Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-08 / 41. szám
713 DUNÁNTÚLI PROTSTÁNS LAP 714 lágot : az Isten országát teremtették meg a régi, megromlott, elzüllött világ romjai felett. Felforgatták a világot ; de nem abban a rossz értelemben, melyben Ők — a farizeusok, zsidók és pogányok — gondolták; hanem abban az értelemben, hogy a lelkekben világosságot gyújtottak, megzavarták eddigi állapotukat, felrázták tespedésükből. Ilyen értelemben „világfelforgatókénak kell lenni az Isten mai szolgáinak is. így kell nekiök forgolódnak gyülekezeteikben, hogy öntudatra ébresszék híveiket, szánják-bánják eddigi életök folytatását s térjenek meg. Ha ezt eltudja érni az Isten szolgája tanításával, valóban megfordította hi vei lelki világát. Hadd zúgjon a farizeusok ellenvetése, hadd nevezzék az Isten szolgáit zavart okozóknak, ők azért végezzék kötelességüket a családban, társadalomban és az egyházban. A családban szép hivatást tölthet be a lelkész. Taníthat szavával, tettével egyaránt. A kánai menyegzőben Kr. határozott célzattal - meghívásra jelent meg. Tanított ott is. Meghívásra jelenjünk meg mi a családi élet minden jelenségénél, tanítsunk még azzal is, hogy miképpen kell az örömben, miképpan a bánatban viselnünk magunkat. A társadalom is sokat vár a lelkésztől. Annak bűne, betegsége, illetve ennek gyógyítása egyenesen kivivja a lelkész munkásságát, és nem kell vonakodni soha a munkától. Krisztus is Örökké dolgozott. . . . Az egyház munkásságunk legszélesebb tere. Itt várakozik legtöbb teendő a lelkészre. Végezzük a belmissziói munkásság minden nemét. Hadd mondják, hogy újítók, világfelforgatók vagyunk, mi csak dolgozzunk Krisztusért, Istenért és hazáért. Tartalmas beszédét Bzép imával |fejezte be a jeles szónok. Ezzel végződött a nyilvános istentisztelet. A ref. főgimn. tanácstermében gyűltünk egybe, hol Antal Gábor püspök nyitotta meg meg az értekezletet szép és tartalmas beszédével. Körülbelül ezeket mondta : Üdvözölte a szép számmal megjelent lelkész és világiakat, kiemeli, hogy örül annak, miszerint egyesek komolyan gyakorolják erkölcsi kötelességöket. Már megjelenésökkel is szépen igazolták lelkészeink, hogy tudatában vannak hivatalos kötelességük fontosságának. Bárcsak mindnyájan szem előtt tartanák a kötelesség teljesítésének tudatát, hogy ne lenne lelkész, ki elmaradna s a lelkiekben gazdagodva, a hallottakat megszívlelve, távoznának széjjel munkásságok mezejére. Majd üdvözli Hegedűs Sándor kerületi főgondnokot, a kötelesség teljesítésének nagy emberét, ki Bök dolga mellett is megjelent, bár nem is kellett hivatalosan a gyűlésen megjelennie ; de az ő, egyházának minden dolgaiért lelkesülő lelke, azt súgta, hogy jelen legyen itt is közöt- tünk. Köszönetét szavaz megjelenéséért és kéri, hogy támogassa az értekezletet tanácskozásában. Üdvözli Hegedűst, a jeles világi papot, ki érdeklődését egyházi életünk minden dolga iránt kimutatja. Egyházi életünk — folytatta a püspök — nem akkor lesz erős, ha folytonos §-okkal akarjuk kormányozni. Nem a paragrafus a fő mindig az egyházi élet vezetésében. Mutatja ezt azon kisebb felekezetek élete is, melyek eddig nem is nyertek felsőbb engedélyt szervezkedésökre (baptisták, nazarénrsok), mégis erősek a lelkiekben, a belső munkásságban. A hit ereje tartja őket, minden külső szervezkedés nélkül. Ennek a belső erőnek kellene maglenni a mi gyülekezeteinkben is. Ennek a benső erőnek kellene összetartani, lelkesíteni : tettre, áldozatkészségre híveinket is. De ez nincsen meg bennünk kellő mértékben. Mi legtöbb erőnket a formákba, a §-okba öljük. Pedig bensőségteljes, odaadó magatartással többet tudnánk elérni, mint a rideg, száraz §-okkal. Mert sok a fogyatkozás mi bennünk. Egyházunkat sok veszély fenyegeti. Ezek a következők : a) az alkoholizmus, b) egygyermekrendszer, c) az álszociálizmus, d) a kivándorlás. Ami az elsőt, az alkoholizmus elleni védekezást illeti, ezt munkásságba kell venni minden lelkésznek. Ez az, amely kenyerét elveszi szájából a családnak ; ez az, amely koldusbotra juttat sokakat; ez az, amely tisztességtelenné, hivatalviselésre képtelenné, megbízhatatlanná teszen tanárokat, papokat, tanítókat, családfőket egyaránt; ez az, amely szellemi és testi nyomorékká tehet sokakat, milliókat. Ez ellen küzdeni, a népet felvilágosítani a veszély nagyságáról — kötelessége legyen minden lelkésznek. Az egygyermekrendszer bűne is felette nagy nemzetkiirtó veszély. Azt látja, hogy e bűnnek az alapja a gyarló meggazdagodási vágy, a spekuláció. E bűn nem kálvinista eredetű. E bűn idegenből átplántált, svábok által hazánkban megkezdett és a szászok által folytatott rákfene. Ez ellen védekezni kell az evangéliom fegyverével. Tanítani kell az isten igéjével. Üdvözli a barsi egyházmegyét, ennek papságát, Birtha József lévai lelkészt, kik megindították e bűn ellen a mozgalmat; de azért is, hogy folytatják. Ne is csüggedjenek a nehéz munkában. Majd fogja követni az állam is ; segítségére kell, hogy menjen az is, még pedig anyagi ób erkölcsi támogatásával is. (Folyt. köv. Birtha József. Ásgyss közloményEÜ — Lelkószválasztások. Pécsvárady Béla kálózd! helyettes lelkészt, október 4-én a simontornyai egyház meghívás utján, egyhangúlag lelkészévé választotta. Gratulálunk ! A győrszemerei lelkész : Vargha Sándor úr f. hó 4-én távozott el új helyére, a Barauyaraegyei Garéba ; 22 évig volt hű lelkipásztora Szemeiének. Isten áldása kisérje üj állomására ! — Megbízatás. A vallás- és közoktatásügyi m. k. ministeriurn vezetősége az 1883. XXX. t.-c. alapján a
