arra az időre, mig a gyermekeket a templomba kisérik, a tanítás felfüggesztetik. Az előadó javasolja, hogy a miniszter válaszát vegyék tudomásul; de kérjék fel, hogy a gondnoksági utasítás revideálása alkalmával úgy módosíttassák, hogy abban a reformáció emlékünnepének évfordulóján a ref. tanítóknak teljes szünet biztosítassék. A konvent e javaslatot elfogadta. Nagyobb vitára adott alkalmat Simon Gábor miskolci ev. ref. főgimnáziumi tanár ügye. Simon ugyanis a kultuszminiszterhez fordult a konvent azon határozata ellen, hogy ref. tanárok csak protestáns nőt vehetnek feleségül s kérte e határozat szentesítésének megtagadását, Simon Gábor feliratát a miniszter azzal küldte vissza a konventnek, hogy az küldje mega panaszolt határozatokat kimerítő véleményes megokolás kíséretében # Voltak, akik Simont fegyelmi alá akarták vonni; de aztán csak elfogadták az előadó javaslatát, amely szerint Simon dolgával nem foglalkoznak, de rábízzák azt az egyházkerületre, ellenben a miniszter megkeresésére nem reflektálnak annál is inkább, mert nincsenek hivatva felülbirálni a zsinat határozatát. Emlékezetes még olvasóink előtt a Székelyudvarhelyen megjelent Luthert és Kálvint s a protestánsokat gyalázó röpirat, amelynek ügye most került elő. Ugyancsak ma tárgyalták a Hetessy Viktor népies nyelven irt munkájának ügyét is. E munkát ugyanis katholikus részről sérelmesnek találták, s jelentést tettek ellene a kultuszminiszternek, aki utasította a kerületet, hogy vizsgálja át e munkát. A kerület kimondta, hogy a munka csakugyan nem alkalma* a felekezeti egyetértés ápolására. Ellenben arról a szennyröpiratról az előadó azt mondta, hogy nem érdemes vele foglalkozni, s a konvent méltóságát sértené, ha ezzel tovább foglalkoznék. Nagy Károly az előadó javaslatával nem ért egyet. Ő követeli, hogy a konvent provokálja ki a miniszter nyilatkozatát ebben a dologban is, ha már a Hetessy-féle munkácska ellen a katholikus egyház mint felekezeti gyülölséget szító munka ellen tett jelentést. Bartók György kijelenti, hogy ő is mindenképpen azon lesz, hogy a dolog a miniszter elé kerüljön. Széli Kálmán szintén sértve látja a konvent tekintélyét, ha e ponyvatermékkel foglalkoznék. Orvosoltassék e hiba ott, ahol történt, s ha csak ez be nem következnék, akkor tárgyalja az ügyet, mint sérelmet a konvent. Nagy D. hivatkozik a sajtószabadságra, s tiltakozik az ellen, hogy „a konvent mindenért, mint a kis gyermek, a miniszterhez szaladgáljon, mikor tudjuk, hogy úgy se tesz semmit.“ (Nagy Károly: Éppen ez kell nekünk !) Tegyünk jelentést az ügyészségnél, de ne a miniszternél, aki úgy se tehet semmit, mert ez nem sérelmi ügy. Arra való az autonómiánk, hogy mi védjük meg jogainkat, s ne panaszkodjunk, siránkozzunk a miniszter előtt. Ez az ő előadói javaslata s a többség ezt el is fogadja. A barsi egyházmegye esperes-beiktató gyűlése. Nagy érdeklődés mellett tartotta a barsi ev. ref. egyházmegye m. hó 9-én Léván rendkívüli közgyűlését. Ez az érdeklődés, a gyűlés többi tárgyai jelentéktelenek lévén, — az újonnan választottt esperesnek előlegezett bizalom volt. Várta mindenki érdeklődéssel azt a férfiút, kinek kezeibe lesz letéve az egyház kormányzása, vezetése; és érdeklődött mindenki az iránt a programm iránt, amely útmutatás lészen a jövendő munkálkodásra nézve úgy egyesek, mint az egyházközségek előtt, A béke mezejére léptünk. Ma még úgy hisszük, hogy semmi sincsen útjában annak, hogy a hasznos építhetésnek gátul szolgáljon. Tehát a legjobbat remélhetjük. Az egyhangú bizalom is feljogosít arra, hogy senkinek sem lesz oka arra, hogy nemes munkájában holmi személyes kérdésekkel akadályozza megyénk esperesét. Ezt szinte lehetetlennek is véljük. Egyrészről azért, mert mindenki bizalmát birja a barsi esperes; másodszor az ő tudása, az ő nemes jelleme; az ő min
