Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
Tizenötödik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1905. október 29. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOL.A KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős MBöjßlßllik minden VÜSárilcip, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János —— szerkesztő czimére küldendők. ........ = főmunkatárs czimére küldendők. = A nagy reformáció emlékünnepén. Itt van ismét a szent emlékezésnek egyik napja. Lelkünk visszaszáll a múltba; végigfutja annak vonzó, elbűvölő emlékeit; ki-kitör belőle egy-egy a kegyes és kegyeleten érzés által megszentelt. sóhaj. Kivált mikor azokat, a nagyok között is magosán kiemelkedő, fénylő alakokat szemléli, akik értelmük világával, nemes szivük szent hevületével, hitük, akaraterejük rendületlenségével úgy odavonzák magukhoz, mint a mithosz szirénéi a hajósokat. És hála a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, meg a Luther Társaságnak, ma már a tisztán magyarul értő közönség is Luthernek, Zwinglinek és Kálvinnak saját írásukból, mintegy a szájukból élvezheti a világ ábrázatát átalakító igazságokat. Azt a munkakört, melyet az ő hatalmas szellemük, párosulva az idő rövidségének s a sok tennivalónak élénk tudatával, felölelt, mi most nem ölelhetjük fel. Azért csak lelkűknek az Istenbe és az ő szent igéjébe való elmerülését, a saját tökéletlenségüknek teljes elismerését, az Isten kegyelmének egyedül idvezítő erejét, — csak a bátorságukat, a világ kárhoztatását semmibe se vevő s egyedül az Isten tetszése néző hűségüket sugárzó jeleneteket és kijelentéseket mutassak föl; hahogy valamiképpen megszégyenelné magát a mi világiasságunk, önteltségünk, nádszálhoz hasonló hajlékonyságunk, elvtelenségünk, és levetkezhetnénk a kétarcúságot, mely most a világra kacsint; majd egyet fordul s az égre meregeti tekintetét. Amikor panaszolkodunk az egyháziatlanság és az üres templomok miatt, csendüljenek meg füleinkben Luther eme szavai: «Azért bírva bár Szentlélekkel, hittel, isteni beszéddel és cselekedettel, hogy ha idvezülni akarunk, a szószékre mégis csak a prófétákat és az apostolokat kell ültetnünk s mi magunknak oda telepedve lábaikhoz, hallgatnunk azt, amit ők mondanak; nem pedig mondanunk, amit nekik kelljen hallgatniok». Mikor a szószéken vagy a tanári és tanítói széken vagyunk: legyünk bár Saul vagy Pál, mindig komolyan vegyük dolgunkat; hitből, meggyőződésből szóljunk; a lágymelegséget kerüljük; félelemmel és rettegéssel gondolva az utolsó napra. írjunk bár keveset, de olvassuk, buvároljuk sokat az Isten igéjét; hogy sokat és sokszor társalogva az Istennel, úgy összeforrjon lelkünk az ő szent akaratával, hogy a világnak semmi csábítása el ne szakíthasson attól. Sok sző esik manapság is a szabadságról. A szabadság követelését lépten-nyomon halljuk haugoztatni a tömegek felizgatása szempontjából épp úgy, mint ha a jó rend megtartására alkotott törvények szigorát akarja éreztetni a felsőség. Ma is vannak sokan, mint Kálvin idejében, akik «mikor azt hallják, hogy az evangéliomban olyan szabadság van Ígérve, mely nem ismer az emberek között semmiféle királyt, sem semmiféle vezetőt, hanem egyedül csak a Krisztusra tekint: azt gondolják, hogy az ő szabadságuk gyümölcsét nem kapták meg addig, áruig maguk felett valami hatalmat látnak. Úgy tartják tehát, hogy nincsenek jó rendben addig a dolgok, mig az egész világ új alakra nem reformáltatik, ahol nincsenek Ítéletek, sem törvények, sem felsőségek és ehez hasonló dolgok, amelyekről azt állítják, hogy az 44
