Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
Tizenötödik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1905. március 12. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére liúlőenclőli. #-----------------------------9 Az egyház és iskola köréből. 4 * -í* Sefcjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János tomvinkatárs ozimére küldendők. Az ev. ref. lelkészi nyugdíjintézet kérdéséhez. Évtizedek óta vajúdik az országos lelkészi nyugdíjintézet alapításának ügye. Évekkel ezelőtt javaslatokat, sőt kész tervezeteket küldöttek az egyházkerületek a konventre, hogy ez eleget tehessen egyházi törvényünk 270. §-ban olvasható azon utasításnak, hogy „tervezetét minden esetben terjessze a közelebbi rendes zsinat elé.u Néhány héttel ezelőtt a már megkezdett zsinat első és második időszaka között kaptuk meg a konventi javaslatot «hozzászólás céljából. Úgy a nyugdíjegylet felállításának szüksége, fontossága, mint a létesítéséhez nélkülözhetlen anyagi források megérdemelték volna, hogy ne ilyen, szinte veszedelmesen rövid idő alatt nyilvánítsák véleményüket azok, akiknek hozzájárulásuk van hivatva arra, hogy a nyugdíjintézet létesülhessen és az országos lelkészi özvegy árva gyámolda megmentessék a bizonyos bukástól. Talán nem csalódom, ha azt állítom, hogy a konventi végrehajtó bizottság előtt fontosabb kérdés az országos lelkészi özvegy-árva gyámolda megmentése, mint a lelkészi nyugdíjintézet felállítása és ama cél elérésére úgyszólván egyetlen eszközül ezt találta ki. Hogy ez igy van, nem rosszalólag említem fel, hanem csak az igazság érdekében. Valóban megdöbbentően szomorúak az orsz. gyámoldai végrehajtó bizottság jelentései az utóbbi években. Már 1899-ik évi jelentésében nyíltan kimondotta, hogy gyámoldánk a mostani alapokon sokáig nem állhat fenn. 1903 ik évi jelentésében ismét kifejezést ád azon meggyőződésének, hogy „a téves számítás alapján létesült országos lelkészi özvegy-árva gyámintézetet új alapokra kell jektetni.íl Itt már megteszi az indítványt is, hogy „egészen új alapokon oly nyugdíjintézet létesítendő, a melyben a lelkészek nyugdíja mellett az özvegyek és árvák ellátásáról is gondoskodás történjék. Csakis ez utón véljük elkerülhetni azt a vigasztalan jövőt, amely máskülönben gyámintézetünkre várakozik.“ A múlt évi konventi jegyzőkönyv közli özvegyi gyámoldánk 8 éves történetét a végrehajtó bizottság tüzetes jelentésével. Ebben határozottan kijelenti a végrehajtó bizottság, hogy gyámoldánk vigasztalan jövőjének oka az eredeti tervezettől való számításbeli eltérés. Nevezetesen, hogy el lett fogadva az alapszabály azon módosítása, hogy öt évi fizetési kötelességgel a gyámintézeti tagok özvegyei és árvái azonnal rendes évi segélyezésben és nem végkielégítésben részesüljenek. Majd bevallja, hogy tudatában volt a módosítás következtében származó veszedelemnek, de még se állt ellent, sőt ennek elfogadására indította a konventet „egyfelől a minden oldalról megnyilatkozott sürgetés, másfelől pedig az a meleg érdeklődés, mellyel a lelkészi kar érdekei iránt mindig viseltetett.“ Tehát a sürgetés és a meleg érdeklődés ilyen kárt okozhatnak, ha azok a rideg számoktól eltérésre indítják az alkotókat. És én mégis félek, hogy az országos bizottság a régi hibába a lelkészi nyugdíjintézet alapításánál vissza esik. „Jelentésiét sokkal korábban szét kellett volna küldeni, hogy mikorra a zsinat elé kerül, akkorra az egyházmegyék és kerületek hadd vitatták volna meg minden oldalról, mert a magyar kálvinista — mégha lelkész is — szívesebben fizeti az új adót, ha hozzászólhatott az ügyhöz, aminek érdekében vágnak rajta újabb eret és könnyebben belenyugszik még abba ie, ami nem egészen az ő érdekében szerveztetik. Hiába csürjük-csavarjuk a dolgot, mert az bizonyos , hogy országos özvegy-árva gyámoldánt: kétségbe ejtő jövője indította a javaslat készítőket a lelkészi nyugdíjintézet felállításának sürgetésére. Hiszen a jelentés minden sorából kitetszik, hogy nem az állami tisztviselők, tanárok, tanítók nyugdíjintézetéhez hasonlót, hanem csak rokkantsági lelkészi nyugdíjintézetet óhajtanak szervezni. Sőt a jelentés kifejezést ád azon nézetének is, hogy „ Tisztán magas életkor vagy hosszú szolgálati idő alapján senki sem nyugdíjazható.1-1 De vájjon akkor a fizetési kötelességgel szemben mi lesz a joga a nyugdíjintézeti tagnak ? Ha csak az egyház érdekében tör-11 I duMiitilli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.
