Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-16 / 29. szám
511 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 512 tanulni vágyó Tanácsbiró én voltam. De ne gondolja ám a t. olvasó, hogy engem akár a mi jól ismert törvényeink iránt való tisztelet, akár egyházi biróságaink tekintélyének féltése ösztönzött akkor ama figyelmeztető sorok Írására. Dehogy; hanem nyilván valami nemtelen indulat. Én ugyan nem tudom, hogy mi lehetett az, de nem is töröm rajta a fejemet, mert majd lesznek, a kik nagy hamarsággal, könnyen kitalálják! Ismétlem, hogy semmiképen sem értem és nem helyeslem, hogy ez az ügy öt és fél év után újra a konvent elé került; de ha belőle valamit tanulni lehet, azt tanuljuk meg. Nekem akkor is, most is az volt a felfogásom, hogy: 1. az egyházkerületi bíróság által elrendelt felfüggesztést az Ítélet megfelebbezése dacára is végre kellett volna hajtani; 2. hogy a perújításban hozott Ítéletet, mivel az a konventi bíróság Ítéletével szemben fölmentő Ítélet, a 391. §. értelmében föl kellett volna a fölebbviteli hirósághoz terjeszteni. E két pontra nézve nagyon szeretném, ha illetékes jogászok nyilatkoznának. A két kérdéshez most még egy harmadikat is toldok: mivel a szóban levő lelkészt az esperesi hivatalban utóda már 1898 január 25-én felváltotta (előbb meg már hónapokon át a legidősebb tanácsbiró), az egyházkerületi biróság pedig az alappert 1898 márc. 18-án bírálta el, a perújítást pedig az esperesi hivatalról lemondása után úgy 2 év múlva: kérdem, hogy E. T. 284. §. b. p. a volt esperesre is alkalmazandó-e vagy csak a ténylegesre? Kis József. A győri református egyház templomának építése. A református egyház julius 8-ával történetének, a mely a haza történetével, szenvedésével és örömével úgy forrott egybe, mint a fatörzs a gyökerével, forduló pontjához ért el. Temploma, mely eddig egy rejtett zugban állott, kiáll a szabad térre s a jövő évben teljesen elkészülő templomnak ég felé mutató tornyán az aranyos csillag figyelmezteti a városunkban megforduló idegent: itt is laknak kálvinista magyarok. A hosszú, küzdelmes múlt dicsőséges gyümölcse lesz ez a templom, melyet Csányi Károly tervezett és boldogult Cziegler Győző műegyetemi tanár felülvizsgálása után építtet az egyház Káldi Jánossal. A délelőtti istenitisztelet végeztével a gyülekezet, a presbitérium vezetése mellett kivonult az új templomtelekre, a Petőfitérre. A szabad ég alatt a lelkeket hatalmas erővel kapta meg a „Te benned bíztunk eleitől fogva“ kezdetű gyönyörű egyházi ének. Szabó Znymond, a gyülekezet kiváló papja, kinek a templomépítés körül el nem évülő érdemei vannak, imával fordult az Egek urához s elmondta az alábbi gyönyörű beszédet : A mi segedelmünk jöjjön az Úrtól, aki teremtett, megtart és igazgat mindeneket. Amen. Mélyen tisztelt közönség ! Néhai Liszkay József, volt győri református lelkész ezen nagymultu és erős tüzpróbán keresztül ment egyházunk történetét megirt művében már 1868. évben igy nyilatkozott : „Adja az ég, hogy derüljön honunkra és városunkra egy boldog kor, s nyújtson reményt számban s erőben is gyarapodó egyházunknak, hogy roskatag s majd egykor a kor és vallásszabadságunk igényei szerint átalakítandó s hihetőleg diszes toronynyal ellátandó templom szolgálja Isten dicsőségét, emberek üdvét. A nagybuzgalmu néhai lelkész tehát már 37 évvel ezelőtt roskatagnak mondta a II. József koronázatlan király, türelmi rendelete folytán 1784-ben, torony és utcai bejárás nélkül hevenyében, de nagy vallásos buzgősággal épített jelenlegi templomunkat. Az eszme, a remény, a vágy igen szerény volt : csak a mostani templom átalakítására és toronnyal ellátására irányult. Ez is csak mint a távol jövő halavány csillaga rezgeti Liszkay lelki szemei előtt. A szerény eszme megvalósítására tett is az egyház elöljárósága lépéseket, amenyiben 1891. évben szakértő bizottság által összeroskadással fenyegetőnek kijelentett templomunk átalakítását elvileg elhatározta s a szükséges költség összehozása végett adakozásra hívta fel az egyháztagokat. A felhívás kívánt és várt eredményre sajnos, bizony nem vezetett. Egyesek tettek ugyan jegyzőkönyvünkben megőrzött ajánlatot, de az ajánlat csak papiroson maradt Yetésy Pál 4000 frt ajánlatán kivül, mely összegből a város árvaszéke 1891- ben 1000 frtot kiutalt s a pénztár befizetett az egyház pénztárába. A hátralékban maradt s időközben visszavont 3000 forintot 1897-ben pereskedés utján kapta meg az egyház. Az elöljáróság — kezében Vetésy 1000 forintjával, az egyesek által ajánlott, de ismétlem, be nem fizetett összesen 360 frt számbavételével s a hívektől remélt ismeretlen összegű adományokkal — két építési vállalkozót felszólított az átalakítási tervek készítésére és benyújtására. A tervek elkészültek. Az egyik, szerényebb méretű, alacsony kis toronuyal 9400 frt, a másik díszesebb 17508 frt kiviteli költségelőirányzattal. Az összeg nagysága megdöbbentette a gyülekezetét, az eszme megmaradt eszmének, a tervek és előirányzat kifizetése után az egyház — egy időre napirendre tért a templomépítés terve fölött. Ám a leányzó nem halt meg, csak aludt. A mind jobban, erősebben nyilvánuló és követelőző vallásos hangulat felrázza álmából.
