Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
725 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LA 726 szem, hogy sok kételkedő szív fogatott meg s lett keresővé. Érdekes volt, hogy mikor az első szónok: Seher zürichi orvos és evangélista fellépett a rögtönzött szószékre, meg voltunk mindannyian győződve s még a szónok maga is, hogy beszédjét a jelenlevőknek csak igen kis töredéke fogja meghallani, az, amelyik közelebb foglalt helyet a szószékhez. Mennyire meglepett azonban, mikor beszélni kezdett s hatalmas hangját a legtávolabbi rétegek is tisztán, jól halották ; még a szomszéd házak ablakai is mind megnyíltak s bizonyára az ablakokban kíváncsiskodó lelkek is elmondták a beszéd végén, hogy mást találtak, minta mit vártak, t. i. becsesebbet. Milyen csudálatos áldás lehet egy ilyen, hatalmas orgánum, ha az Úr szolgálatában áll. Seher úr beszédjének egyik igen érdekes töredéke im ez volt: Mit mond a modern tudomány az Isten felől ? A legjobban úgy felelek meg erre a kérdésre, ha idézem egy volt francia kultuszminiszter által kiadott iskolai kézikönyvből a következőket. A könyv első fejezete arról szól, amit az ember nem tud. Első kérdés : Mi az Isten ? Felelet: Nem tudom. Második kérdés : Ki teremtette a világot ? Felelet: nem tudom. Harmadik kérdés : Hogyan és mikor jött az ember a földre? Felelet: Nem tudom. Negyedik kérdés: Nem szégyenled magad, hogy ilyen tudatlan vagy ? Felelet : Nem szégyenkezhetem, ha olyant nem tudok, amit még senki sem tudhatott. Ugyebár, tisztelt hallgatóim, milyen nemes szerénység. És mégis mily szomorúan csengenek keresztyének fülébe e szavak. De azért örülnünk kell a felelet őszintesége felett. Oh egyszer bár jönne az idő, midőn napjaink összes modern fecsegni őszintén akarnák felelni : Nem tudom, s aztán ebből becsületesen levonnák a következményeket, a helyett, hogy mint vakondokok túrják fel az Istennek szőlőskertjét. Aztán okosan beszélt arról, hogy a tudomány a bűn ellen, a betegséggel szemben mily tehetetlen s felséges bizonyságot tett Jézusról. Kedves Atyámfiai ! Most már befejezem jelentésemet ; befejezem úgy, hogy némi halvány képet szeretnék festeni arról a felséges jelenetről, amellyel szerdán eBte a berlini kongresszus befejeződött. Délután 5 órakor a párhuzamosan ülésező összes szövetségesek egybegyűltek : a templom zsúfolva volt, ember ember hátán tolongott. Torrey professzor tartott egy hatalmas beszédet az Urnák való teljes átadás titkáról. A szivek telve voltak. Baul lelkipásztornak kellett volna a fogadástételi órát vezetnie, de ő átadta a vezetést az Úr lelkének. A programm össze volt törve. A térdek meghajoltak, az emberek a lélekzetiiket is visszafojtották és az Űr lelke kezdett ömölni a lelkekre. Először csak egyenként imádkoztak a hívek, de lassanként, amint jobban és jobban zudult a lélek, mindig több lélek kényszeríttetett a kegyelem trónjához emelkedni. Egy, tizen, húszán, harmincán imádkoztak hangosan. És hogyan imádkoztak ! Itt szaggatott kiáltásban tört ki egy megszabadult lélek, amott csendes zokogással rebegett hálát valami részkető lélek ; az örömnek szavával összevegyült a sirás szava ; némelyek csak szájokat mozgatták, nem tudva szólni a megindulástól, mint Anna a silói szent sátorban. Itt a német nemzet 8zabadításáért, ott a finnek vagy a franciák ébredéséért hallottuk a hazájuk szerelmétől szorongatott szivek hangos fohászát. Hát még amit nem hallottunk ; óh bizonyára nem maradt ott lélek, amelyik ne imádkozott volna. Én tudom, hogy a magyar nemzetért s a budapesti református egyházért is sok szív imádkozott ott. És hiszem, hogy az, aki minden nyelven ért, s mindenkit gyermekéül tart, meghallgatta ez imákat. Hiszen valóban a lélek indította a sziveket. Az én lelkem is meg volt mélyen indulva s csodálatos módon az öreg Simeonnak azok a szavai jutottak eszembe, amelyeket a kis Jézust ölébe tartva mondott : „Mostan Uram bocsásd el a te szolgádat, mert látták az én szemeim a te Idvezítődet“. Es e szavakat most jobban megértettem, mint eddig. Aztán megelevenedtek előttem az én bűneim, mulasztásaim, az én nemzetemnek bűnei és minden nyomorúságai és az a vágy támadt bennem, vajha itt lennének most az én egyházamnak minden lelkipásztorai, a hivatásosak és hivatalosak s hallanák az igét, melyet Ezsaiás által szólott az Úr az ő szolgáihoz : „Vigasztaljátok az én népemet“. Csűeös István. KönyvismEiiíEtés. Veszprém vármegye gazdasági leírása. Irta Kis Ernő főiskolai tanár. Különlenyomata „Közgazdasági Szemle“ 1905. évi augusztusi füzetéből. A M. T. Akadémia nemzetgazdasági bizottsága hozzájárulásával a Magyar Közgazdasági Társulat megyei monográfiákat bocsát közre, hogy Magyarország közgazdasági és közművelődési állapotát körülményesen megismertesse. E vállalatnak XV. kötete a fönt jelzett munka, melyben a szerző Veszprém megyéről a következő cimek alatt szól: Földrajzi viszonyok. A mezőgazdasági termelés 1901 -ik évi eredményei. A mezőgazdaságok és birtokosok száma. Állattenyésztés. Ipar és kereskedelem. A nép életmódja. Vagyoni állapot eredménye a kivándorlás. Ezen igen érdekes munkából, mint bennünket is közelebbről érdeklő részletet, közöljük a következőket. Veszprémmegve hazánknak nem legáldottabb, de nem is legmostohább részét foglalja magában. Mezei gazdálkodásra általában az egész megye területe alkalmas s 14.934 kát. hold az, amely 577.961 kát. hold gazdasági területből nem mivelhető s a tiszta magyar lakosság még a termesztésre kevésbbé kedvező bakonyi községekben is hűségesen kitart a földmivelés mellett, ily községek: Szentgál, Ajka, Vámos, Csetény, Dudar, Szentkirályszabadi , Padrag, Bakonymagyarszentkirály stb. mind-mind bakonyi községek, rengeteg erdők között s mégis e szinmagyar lakosságot nem bírták a faipar iizésére csalogatni a százados fák sem, mert azt tartja a magyar nép, hogy csak a földmivelés az úri foglal
