Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-29 / 17. szám
283 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 284 az alapítványok közjogi rendje külön törvénynyel szabályoztatnék, e szabályozás tárgyi terjedelme és annak módozatai lehetőleg megfelelők legyenek a történelmi fejlemények során kifejlődött jogrendszerrel. Ö Felségének föfelügyeleti jogáról legrégebben az I. Ferdinánd király idejéből való 1548. évi XII. t.-c. intézkedik, amely arról szól, hogy az elpusztult egyházak birtokai és jövedelmei tudós papok s az Isten igéjének igazi hirdetői táplálására, valamint a vidékbeli iskolák felállítására s felemelésére stb. fordíttassanak, az 1. §. meghatározza, hogy az említett jövedelmek híven a mondott használatra fordíttassanak, s tartozzék minden főpap megyéjében arra gondot viselni és ha szükséges leend, a királyi felségnek azon eljárásáról számot adjon. Hazánkban ez a törvényes intézkedés a gyökere 0 felsége legfelsőbb felügyeleti jogának. Az 1550. évi XIX. t.-c. az elpusztult egyházak, káptalanok, konventek birtokai és jövedelmeiről akként intézkedik, hogy ezek iskolák felállítására fordíttassanak, ez a törvényes intézkedés tehát nyilván csak a katholikus alapítványok feletti jogról intézkedik. Az 1715. évi 74. t.-c. III. Károly király idejéből, rendeli azt, hogy az egyházi vagy világi ifjúság részére bárkik által az országon belől vagy kívül alapított papnöveldéknek, tápoldáknak, mikor szükségesnek látszik, mindenkori felügyelését és arra nézve, vajon az alapítványnak elég tétetik-e, számadás vétel melletti megvizsgálását ö királyi felsége apostoli tiszte és legfőbb hatalmához képest egyedül magának fentartja. A királyi föfelügyeleti jog alapjaként erre a törvényhelyre hivatkozik az 1723. évi 70. t.-c. az alapítványokról. Ennyi volt törvénybe iktatva a királyi föfelügyeleti jogról, az 1790/91. évi alaptörvények megalkotásakor, amikor is a 26. t.-c. 10. §-a a következőleg intézkedik : Az evangélikusok alapítványai az egyházakra, azok lelkészeire, bármi nevű iskolákra, kórházakra, árvaházakra és bármely ágostai vagy helvét hitvallású szegényekre vagy ifjúságra rendeltettek, vagy ezután rendeltetni fognak, valamint az alamizsnák is azoktól semmi módon el ne vétessenek, sem kezükből és kormányzásuk alól semmi szin alatt el ne vonassanak, továbbá ezen alapítványok igazgatása köztök, akiket szoros rend szerint illet, azoknak menten és sértetetlenül hagyassék, azon alapítványok pedig, melyek mindkét felekezetbeli evangélikusoktól az utóbbi uralkodás alatt netán elvétettek volna, azoknak azonnal visszaadassanak ; a királyi felügyelés arra nézve, hogy ezen alapítványok az alapítók kivánata szerint kormányoztassanak és kiadassanak, ezek iránt is kiterjesztetvén. Ezen alaptörvényben megbatározott jogelvek azok, amelyeken az alapítványok közjogi rendjét szabályozó újabb törvénynek is felépülnie kell, azokra az alapítványokra nézve, amelyek a protestáns egyházi és iskolai, úgy humanitárius célok szolgálatában állanak. Mivel pedig a szóban forgó törvénytervezett ez alaptörvény intézkedéseitől sok tekintetben eltér, sőt az egyházak autonom jogának sérelmével az állami végrehajtói hatalom hatáskörébe von sok olyan intézkedést, amely egyedül és kizárólag a protestáns egyházak autonom hatáskörébe tartozik: nyilvánvaló, hogy mi a célba vett intézkedésekhez a magunk részéről semmi körülmények között sem járulhatunk. A tervezetnek a most hivatkozott alaptörvénnyel ellenkező s azt sértő intézkedései a §§-ok sorrendjében a következő : A 3. §. végbekezdése ekként intézkedik: „Szorosan egyházi célú alapítvány alatt sem a tanügyi, sem a jótékonysági, sem általán semminemű alapítvány nem érthető, melynek a hitélet körén túl menő vonatkozása van.“ Ezt törvénybe igtatni nem lehet, — mert az 1790/1. évi 26. t.-c. 10. §-a egyházi célú alapítványok között felsorolja a bármi nevű iskolákra, kórházakra, árvaházakra és bármely protestáns vallásu szegényekre, vagy ifjúságra rendelt alapítványokat is. Ez alavtörvény hatása alatt fejlődött ki a törfénelmi idők folyamán a mi elemi iskolai, theologiai intézeti, jogakadémiai, nönöveldei, árvaházi és egyéb hasoncélu alapítványaink egész tömege, amelyek fölött a kormányzás és igazgatás s az alapítványok céljának meghatározása, rendeltetés szerinti felhasználása, az idézett alaptörvény világos rendelkezése szerint a mi kezeinkből semmi szin alatt el ném vonhatók. Felfogásunk szerint tehát, már a jogfolytonosság és a jogfejlődés szempontjából is, a törvénytervezetnek erre az álláspontra helyezkedni kell. A királyi föfelügyeleti jog tartalma és terjedelme is határozottan kivehető az id. alaptörvény 10. §-ából és az nem terjedhet túl azon, hogy ezt a jogot ö felsége az 3 848. évi 3. t.-c. értelmében felelős minisztériuma által a felügyeletet és ellenőrzést gyakorolhatja a tekintetben, hogy az alapítványok tényleg céljukra és rendeltetésükre fordíttatnak-e. Meghaladja e jogkört mind az az intézkedés, mely az alapítványok elfogadása és keze-
