Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

661

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

662

ev. anyaegyház alakítása van folyamatban oly kombi nációval, hogy ottani ev. ref. híveink támogatásával létesülne. Javaslom ennélfogva, hogy a becsatolt tervezet adassák ki azonnal főtiszt, és mélt. püspök urnák azon kérelemmel, hogy lépjen érintkezésbe a testvér egyházkerület püspökével s hivatkozva az említett megüresedésre és az érsekújvári szervezkedésre: hívja fel figyelmét a nyitrai állapotokra, melyeknek rendezése éppen az ő érdekökben kívánatos! Jónak látnám, ha egyházmegyei gyűlésünk is véleményt nyilvánítana a saját szempontjából a tervezet felett, hogy jelét adná helyeslésével testvéri jóakaratának, bennünket pedig álláspotjával megismertetne; igy amennyiben a megegyezés útjába az ág ev. egyházi hatóság részéről akadály nem gördíttetnék, mi már tájékozottan és szabadon tárgyalhatnánk a tervezet alapján.

Segélykérvényeinket jóakaratu elbírálás végett beterjesztettük, de e részben jelentésünkben is van mondani valónk ! A nyitrai misszió országos egyetemes egyházunk missziói jelleggel felruházott gyülekezetei között a legnagyobb, a többiekhez képest aránytalanul nagy külterülettel bir s a hozzá beosztott szórványokban is elég tekintélyes számmal vannak híveink és pedig 14.359Q kilométeren 855,771 majdnem teljesen idegen ajkú lakosság között 1029 ev. ref. és mégis a nekünk juttatott konventi missziói segély (évi 200 kor.), ha megnézzük a vonatkozó táblázatot, majdnem hogy a legkisebb, amely körülmény és eljárás a méltányossággal, a helyes megosztással sehogy meg nem egyezik, kivált ha rámutatok arra, miszerint a nyitrai missziónak jövedelmet hozó ingatlana nincs. Találunk 1500, 1300, 1200 koronával dotált, régen alakult, anyagilag megerősödött, gazdag alapítványokat nyert, adóssággal meg nem terhelt missziói gyülekezeteket, melyeknek tagjai éppen az indokolatlan, nagy arányú segélyezés folytán kevesebb egyházi terhet viselnek, mint a magunk forma, a kezdet nehézségeit még le nem küzdött, de a segélyezés sokkal kisebb mértékét élvező missziók. Ezeknek indokán évről-évre sürgetett segélyfelemelési kérelmünket megújítva : missziói segélyünknek 600 konára való felemelését kérem. Arányosíttassanak általában a missziói segélyek ; javaslom, hogy minden miszszióból kérjen tájékozást konventünk, hogy az egyháztagok mily összegű áldozatot hoznak a vallás és egyház oltárára, mennyiben teszik érdemessé magukat az egyházhatóság támogatására ? igy talán meg fog szűnni az a visszásság, hogy egyetemes egyházunk az ő nagykorú, maguk erejére utalható gyermekeit részesítse előnyben a sokkal kisebbek, a gyámolításra inkább rászorulók rovására ! Egyházkerületünk jó indulatából élvezett 200 kor. államsegélynek felemelését is. kérelmeztem és pedig egy balsejtelem hatása alatt. Nyitra város közönsége ugyanis eddig évi 500 kor. segélyben részesített, holott a népesség aránya szerint nagyon szűkön csak 200 kor. illetne meg bennünket. A teljesen vagyontalannak moftdható és pótadókból táplálkozó város a minap 100.000 koronás pert veszített el, aminek valószínű folyománya lesz a legnagyobb mérvű takarékoskodás, a segélyeknek redukálása, talán be is szüntetése! Háztartásunkban ez oly zavart okozna, a mit magunk erejéből rendbehozni teljesen aligha lennénk képesek — minélfogva jóakaratu elbírálását bizalommal várjuk említett kérvényünknek.

Lehetőség szerint kiterjeszkedvén minden magunkat és egyházhatóságainkat érdeklő mozzanatra: jelentésem szives tudomásul vételét s missziónk számára atyai gondoskodást kérve, vagyok Nyitrán.

Sedivi László,

ev. ref. lelkész.

Levél a szerkesztőhöz.

Kedves Barátom !

Gratulálok! Valóban nagy szolgálatot tettél a közügynek azzal, hogy a Novák-féle javaslatot, kiásva a feledés sírjából, indokolásával együtt közölted s ez által módot nyújtottál arra, hogy megismerve azokat a szép és magasztos eszméket, melyek ha megvalósíttatnak, oly lélekemelővé tennék istenitiszteletünket, a minővé tenni a legbuzgóbb lélek csak kívánhatja. Az egyházmegyék állásfoglalására nézve, fájdalom, későn érkezett már, mert a gyűlések mindenütt megvoltak s jobb nem lévén, a közkézen forgó javaslat elfogadtatott, de mégis jókor annyiban, hogy a kerületnek leend most már alkalma a két ismert javaslat közül a szebbet, a jobbat választani.

Részemről kívánatosnak tartanám, hogy mindkét javaslat a kerületi értekezlet tárgyául felvétetnék ; ott több időnk volna hozzá, hogy az ügy — fontosságához mérten — minden oldalról megvitattatnék. Igaz ugyan, hogy az istenitisztelet rendje, módja minden egyháztagot érdekel s igy a kerület világi tagjai is méltán kell, hogy érdeklődjenek iránta s nézeteiket kifejezésre juttathatnák ; de elvégre mégis csak leginkább érdekel minket, lelkészeket s mégis csak mi tudjuk megítélni leginkább, meddig mehetünk az újításban, változtatásban annélkül, hogy istenitiszteletünk el ne veszítse az idők által rávont és megszentelt zománcát, valódi protestáns jellegét.

Ha csak annyi változtatást akarunk, mennyi az. elfogadott javaslatban foglaltatik, hvgy prédikáció előtt énekelünk egy verset, ezt nem érdemes §§-ba foglalni; mert ezt egyszerűen megtudjuk csinálni magunk is minden gyülekezetben, minden szabály, minden § nélkül.

S végre is én nem is találok a Novák-féle javaslatban semmi oly új, idegen elemek gyökeres változtatást (sőt semmi új elemet) ami miatt, elfogadás esetén, megvalósítása a gyülekezetekben nehézségbe ütküznék, hiszen tisztán csak az eddig is meglevő s kasználatba volt elemek (éaek, ima, beszéd, áldás stb.) helyesebb, szebb és jobb, vonzóbb beosztásáról van szó ebben is.

S ha most, mikor istenitiszteletünk szebbé, vonzóbbá tétele mindenki előtt kívánatos, ha most, mikor az éuekeskönyv megújítása napi renden van, elmulasztjuk istenitiszteletünk rendjét a szív követelményei-