Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-01 / 40. szám
691 DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP. 692 emelkednek aztán fel a kegyelem trónjáig. Ennek legnagyobb akadálya az ítélkezés, ezt nem szabad tenni az összejöveteleken, mégha egyik-másik tag nyelve megbotlik is. Szivünknek meg kell dobbannia, valahányszor együtt vagyunk az Űrért. Ha szivünk nem ver, halottak vagyunk. A gyülekezetben vett áldásokkal, ha azt akarjuk, hogy erőnk legyen, vissza kell vonulnunk a mi kamrácskánkba, mint a hogy Jézus mondja : Menj be a ti titkos kamrádba és ajtód bezárulva imádjad a te Atyádat. A Sátán ugyanigy kisért: hogyan, mi szükség van arra, hogy te az áhitat után még visszavonulj? Nem elég volt az, a mit az istentiszteleten vettél ? De erre a szóra nem kell hallgatnunk. Minden szövetséges legyen a csendes óra barátja; legalább lő percig kellene egyedül lennünk mindenuap az Úrral. Oh ennek csodálatos áldása van. Mint Dániel, midőn a sok sirás és böjtölés után felemeló szemeit, láta egy férfiút, aki előtt megreszketett, de a ki őt megvigasztalta, úgy mi is a mi titkos kamránkban meglátjuk a feltámadottat. A Jézus vérének ereje az, ami szabaddá tesz. A csendes órán elveszted saját erődet, akkor az jelenik meg előtted, aki igy szólt: Hatalom adatott nekem meunyen és földön ! Es neked adja ezt az erőt. Kívánhatsz ennél többet? Vágyakoznuk kell őt látni. A tanítványok ama viharban féltek, mig nem látták őt, de mihelyt meglátták, bizalmuk megerősödött. Oh a csendes órán beszélhetünk az Úrral, mindent elébe vihetünk, ő szivesen beszél velünk. Az a kedves lelkipásztor, aki a csendes óráról ilyen szép elmélkedést tartott, Dollman úr, előadta, hogy egyszer ő egy kedves emberrel aludt egy szobában ; egyszer csak reggel 4 órakor hallja, hogy megszólal a barátja: Atyám, beszélnem kell veled. Imádkozott rendre sokak ügyében, sok kérdést vive az Úr elé. Két év múlva hallottam, hogy ez az ember a missziói szolgálat egyik kimagasló állásába jutott. Az Úr sokat bizhatott reá. A csendes órák barátjaivá kell lennünk s fogadástételünkbe legyen ez is benne : Bízva az én uramnak, a Jézusnak erejébe, életem elvévé akarom tenni, hogy naponként legalább 15 percig visszavonulok az én Istenemmel való társalgásra. A szolgálatra képesítő erőről ilyenszerü tanításokat hallgattunk a kongresszus első napján. A második napon a szolgálatra való indításról beszéltek a szónokok. E napon beszélt a magyar küldöttek közül Forgács Gyula, kőbányai h. lelkész is arról, hogy össze kell gyűjtenünk a hivő ifjakat. Különösen Torreynek, a hires szónoknak beszéde kötötte le a kongresszus tagjainak figyelmét. O arról beszélt, hogy miképpen megy előbbre a szövetség ? Ha a tagok előbre mennek. A tagok előbbre mennek: 1. ha mindennap tanulmányozzák a bibliát. Ő maga is tapasztalta a csikágói nagy egyházban, hogy az ilyenek emelkednek gyorsan, szemben azokkal, akik más könyveket a biblia fölé beesülnek. Egyszer egy nőtől azt kérdezte Torrey, hogy halad-e a keresztyén életben, mire a nő azt válaszolta, hogy élete szégyen a Krisztusra és az Ő egyházára. Olvassa-e az írást ? kérdé tovább. Nem ! hangzott a felelet. Ekkor a kérdező rámutatván a szobában játszó kis gyermekre, azt kérdé a nőtől : „Mi történnék e gyermekkel, ha ma minden 2 órában, holnap minden 3 órában, végül egyáltalán nem adna neki enni“. „Meghalna“. hangzott egész bizonysággal a válasz. Lám pedig maga is igy tesz leikével. Óh ne múljék el 24 óra anélkül, hogy lelkünket ne tápláljuk. 2. Előre haladunk, ha időt szakítunk imádkozásra. Imádkozás közben szemtől-szembe kerülünk az Úrral, és ami arcunk, mint a tükör, visszaragyogja az Ur dicsőségét. Szakítsatok időt a megszentelődésre, ahhoz is munkaidő kell. Monda Torrey. 3. Előre haladunk, ha nem rejtjük véka alá a gyertyát. Félénk keresztyén nem haladhat. Nem szabad csak titokban lennünk keresztyéneknek. Inkább minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az Urat meglássák általunk, mert „minél többet cselekszünk mi Krisztus nélkül, annál többet fog Ó cselekedni nekünk“. 4. Előbbre jutunk, ha az Ur kegyelmi eszközeit felhasználjuk. Az Ur igy szól Pál által a zsidókhoz irt levél 10. f. 25. versében : el ne hagyjátok a gyülekezetei. Mivel mi egy test tagjai vagyunk, azért egymástól elkülönítve nem növekedhetünk. Hirdetnünk kell az Úrvacsorán az Ő halálát. Aki az Úrvacsorát elhanyagolja, az a saját kárára cselekszik, mert az Ur jól tudta, hogy miért parancsolta ezt nékünk. így növekedhetnek a szövetségek tagjai. S általok igy érheti el céiját a szövetség, hogy t. i. minél több lelket vezéreljen a Krisztushoz. Ehhez pedig az egyes személyekkel való foglalkozás a legértékesebb. Nem lehet mindenki pap, nem mindenkinek van alkalma gyülekezethez beszélni, de emberekkel mindenki találkozik. Andrásról nem olvassuk, hogy prédikált volna, de tudjuk, hogy ő vezette Pétert Jézushoz. Péter pedig az ő első beszédével 3000-eket. Gyönyörű példákat mondott Torrey arról, hogy a személyenkénti munkának milyen csodás eredményei vaunak. Elmondok én is egyet ezek közül. 1. New Yorkban megtért egy, a bűnökbe mélyen merült leány. A bűnös élet egészségét teljesen tönkre tette. Hat hónapig élt még megtérése után betegágyban. Tehát nem mozdulhatott ki. Mikor halálát közeledni érezte, régi bűnös társnőit hivatta magához s az Idvezítő Krisztus által történt megmentetéséről beszélt előttük. A férfiaknak és nőknek egész processziója jött betegágyához őt hallgatni. A kilincset az egyik kéz a másiknak adta. Es az Ur megadta ennek a szegény leánynak azt az örömöt, hogy haldokolva egész bizonyosan tudta, hogy körülbelül 100 lélek és pedig mélyen bűnös lélek nyert hitet ő általa. (Folyt, köv.) Csüeös István. A new-yorky templomszentelés. (K. Z.) Örömhírt mondunk azoknak, akik féltő gonddal, lelkiismeretes jó szívvel meg-megemlékezuek rólunk az édes szülőhazából, szép Magyarországból. Az örömhír : Isten magasztalására, híveinek a lelki
