Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-03 / 36. szám
629 DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP. 630 giak : Somogyi Gyula, Moharos Kálmán, Báthory József és Pap Lajos. A három lelkészi körből kettő alakíttatott u. m. a b.-füredi és veszprémi. Az iszkaszentgyorgyi egyház ügyeinek 2 hónap alatt leendő rendezésével Szalay Benő gondozó lelkész bízatott meg. A b.-henyei tanítói díjlevél megerősíttetett. Jóváhagyatott a tótvázsonyi egyház azon határozata, hogy egy darab szőlő földjét eladja, A monoszlói egyháznak megadatik, hogy 100 kor. értékű regále kötvényét beválthassa s miut törzsvagyont kezelhesse. A zánkai egyház és Pelyvásy Mihály állami tanító közt 3 évre kötött szerződés, a hitoktatás és énekvt,zérségre vonatkozólag megerősítetik. Esperes urnák a csóri lelkész és gyülekezetre vonatkozó jelentése, tekintettel a lelkész testi és szellemi rokkantságára, az em. közgyűlés kimondja, hogy Csoóron a káplántartás feltétlenül szükséges s ez értelemben az egyházkerületre felterjesztést tesz. Az egyházmegyei misszió bizottság úgy alakíttatott meg, hogy az az elnökség alatt, az em. jegyzői karból álljon. Veszprém. Demjén Márton, em. főjegyző. KönyvismEijtEtés. „Protestáns Szemle." 5-ik füzet. Mindjárt legelői szép emlékezés olvasható Knox Jánosról, Skótország most 400 éve született reformátoráról. Dr. Márk Ferenc nagy avatottsággal számol le — miközben híven rajzolja Isten e kiválasztott emberének jellemét — azon egyoldalú s elfogult történetirók érveivel, kik Stuart Máriára tekintettel hamis vádakkal illetik, méltatlanul Ítélik meg e ritka kiváló férfiút. Szemére vetik túlságos keménységét, de feledik a vakbuzgó pápista uralkodónő rendelkezésére álló kül és belföldi erőket, hatalmakat. Jól mondja Dr. Márk Ferenc : „Az udvarból kiáradó babona, hitetlenség, tudatlanság, ledér erkölcsiség ragályától keztyüs kezekkel, udvarias szólamokkal éppen oly kevéssé lehetett volna megmenteni a népet, mintha valaki egy erős fegyverzetű ellenség ellen bodzafapuskával akarna táborba vonulni.“ Seprődy János folytatva értekezését a 16. és 17. század vallásos élete felett, kérdésbe teszi, mi lehet oka azon csodálatos fordulatnak, mely a 17. sz. elején az egyházi életben a r. katholicismus javára beállott. E tünemény magyarázatát hiába keressük akár a politikai viszonyok változásában, akár abban, mintha a r. kath. reakció összehasonlíthatatlanul kiválóbb vezérekkel dicsekedhetett volna. Már az inkább lehetett a visszahatás oka, mint lélektani mozzanat, hogy a megújított vallás követőivé lett egyének tulon-túl sokat vártak e vallástól. A sok társadalmi, politikai s más egyéb baj rögtöni megszűntét várták s mivel ez nem jöhetett azonnal, a rövid életre számító halandó nagy számmal elfordult a reformációtól. A fő ok azonban az volt, hogy megváltoztak a lelki élet vezetői; a papok. Nem voltak már 77-szer is megbocsátó Szegedi Kis Istvánok. Irodalom, szószék: gyűlölködés színhelye lön. Kevéssel megelégedés, szerénység kihalóban volt a prot. lelkészek nagyrészénél. Ilin meg azt mondom : tán ez is befolyással volt a reakció sikerére, de ez még se lehetett a fő ok. Hát a r. kath. papság minő iszonyú szeretetlenség, erőszakoskodás , gyűlölködés világbamerülési vágy tüzétől lángolt és . . . mégis ? ! . . . A következő közleményben Thúry Etele mutat be oly történelmi adatokat, melyekből igazolható az eddigi- bizonytalanság ködén áttörve a győri ref. egyház megalakulása, mely történt 1647-ben. A Schiller-ünnepély alkalmából Ráez Lajos vizsgálja a kérdést, mi viszonyban állott a világhírű német költő általában a valláshoz, közelebbről a mi protestáns hitünkhöz ? mint vélekedett az ember rendeltetéséről s a világ nagy mistériumairól. Világfelfogása a hagyományos dogmatizmus keresztyénségétől a német költők között a legtávolabb állt, de az érzület keresztyénségéhez legközelebb. Egyéniségének alapvonása már ifjú korában a jogért, szabadságért és férfiúi méltóságért való lelkesedés volt. Ez eszmékért küzd kiváló színmüveivel s ezekért való rajongás kölcsönöz szint, melegséget történeti munkáinak. A vallás szerinte az ember sajátos viszonya Istenhez ; ámde ez mindenkinek annyira saját legbensőbb ügye, hogy abba másnak semmi beleszólása nincs. Ifj. Bartók György ir ezután Schoppenhauer erkölcstanáról. A 19. század pesszimizmusának eme legnagyobb bölcsészét méltatja dicséretes alapossággal. Bemutatja mint embert, mint irót, egyéni s irói modorát. Ismerteti bölcsészete rendszerét, ennek népszerűségét s aztán tárgyalja filozófiáját. A tárcából tudomást vehet az olvasó arról, hogy a gyorsirászat bizonyos neme gyakorlatban volt már a reformáció kórábau. Valami Raguenir Dénes nevű francia menekült már 1549 óta szóról-szóra jegyezgette, gyorsan, ügyesen, bizonyosjeleket használva Kálvin prédikációit. Ennek igazolására tárcaíró több tanúbizonyságot megszóllaltat. De hogy miben állhatott az a gyorsírói rendszer, erre nézve csak gyér és megbízhatatlan adataink vannak. Ami rendelkezésére állt, azt elősorolja. Az irodalmi szemle nehány hazai és külföldi irodalmi újdonságot ismertet. Mezőlak. G. Szabó Mihály, ref. lelkész. ÁEgyES §özlEményB§. — Tóth Károly kuumadarasi ny. ev. ref. lelkész 20.000 koronát adott a debreceni egyetemre. A nemes tett önmagában hordja jutalmát ! — Szószékdiszítés. Wlassits Györgyné, előbb takácsii, jelenleg ostfiasszonyfai postamesternő, Takácsiból való eltávozása alkalmából az ottani ev. réf. templom szószékét gazdagon földiszítette, mintegy jelképezni akarván ezzel azt, hogy egyházunk hitelveiben az onnan hirdetett szent igék által erősödött meg. A nemes cselekedet önmagában hordja jutalmát s önmagát dicséri!
