Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-01 / 40. szám
687 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 688 az egyházi élet felvirágzását eredményezték. Ez elvek a következők. A lelkek lehetőleg már ifjú korukban ismerjék meg alaposan az Isten igéjét s táplálják azzal naponként magokat. Munkás tagokul csak azok fogadtassanak el, akik készséggel és örömmel állanak a Jézus szolgálatába s mig a tagok határozott fogadás- és vallástételre nem készek, addig osak kezdő tagok maradjanak. így aztán a munkás tagokat nem kell folyvást kérlelni és erőltetni a keresztyén munkára. A tagok ragaszkodjanak hűséggel ne csak az Ur Jézushoz, hanem ahoz az evangéliomi egyházhoz is, a melybe az Isten őket állította. Egymással azonban testvéri viszonyt tartsanak fenn s ezt időnként tartott együttes összejöveteleken fejezzék ki. Tagsági díj ne legyen a keresztyén szövetségekben, de minden tag érezze magát kötelezve arra, hogy Isten országa s a földi egyház céljaira huzgón és tehetségének megfelelőleg önkéntesen adakozzék. A tagoknak nyujtassék alkalom arra, hogy örüljenek és szórakozzanak, de Isten gyermekeihez illő módon. Ez elvek zászlaja alá az elmúlt 24 év alatt több mint 60.000 szövetségben közel 4 millió lélek állott! Mily hatalmas serege a Krisztusnak ! Es ezt Isten kegyelmén kívül annak lehet köszönni, hogy a lélek törvényeinek megfelelően nevelték Őket! Nem követeltek addig tőlük áldozatkészséget, mig a Jézust s az Atya kegyelmét meg nem ismerték, de miután megismerték, nem állították meg őket, hogy örökké csak hallgassanak, tétlenül maradjanak, hanem szabad teret engedtek szent vágyódásaiknak s tevékenységi ösztönüknek. Kedves testvéreim ! Ünnepeljünk mi is keresztyén szövetséges társainkkal, akik a keresztyén név dicső értelmét, t. i. hogy az a Krisztushoz méltó- élet kifejezője legyen, visszaakarják adui. A jövő évben Genfben lesz ez élő keresztyén szövetségek nagygyűlése! Alkossunk akkorra nehány száz ilyen szövetséget Isten segítségével. Egyúttal azonban adakozzunk is és pedig buzgón ! A Bethánia-egylet, amely már eddig is sokat tett a szövetség munka terén, a jövő évre rendkivül sok példányban akarja nyomatni azokat az Útmutatókat, amelyek már eddig is sokaknak könnyítették meg a bibliatanulmányozását. Ezenkívül sok más könyvet óhajt a közönség közt terjeszteni és lehetőleg — ez már aztán az adakozásban való buzgóságólt függ — el akarja látni a szegényebb szövetségeket bibliával. Szeretné valamennyit ama ház felépítésére is küldeni, amelyet az egész világ szövetségesei azzal a szándékkal építenek Bostonban, az alapító Dr. Clark lakóhelyén, hogy annak jövedelméből a szövetség-munkát az egész világon mindenfelé, tehát Magyarországon is támogassák. Minden országban megfeszített erővel adakoznak e fenséges célokra és pedig nemcsak a szövetségesek hanem általában azok, akik az evangéliom barátai, Adakozzunk mi is. Adakozzunk azzal a tudattal, hogy itt az ideje már az erőteljes evangéliomi munkának s hogy egy oly munkának, amely sok ezer lélekkel ismerteti meg a jézusi szeretetet s az evangéliom tényeit és magasztos tanait, hatása ellankadt egyházi életünkre bizonyára el nem marad. Adományok alólirotthoz , mint a Bethánia-egylet elnökéhez küldendők. A gyűjtés eredményéről a Bethániaegylet nyilvánosan számol el és évkönyvében, melyet minden adakozónak megküld, jelentést tesz. Alólirott a keresztyén szövetségmunka előmozdítására kezdett gyűjtést a maga részéről 100 azaz száz koronával nyitja meg. Budapest, Kálviniéi- 7. 1905. szept. 10. De. Szabó Aladáe, ref. lelkész. Lelkészi értekezlet Barsban. Szept. hó 19-én tartotta meg a barsi egyházmegye lelkészi kara értekezletét. Ez alkalommal Kisszecsén volt második vándorgyűlésünk. Szépen és ünnepélyesen folyt le. 10 órakor kezdődött istenitisztelettel. A szónok : Sándor Benő füzesgyarmati lelkész volt. Máté evangélioma 5 részének 15. verséből vette a szentigéket : „Ti vagytok a világ savai, . . . ,stb.u Egyformán tartozott reánk lelkészekre, hívekre. Azok tartoznánk lenni: világ savai! De mit ér, ha megizetlenedünk ? Mit ér, ha nem töltjük be hivatásunkat, nem vagyunk igaz követői az evangéliumi szónak. Szépen fejtegette, miért vagyunk a világ savai ? Mert mi mindnyájan papok vagyunk; az evangéliom papjai. Kötelességünk tehát az élet megfüszerezése, javítása. Az a hivatásunk, mint a sónak : megizeliteni az életet. De sajna, sokszor vagyunk erőtlenek testben, lélekben. „Megizetlenedünk !u Gyengék vagyunk a Krisztus követésében, hitünkben, áldozatkészségünk gyenge, pislogó mécs világ. Olyanok vagyunk, mint a nádszál, ide oda hajtatunk a bűnös áramlat, a világ csábításai által. Okultunk e szavakkal — azaz, hogy tanúihattunk volna ! De Istenem ! — lesz-é foganatja, lesz-é eredménye az elszórt magvaknak. Nem estek-é terméketlen földbe, sziklára vagy tövisek közé ? ! A tapasztalat valahogyan azt bizonyítgatja nekünk, minden szereplésünk gyengén hozza gyümölcsét. Az aratás gyarló ! Virág is kevés van, hát még gyümölcs ? ! Istenem, ki szereted népedet, ne engedd, hogy igy legyen ezután. Támassz férfiakat, nŐRet, kik vezérlik, tanítják, jóra nevelik népedet; de adj munkájokra is áldást. Az ünnepi szónok után : Patay Károly n.-szecsei pap beszélt. Ő mindig tanulságosat, szépet és jót hoz elő lelkének tárházából. Azt igyekezett bizonyítani, hogy nem mond újat, mert „semmi sincs úi a nap alatt“ — szólván bölcs Salamonnal. Nem ! Ő bennünket lekötött, tanított ezúttal is ! Élvezetesen adta elő lelki kincseit és szépen igazolta a hozzá fűzött reményeket. — Egyházkerületünk munkásságának mezejéről semmi újat sem jelezhetett az elnapolt zsinat óta. Sajnálattal jelentette, hogy a liturgia, a lelkészi nyugdíjintézet kérdé
