Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-05 / 6. szám
101 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 102 digi netalán fizetett népiskolai tandíj eltörlendöu . . A javaslatnak e pontja fölött még nem döntött a zsinat. Arra, hogy az volna az ideális állapot, hogy minden egyházi terhet a tiszta vagyon (talán inkább tisztán^ vagyon ? !) hordozzon — azt mondom, hogy tudnék én ennél még ideálisabb állapotot is , azt nevezetesen, ha az elhagyatott gyermekekről a gyermekotthonban, a gyámoltalan özvegyekről és öregekről ezeknek való menhelyekben, a betegekről kórházakban a hivatalos egyház gondotkodnék tisztán ! És erre is törekednünk kell. A krisztusi szeretetet éppen nem tagadja meg a javaslat : az özvegy fillért, a szegény gerlicét vagy galambfit hoz a gazdag kosa, vagy tulka mellett. Ez a helyes bibliai álláspont. Az pedig tagadhatatlan, hogy a javaslat, ha törvénnyé válik, nagyot könnyít az igazán szegény ■egyháztagokon. A SZERKESZTŐ. Egy elkésett korrekció. A „Dunántúli Protestáns Lap" 28. számában közzétett „Ki olvassa a Dunántúli Prof. Lapot“ cirnü cikkem egy passzusa alkalmat adott ’G. Szabó Mihály lelkésztársamuak „ Kerületi közlönyök és a Magyar Szóu cimü cikkének megirására. Ezen cikkében idézi nevezett munkác8kám egy mondatát, melyen ismét Erősss Lajos kedves bátyám, a „Debreczeni Protestáns Lap" volt nagy nevű szerkesztője, akadt fenn és kezdte kikorrigálni a Debreczeni Protestáns Lap 41. számában. E sok korrekcióra alkalmat szolgáló tétel a következő volt: „A tiszántúli egyházkerület, ha jól tudom, 4-5 évvel ezelőtt örömmel tárgyalta a felsőszabolcsi egyházmegye azon indítványát, miszerint a kerület hivatalos közlönyét, a Debreczeni Prot. Lapot, minden egyházközség kötelezve legyen járatni Erre azt mondja Erős Lajos bátyám „helyreigazításában,u hogy G. Szabó Mihálynak nincsen igaza, mert „a tiszántúliak a Debreczeni Prot. Lap járatását soha és egyetlenegy egyháznak se tették kötelezővé. G. Szabó Mihály röktön tisztázta magát e lapok 40. számában, azt mondván: én ezt szószerint Birthától vettem, ő tartsa a hátát, ő szolgáljon felvilágosítással, honnan vette kijelentéséhez az alapot. Az állítás igaz voltáról kezeskedjék az eredeti szerző, azaz, hogy — én ! E kijelentés, válasz és viszonválasz, reflexió és korrekció megtétele óta Isten segedelméből 5 — 6 hónap is eltele és én szégyen-szemre mindig nyelni voltam kénytelen kijelentésem megoáfolása, alaptalannak jelzett munkám miatt a keserűséget, nem tudtam kellő argumentumokkal felszerelve megjelenni a nyilvános itélőszék előtt. De végre is, az „Elkésett korrekció“ megérkezett. Levegőt vagdalni, több kijelentésre, helyreigazításra és mit tudom én minő akciókra okot szolgáltatni nem akartam, vártam, mig való ténynek leszek birtokában, amire építhetek és egyszerre mindent helyreigazíthatok. Eredeti cikkemben tett kijelentésemet emlékezetre alapítottam. Mint theologus diák olvastam a felsőszabolcsi egyházmegye határozatát, arra építettem cikkem menetét. Erőss Lajos bátyám kijelentése, helyreigazítása sarokba szorított; hátha ő csakugyan jobban van informálva ez ügyben és az én kijelentésem csak hallucináció lesz — igy gondolkoztam ? ! Görömbey Péter nagykállói esperes úrtól kértem felvilágosítást ez ügyben, mint az illetékes egyházmegye esperesétől. 1905. január 19-én kaptam a felvilágosító választ, amelyből ma már minden kétséget kizárólag megállapítható kijelentésem igazsága. így ir a jelzett napon kapott levélben Görömbey esperes úr : „ Véletlenül rájöttem (1904. október 18-án vettem előbbi levelét, melyben tudatja, hogy emlékszik ilyen forma határozatra, de nem találja nyomát), hogy a Debreczeni Prot. Lap megrendelése s járatásáról „az egyházmegyei ügyviteli szabályok“ 11. § a intézkedik, melyet az egyházmegyei közgyűlés alkotván meg, ez erősebb még egy közönséges megyei határozatnál is.“ Ezt Írja szószerint. Az egyházmegyei ügyviteli szabályzat 11. §-ban pedig ezek olvashatók : . ... a kebelbeli egyházak .... köteleztetnek a „Debreceni Prot. Lapu járatására . . .-melynek példányai összegyüjtendők és megőrizendők, alapjául szolgálván minden egyházban a célba vett paróchiális könyvtárnak .u Megkönnyebülve érzem magam, hogy kijelentésem igazságát emez erős bizonyítékokkal igazolhattam. Tekintélyes egyénektől indult ki a cáfolat, alig mertem bizni emlékezetemre alapított kijelentésem rezultátumában. És ime ! ismét bebizonyosodott: Errare humánum est! Lakjanak bár az emberek Debreczenben, Pápán avagy Pesten, csak tévedhetnek azok ! Tény és való tehát, hogy a Debreczeni Prot. Lap járatását egyházmegyei határozat, sőt szabályzat kötelezi (nem kerületi, — ezt én ugyan sohase is mondottam !!) ideje lenne e példán elindulni a Dunántúliaknak is. Dixi . . . Léva. Birtha József. JsÍEl^iiclog. Oroszy Pál. (1832—1904.) A pápai iskola növendékei közül igen sokan megfordultak a Nógrádmegyei Diósjenőn, mint kis és nagy legátusok, valamint szuplikánsok. S valamennyien csak megfordultak ott, mindannyi kedves emlékei közé számította az ott töltött napokat. Már maga a vidék is megnyerő. Erdős bércek alján elterülő dombos vidék, s a nép oly egyszerű, de oly jólelkü, becsületes és magyaros, hogy szinte a régebbi időkbe képzeljük vissza magunkat, melyről nagyapáink regéltek. S a papiak és a tanítói lak egészen az erdők alá nyúló gyümölcsös kertjével! Milyen kedve«, milyen barátságos az ! Mintha csak most is látnám és szívnám a pünkösdi virágok illatát ! Mert én is jártam ott. Jártam már mint kis
