Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
Tizenötödik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1905. október 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖBÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János -■ ■ szerkesztő czimére küldendők. —...... == főmunkatárs czimére küldendők. -Pusztul az erdő. Lombkoronás fái. a. nagyok, a hatalmasok, dőlnek, egyre dőlnek! Az erdő büszkeségei közül, azok közül, amelyeknek ereje meglepte, szépsége elbűvölte a messze idegenből jött vándort is, alig áll már csak egy is. A kérlelhetlen enyészet súlya alatt megroppant a büszke tölgyek dereka, sorban elpusztultak, el, mielőtt magukhoz hasonló nagyok maradtak volna utánok. Ma, ha jársz az erdőn, amerre mégy, amerre nézel, ifjabb fákra esik pillantásod. Ifjabbakra, amelyeknek sudara gyöngébb, lombja ritkább, levelük nem oly zöld, mint amazoké volt, árnyékukban nem oly üde a levegő, mint volt amazokéban. A régi erdő kipusztult, más erdőben, más világban jársz és múltat jelent egybevetve keserűség érzete fogja el lelkedet . . . A magyar irodalom nagy erdejének dicső tölgye dőlt ki Szász Károlyban. Azok közül a titánok közül, kik egetvívó erejükkel megcselekedték azt, hogy irodalmunk fél évszázad alatt — pótolva azt, ami évszázadokon át nem a mi hibánkból — hisz nyelvünket, nenrn tiségünket erőszakkal nyomták el! — elmaradt — abba a magasságba emelkedett, oda szárnyalt fel, ahol a nagy nyugati népek irodalmai vannak s amelyre ezek a szerencsés körülmények között fokrólfokra jutottak el, azok közül a titánok közül ő az utolsó. A magyar nemzet kiváló szellemi erejének bizonyítéka és egyszersmind Örök dicsősége, hogy voltak lángelméi, kik mintegy az ezeregyéj varázslatával megteremtették a kort, melyben a magyar literatúra, mely imént még alig volt, a külföldinek méltó versenytársa lett. / Es azt a munkásságot, arait irodalmunk fénykorának legnagyobb lángelméi: Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách fejtettek ki, harmonikusan egészíti ki a Szász Károlyé. Teljesnek csak akkor mondható valamely irodalom, ha mindazt, mit valaha nagy nemzetek nagy szellemei alkottak, az illető irodalom nyelvén olvashatjuk. Hogy ekképeu teljessé lett irodalmunk, azt Szász Károlynak köszönhetjük. Közönséges emberi méreteket messze felülhalad az a munka, amellyel ő a világirodalom összes remekeit a magyar vemzet tulajdonává tette. De nemcsak munkájának méretei valóban titáuiak, hanem műfordítói tökélye is bámulatos, ő valóban mindenkor kongeniális a szerzővel, legyen az Byron vagy Moliére, Shakespere vagy Goethe, legyen bár Hugo Viktor vagy az az ismeretlen nevű középkori német dalnok, aki a Nibelungok pusztulásáról zengi megrázó énekét. . . * Az egész nemzet gyásza — a nemzeté, mely legnagyobb műfordítóját, ihletett lelkű dalnokát s dicső szabadságharcának bajnok katonáját siratta benne — kisérte e héten Szász Károlyt utolsó / útjára. Es ha uagy volt minden magyar szív fájdalma, kétszeres volta kálvinista magyar egyház tagjainak keresve Szász Károly elhunyta felett. Hisz ő bitünknek főpásztora vala, egy nagy egyházkerületnek s egy nagy egyháznak évek hosszú során át lelki atyja, szellemi vezére. Jóságos 43
