Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-29 / 17. szám
291 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 292 Csillagfeltevósi beszéd. Irta s 1906 április 16-án Győrben elmondta Szabó Zsigmond ref. lelkész. Á mi segedelmünk jöjjön az Úrtól, aki teremtett, megtart és igazgat mindeneket. Amen. Mélyen tisztelt gyülekezet! íme, idáig segített minket az Ur, ami atyáinknak Istene. Múlt év julius 9-én tettük meg templomépitésünkhöz az első kapavágást, az ő szent nevének segítségül hívásával, benne vetett erős hitünk és reménységünk bizodalmával. Hitünkben nem csalatkoztunk, reményünkben nem szégyenültünk meg, mert e percben már fent ragyog a magasban az aranyos csillag és kakas, református keresztyén templomaink e kettős jelvénye. Érezzük lelkűnkben Istennek bátorító, biztató szavainak igazságát s látjuk kegyelmes ígéretének teljesítését: „Ne félj kicsiny sereg, mert én vagyok a te Urad, Istened, ki a te jobb kezedet fogom, és azt mondom Deked, én megsegítlek téged.14 Idáig tehát már megsegített; hisszük és reméljük, hogy a továbbiakban is meg fog segíteni, ha az Ő szent akaratával megegyező törekvésünkre az erőt, munkánkra az áldást ő tőle kérjük és várjuk ; ha le nem térünk arról az útról, az Atyához vezető útról, melyet az a fényes csillag mutat minekünk. Igen ! mert mint a napkeleti bölcseket a szent hajdanban, úgy minket is az ő csillaguk ezen jelképe vezet üdvözítő Urunkhoz a Jézus Krisztushoz ; akinél, mint testben történt születésekor királyok és pásztorok : ma is kell, hogy találkozzanak nagyok és kicsinyek, tudósok és egvügyüek, boldogok és boldogtalanok. Miként a bölcsek lerakták jászolbölcsőjébe ajándékaikat, az aranyat, tömjént és mirhát, — a pásztorok szivük boldog örömét, lelkűk jóindulatú hálaáldozatát: úgy nekünk is — kik Péter apostollal elmondhatjuk, hogy sem aranyunk, sem ezüstünk nincsen — le kell raknunk lábaihoz mindnyájunknak a mi soha nem ingadozó hitünket, soha nem csüggedő reményünkben, soha meg nem fogyatkozó szeretetünket. Erre mutat nekünk utat, erre figyelmeztet minket ez a csillag. Ha erről az útról le nem térünk s ezt a figyelmeztető szót megfogadjuk : csak úgy háláljuk meg mennyei Atyánk eddigi megsegítő kegyelmét s csak úgy várhatjuk hátralevő munkánkban s egész életünkre is az Ő megtartó, gondviselő jóságát. Ezt prédikálja minekünk ez a csillag. Jézusunkhoz utat megvilágosító csillagunk, mert hitünk szerint valljuk Péter apostollal: „Nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.“ Az a kakas is — Péter apostol kakasának jelképe — figyelmeztessen minket folytonosan arra, hogy meg ne tagadjuk Urunkat, Jézusunkat, róla meg ne feledkezzünk ; Őt el ne hagyjuk sem a bőségben sem a szükségben, sem a hatalom magas polcán, sem az alacsony sors mélységes völgyében; mert különben — mint Péter — úgy mi is keservesen megsiratjuk eltévelyedésünket, hűtlenségünket, mikor majd szemeink az ő emlékeztető isteni szemeivel találkoznak. De az a csillag a lelki szabadság magasztos eszméjének diadalát is jelenti nekünk. Nem vagyunk immár megtűrt zsellérek : „Az igazság szabadokká tett minket.“ Lehullottak a bilincsek ; szabadon emelhetjük sziveinket kezeinkkel egyben a Magasságbelihez ! Legyen hála érette Istennek, ki az ő szent fia által kijelentett akaratát, a szabadság, egyenlőség és testvérség elveit a tökélesedés utján diadalról-diadalra vezeti és testbe öltözteti. Jertek azért kér. testvéreim, áldozzunk hálaadásnak áldozatával, imádkozzunk : Gondviselő Isten, sztrető Atyánk a Jézus Krisztusban ! Szivünk boldog örömével, lelkünk hálaillatával áldozunk szent felségednek minden időben velünk KÖzlött jóságodért, s ez alkalommal azon kegyelmedért, hogy dicsőítésedre s lelkünk üdvének munkálására adtál nekünk erőt, kitartást és áldozatkészséget, hogy a jóigyekezetben meg nem restültünk és lélekben buzgók lehettünk. Hálával ismerjük el Atyánk, hogy csak a jószándék és igyekezet volt a miénk, — a siker áldása tőled szállott alá onnan felülről az egekből. Jól tudjuk, hogy mi csak gyarlóság edényei vagyunk, megáldani és megszentelni semmit nem tudunk. Hozzád folyamodunk azért, Te magad áld és szenteld meg, szentelj meg mindnyájunkat, hogy ezen jelképek szent érzelmeket és gondolatokat keltsenek bennünk s ne felejtessék velünk, hogy Te nekünk gondviselő Atyánk, de egyszersmind igaz biránk is vagy, ki megfizetsz nekünk cselekedeteink szerint. Kérünk Atyánk, áld és szenteld meg ezen Te épülő hajlékodat, óvjad égi és földi tűstől, minden veszedelemtől, hogy hosszú időn keresztül legyen megpihentető menedékhelye az élet utján megfáradtaknak és megterheltetteknek. Áld meg városunknak minden rendű és vallásu lakosait, hogy ennek utcáin a szeretet, békesség és egyetértés angyalai karöltve járjanak. Áld meg hazánkat, nemzetünket, sok próbán és kisértetéseken keresztül ment öreg királyunkat. És megáldott testünktől és lelkűnktől Tied legyen a hála, tisztesség és magasztalás mind életünkben, mind halálunkban. Amen. Áfegyes k;özlEményE§. — Személyi hir. Dr. Antal Géza, főiskolánk theoU akadémiájának tanára, ki az egyetemes konvet megbízásából a múlt őszön Amerikába ment, hogy az ott levő ev. ref. magyar egyházak ügyét rendezze, e hó 22-én d. u. tért vissza családjával együtt Pápára s még azon éjjel Budapestre ment, hogy útja eredményéről beszámoljon. Amint értesülünk, kiküldetése — főleg a hazai politikai viszonyok miatt — nem járt ugyan eredménnyel, mégis sok tekintetben üdvös volt: fölébresztette amerikai egyházaink iránt az angol egyházi körök jóakarat« érdeklődését. Különben reméljük, hogy lesz alkalmunk erről részletesen is értesíteni olvasóinkat.
