Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-07-09 / 28. szám

sok egyházban az adókivetésnél a lelkész és tanító adójának mennyisége miatt, holott , eddig még a lelkész vagy tanító iránt ellenséges indulatu egyének közül sem jutott eszébe senkinek a nevezett adóztatás, sót éppen a mi egyházainkban gyakorlat, hogy az egyháztagok közül is azok, kik az egyházat mint gondnok vagy dékánok szolgálják, szolgálatuk évében mentesek az egyházi adó alul. Pedig ugyan a lelkésznek odaadó buzgalma és eddig adókoronákban nem értékelt egyházszervező munkássága mentett már és ment is meg egyházakat, de hogy a ráeső egyházi adó fog e megmenteni csak egy egyházat is, ezt könnyű kiszámítani. Demjén Márton veszprémi lelkész előterjesztette, hogy Veszprém ben szeretetvendégségek tartását kezdték gyakorlatba venni, hol épületes előadások, szavalatok által, s egyes áldozatkész egyének szivességéből összeadott élelmi szereknek közreadása által, igen szép és jótékony hatású összejöveteleikkel összehozzák a társadalom különböző elemeit s az erkölcsi siker szembetűnő. Kellő megvitatás után az értekezlet ezt is — a mennyiben és ahol kivihető — ajánlja tagjainak figyelmébe. Több tárgynak megbeszélése után az értekezlet dr. Segesdy Ferenc világi tagnak a liturgia és különösen a leik. nyugdíjintézet alapszabályainak ügyében a konventen történt legújabb intézkedésekről tartott előadásáért köszönetét mondva, elnökének éltetésével befejeződött. A CXXII. zsolt. 3. versének eléneklése után feloszlott a gyűlés. Majd Balatonfüred-Savanvuviz fürdőtelepen ismét öszszegyülekeztek az értekezleti tagok közös ebédre, melyen derült hangulatban nem volt hiány, s a folyton szálló elmés és kedélyes tréfák mutatták, hogy a hamisítatlan magyar kedély és szellem — bár sok helyütt kihalt már — de azokban a sokszor lenézett egyszerű kálvinista papokban megvan most is — a megfelelő képzett séggel együtt. A szomszéd asztalok többnyire világvárosias, „blazirt“ közönsége, szemmel látható, feszült érdeklődéssel hallgatta az érdekes és tanuságos fejtegetéseket, vitatkozásokat és szellemes tréfákat, melyekben különösen egynémely lelkésztárs szinte kifogyhatatlan volt. A testvéries együttérzés ápolása végett meg hivta az elnök a lelkészek családját is, sajnos azonban, hogy csak mindössze hái*om papné jött el és volt ott a közebéden. Úgy látszik, az élet vesződségei, a háztartás teendői, a család, a sötét gondok gátolnak sokakat a megjelenésben. De talán majd ez is mákép lesz, ha megadóztatásunk életbe lép !

A barsi ev. ref. egyházmegye közgyűlése.

(Pótlásul a lapunk múlt számában megjelent tudósításhoz.)

Az az igazán áldatlan zivatar, mely éveken át ugyszólva dühöngött, végre valahára elülte A közügyeket csak úgy mellékesen érintő személyes küzdelem lassanként elcsendesül s a tevékenység olyen mezőre lép, ahol sok, sok tennivaló van s ki-ki a kötelesség teljesítésében s a közjóra való törekvés áldást osztó munkájában keresi nemesebb ambíciójának kielégítését. A

498

zivatar elült — noha még egyes foszlányai visszadörög, nek - az új életet lehelő derültség, a tisztuló levegő áldást oszt, áldást nevel a sivatag tereken.

Erre enged következtetni az a közgyűlésünk, mely f. hó 21-én Léván történt, melyet f. hó 20-án az egyházmegyei tanügyi bizottság ülése előzött meg.

A tanügyi bizottság üléséne'k első tárgya a szak előadónak jelentése volt a tanügyi állapotokról, az iskolák színvonaláról, az elért nevelés és tanítási eredményről s a statisztikai adatokról, ezekről a néma és mégis beszélő számokról. Elmondja a jelentés, hogy népiskolai tanügyünk fejlődése örvendetes ? Vannak ugyan kívánni és javítani valók egyes gyülekezeteinkben, de hát ... ha mindnyájan megtesszük kötelességeinket, mindenek ékesen és jó rendben lesznek. Elmondja, hogy van egy csomó jeles iskola, meg is nevezi óöcet s mi elképedve hallgattuk s tapasztaltuk, hogy miként lesznek s lettek az elsők utolsókká és megfordítva az utolsók elsőkké. Hjh ! A haladás nem tűri a megállapodást egy bizonyos ponton. Az ifjúi erők felülkerekednek, kioktatják az öregeket s a kin nem fog a modern tudomány, az leszavaztatik. Tanügyi bizottságunk annyira fejlődik számszerűleg, hogy lassanként mindnyájan körfelügyelők leszünk s ha úgy fejlődik tovább, mindenki maga-magára ügyel fel. Az lesz aztán az ideális állapot.

Minden jó volna itt, csak az a felette nagy kár, hogy a tanügyi bizottság jelentése üres sablon évek óta. Egy életrevaló idea, egy jóra irányuló gyakorlati eszme, kivitelre való megérlelése, iskoláink belső életének fejlesztése, felszerelése stb. stb. mintha nem igen foglalkoztatnák ezt a mi tanügyi bizottságunkat. No igaz, amint láttuk, a bizottság dolgozik valami tankönyv kidolgozással, részletes tanmenet kidolgozásával. Ez is csak valami. Hát miért nem sürgetik meg a tanterv revíziót? Hiszen a miniszteri tanteiv már elkészült utasításaival együtt, Vallástani tantervűnkkel meg már foglalkoztunk eleget. Az énekügy is csendes ember, akarom mondani csendes ügy lett a prot. egyházi ének és zene fejlődésének véghetetlen nagy kárára. Ezeket a dolgokat megkellene sürgetni, megkellene csinálni a tanterveket stb. stb.

Úgy Látszik, nekünk nincs olyan emberünk a tanügy terén, aki figyelemmel kisérné a tanügy fejlődését 8 eszméket szolgáltatna egy igazán magas színvonalon álló prot. elemi iskola kifejiödéséhez. Hiszen a szakelőadó is lelkész. A kerületi és a konventi tanügyi bizottságok előadói tanítók és tanárok, más egyházmegyékben is rábizhatók ezek a dolgok a tanítókra, csak nálunk nem?! Vagy valami más ok van. És a tanítók miért nem reklamálják a szakelőadói tisztet szakembernek ? Vagy jobban van ez úgy ?

Felír a kerületi közgyűlésre az iskolák jeles, jó, elég stb. minősítése ellen. No ez, amellett, hogy képtelen, még a legtöbbször igazságtalan dolog is, és igazán kerékkötője az iskolák egyöntetű fejlődésének. Mennyivel helyesebb ennél az az általános mérlegelés, mely a minimális színvonal elérését minden körülmények között

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.