Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-08 / 41. szám
709 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 710 volt az, aki itt az egyetértést megzavarta. Ez a tudat tehát lelki ajándék. A másik lelki ajándék az, hogy itt példát látunk arra, hogy a tiszta evangyéliom szelleme képes legyőzni még a nemzetiségi érzelmet is. Mert Sopron példája mutatja, hogy bár e város német volt, mégis az evangyéliomban az ezen vidékbeli magyarokkal annyira együtt érzett, hogy a magyar nemzetiséget is a legnagyobb szeretettel Ölelte magához. A jeles magyar reformátor Beythe István 1574—76. itt lelkész volt és nekünk reformátusoknak lett később püspökünk. E város kezdettől fogva igyekezett a magyarságnak papokat nevelni ; áldozatkész német polgárok 6 evangélikus papnövendék részére alapítványt tettek. De a magyar hazaszeretetnek legfényesebb bizonyítékát az szolgáltatja, hogy ma a soproni német gyülekezetnek papja oly szép magyar és fenkölt magyar nemzeti érzéstől áthatott szellemben prédikált, amit csak egy ily fényes gyülekezet nyújthat a lelki éhezők és szomjubozóknak. Sopronban meggyőződtünk arról, hogy ennek a magyar földnek, népnek, levegőnek megvan bizonyos szabadságot terjesztő, a lelkiismereti és polgári szabadságot erősítő jelleme. Sopron gazdasági viszonyainál fogva is a közvetlen közeibe fekvő Ausztriával volt mindig erős összeköttetésben ; tehát úgyszólván a szellemnek olyannak kellett volna lenni itt, mint ott. De nem úgy van! Mert Ausztriában a protestantizmus szabad szellemét gyakran kiirtották, de Sopronban nem tudták kiirtani, mert itt fennmaradt az istentisztelet. Láttuk továbbá azt a nagy áldozatkészséget, amit a gyülekezet az evangyéliom érdekében mindig meghozott, hogy itt a maga kebelében 1557-től fogva felsőbb iskolája volt e gyülekezetnek, nagyobbrészt német ez, de mégis mintha az Isten azt akarná előttünk megmutatni, hogy az Én hatalmam és erőm képes arra, hogy kisded dolgokból nagyokat alkosson, hogy az ellentéteket kiegyenlítse. Tudjuk, hogy ebben a német iskolában alakult meg az első „soproni magyar társaság.“ 1790-ben. Ez az iskola nevelte Berzsenyi Dánielt, Kis Jánost, Döbröntey Gábort, hazánk nagyjait. (Helyeslés). Nagy igazságok ezek, amelyekre büszkék lehetünk. De még jobban örülök annak, hogy Sopronban megcáfolva láttam egy nagy hazugságot. (Halljuk, Halljuk). Ugyanis, minket a német hatalom, ezelőtt századokkal kíméletlenül üldözött. Ennek okát az azon irányú történészek, mind abban adják, hogy mi hazaárulók, hűtlenek voltunk és összeesküvést szőttünk. Ez volt az idő — azt mondják ők — amely Leopold idejeben kezdődött és a gályarabságban végződött. A külföld, kapcsolatba hozza ezeket Bocskay és Rákóczy szabadságharcaival és azt mondják, ebben nagy igazság lehet. Sopron városa ezen mozgalom idejében kaput zárt Bocskay és Rákóczy előtt és mégis a soproniakat épugy idézték a pozsonyi törvényszék elé, mint hazaárulókat, mint a többi magyar protestánsokat. íme itt van megcáfolva a nagy történelmi hazugság, hogy a protestánsok hazaárulók voltak. Midőn legmélyebb köszönetemet kifejezem, indítványozom, hogy ez jegyzőkönyvileg közöltessék az egyházkerülettel, Sopron törvényhatóságával, az esperességgel és a soproni gyülekezettel, a soproni kaszinóval. Kérem Istent, hogy az a testvéri összeköttetés, amely most már az összes protestáns egyházak közt e nap által is szorosabbra füzetett, legyen áldásos a mi irodalmi társaságunkra, egyházunkra és magyar hazánkra. (Éljenzés.) Ezután Gyurátz Ferenc mondott köszönetét az irodalmi társulat vezetőinek és tagjainak, s kérte, hogy vigyék szét az ország minden részeibe az idealizmust, melynek közvetítője az evangyéliomi hit; gyújtsák meg ennek szövétnekét az egyének lelkében, a családban, a társadalomban, az egész nemzetben és őrizzék meg azt a szép testvéri kapcsolatot, melyet itt ismételve megerősítettek. Most közebédre gyűltünk, hol szép felköszöntők hangzottak. Hegedűs Sándor a királyra mondott felköszöntőjét, melyet felállva hallgattunk, e szavakkal végezte: Fohászként azt mondom : Isten fordítsa felénk a király szivét! E szavak után lelkes éljenzés hangzott és Tóth Lajos szürtei lelkész elkezdte a himnuszt, mit a jelen voltak állva, lelkesedéssel énekeltek. Poharat emelt még Brunner esperes az elnökségre, Dr. Bán Endre az irodalmi társaságra, Dr. Töpler Kálmán polgármester a vendégekre és a hölgyekre. Gyurátz Ferenc püspök a polgármesterre és a város közönségére, Dr. Baltazár Dezső az irodalmi társaság ünnepélyein szereplőkre, Sánta Károly, Kenessey Béla a soproni gyülekezetre és a jelen levő hölgyekre. Szundy a protestáns papságra, Hegedűs István Wágner Róza urhölgyre s az énekkar tagjaira. Este 6 órakor a líceum tornatermében a társulati tagok, és az érdeklődő nagy hölgy közönség részvételével felolvasó ülés volt, melyen Lévay Lajos sárkereszturi lelkész olvasta fel Dr. Bernát István „Haladás és Protestantizmus“ c. érdekfeszítő tanulmányát. Továbbá Thúry Etele „A csepregi colloquium 1591“ c. dolgozazatát és Payr Sándor soproni theol. tanár „Wittnyédy István soproni prókátor és evangélikus főember“ c. nagyszabású és kiváló történetirói talentumról tanúskodó egyháztörténeti munkáját, melynek befejezésével a hálás közönség szűnni nem akaró éljenben és tapsban részesítette a kedves és jeles tanárt. A két nap, mit Sopronban töltöttünk, igazán áldásos hatású volt reánk nézve. Hitbuzgóságban, hazafias érzületben, testvéri sieretetben épültünk s azon szent fogadalom kelt kebelünkben, hogy lelkesedünk, fáradunk, munkálkodunk mi is úgy, mint Ti soproniak az evangyélium terjesztése érdekében. Szégyen rá, ki lomhán vesztegel. Dicsőség arra, ki ernyedetlenül működik itt! Veszprém. Demjén Márton, ref. lelkész.
