Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-08 / 41. szám
705 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 706 eljárás is egyöntetű legyen. Az általunk ajánlott eljárás a mostani gyakorlatot fejezi ki, mert azt igy továbbra is fenntarthatjuk. Szembetűnő lehet mégis, hogy mig a gyülekezeti tisztviselők felesketését a rendes istenitisztelet körébe, addig a magasabb egyházi tisztviselőkét az illetékes gyűlések körébe utaljuk. Ezt az eljárásunkat igen nyomós elvi erősségekkel tudnánk támogatni; rövidség okáért azonban csak az eddigi egészséges szokásra és arra a célszerűségi okra mutatunk rá, hogy ha a magasabb fokú elöljárókat és tisztviselőket is a rendes istenitisztelet keretében esketnők fel, ez a gyűlés első napjának legalább is a délelőttjét felemésztené. Ez pedig az ügyek nagy száma és a gyűlésnek még jobban való megnyújtása miatt nem célszerű és igy nem is ajánlatos. Aztán, hogy a hivatalfoglalással együtt járó programmbeszédek a felesküvéstől elválhatatlanok s hogy a programmbeszédeknek, mint Közigazgatási elvekkel foglalkozó kijelentéseknek, még a püspök programmbeszédnek is az istenitiszteletben nincs semmi helye: azt huzamosabban bizonyítgatni szintén felesleges. Őrizzük meg istenitiszteletünket úgy a vizsgálati, mint közigazgatási, szóval a csupán jogi cselekmények belekeverésétől ! Az olyan cselekmény, mely az istenitiszteletben nem egyenesen Istenre vonatkozik, vagy nem egyenesen isteni rendelésen alapszik, profanizálja, elvilágiasítja az istenitiszteletet. Az eskü még lehet istenitiszteleti mozzanat; de a programbeszéd már nem. Ezért kell a magasabb fokú elöljárók felesketését a fórumra, a gyülésterembe utasítanunk. Végül 'a. záróhatározatként felvett 58. §. a liturgiái törvényjavaslat végrehajtásáról intézkedik. A zsinat ugyanis csak lényeges vonásaiban állapítja meg az istenitiszteleti rendtartást, agendás vagy liturgiái könyvek szerkesztésével, általában bármely határozatának végrehajtásával nem foglalkozhatik, mindez már a kormányzó hatalom, közelebbről az egyetemes konvent dolga. És most csak annyit még, hogy mi, akik e Rendtartás tervezésénél istenitiszteleteink és szertartásaink magasztosságát, gyülekezeteink, híveink lelki épülésének előmozdítását, auyaszentegybázunk és szent vallásunk evangyéliomi eredetét, dicsőségét tartottuk folyvást szemeink előtt, kérve-kérjük mindazokat, akiket illet, hogy akár e tervezet megítélésénél, akár a további eljárásban való közreműködésnél ugyanezeket a célokat szolgálják. Mi magunk is sokat engedtünk, sokról lemondottunk, mig e tervezetet összeállítottuk, mert elevenen éreztük, hogy az egységesítés nagy műve engedmények nélkül létre nem jöhet. Legyen szabad remélnünk hát, hogy a további munkálkodás is ilyen irányban fog haladni s helyi érdekekért, kicsinyes és egyéni szempontokért senki se fogja megakasztani a nagy célnak, anyaszentegyházunk liturgiái egységének elérését! Adja Isién, hogy úgy legyen ! Az ő kegyelme és segedelme legyen a továbbmunkálkodókon ! Testvéri bizalommal ajánljuk még egyszer e javaslatot az illetékes tényezők s általuk az egész magyar ref. egyház jóakaró figyelmébe és pártfogásába ! A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság IX. vándorgyűlése Sopronban. — 1905. szept. 26—27. — Sopronban, hazánk e nagy műveltségű határszéli városában, gyűltek össze az idén a MPIT. tagjai, hogy megtartsák vándorgyűlésüket, melynek célja az isteni erőt bevinni a lelkekbe, az egyházba, a tudományba, a társadalomba s a nemzeti közéletbe, a tolinak erejével és a szónak hatalmával. Az idő kedvezett és a Hegedűt Sándor elnök vezetése mellett érkezőket az állomáson fényes küldöttség fogadta s Détng Lajos dr. egyh. felügyelő üdvözölte s a fellobogózott város utcáin, magán fogatokon bevonultunk az ősrégi városba. Mi, akik itt összegyűltünk hazánk közeli és távoli vidékéről az ország szive-, a Kárpátok- az erdélyi havasok bércei-, a tejjel és mézzel folyó alföld délibábas rónáiról, felidéztük lelki szemeink előtt e város múltját és láttuk, hogy ahol egykor a római világ hódító fegyverei csillogtak , ott ma a keresztyén műveltség békés hirdetői ütöttek tanyát ; — ahol az ős kelták sírjai domborulnak, ott ma a Krisztusban új élet tenyész ; ahol egykor az avar nép építette sáncait, ott ma a szelíd múzsa temploma emelkedik, melyben az ifjúság a magasztos lelkesedést szívja magába ; ahol egykor ádáz harcok, dörgő ágyuk reszketették meg a levegőt, ott ma a nyugodt hazafias érzület és jótékonyság talál állandó meleg otthonra. — így tehát mindjárt belépésünkkor igen jól, egészen otthon éreztük magunkat. A közgyűlés az evang. liceum tornatermében tartatott, 200-an voltunk jelen. Hegedűs Sándor elnök a gyűlést megnyitván, átadta a szót Gyurátz Ferenc ev. püspöknek, ki egyházkerülete nevében melegen üdvözölte az elnököt és a társaság tagjait. S meggyőződésének adott kifejezést a felett, hogy a Társaság fenkölt lelkű elnökének vezetése mellett győzelemmel fogja ügyét diadalra emelni. Hegedűs válaszában hangsúlyozta, hogy nekünk karöltve a tettek mezején kell harcolnunk, mert csak az kitörülhetetlen, amit cselekedeteinkkel Írunk be hazánk és egyházunk történetébe. A törekvés, a munkásság, a kitartás szelleme dobogtassa sziveinket, hogy példát mutathassunk az utódoknak is. Dr. Balthazár meghívására a társaság X. vándor gyűlését Hajdúböszörményben fogja tartani ! Ezután Szőcs Farkas titkár előkészítette az 1904. évi eredményt, mely nyomtatásban minden tagnak megküldetett. Szundy Károly hatalmas beszédet mondott a kiadványok kolportázsa ügyében, mely előkészítés céljából a választmánynak figyelmébe ajánltatott. Zelenka Pál lemondása folytán egyh. elnöknek Bachát Dániel ev. püspök választatott meg, továbbá választmányi tagok lettek Dr. Erdős József és Erőss Lajos debreceni theol. tanárok. A gyűlést megható vallásos estély követte, hol Altdörfer Viktor orgona művészetében, Gyurátz Ferenc imájában, az énekkar gyönyörű énekében, Kenessey Béla lendülétes beszédében, Wagner Róza urhölgy csoda-41*
