Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-09 / 28. szám
Tizenötödik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1905. julius 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ===== szerkesztő ezimére küldendők. ===== r-■ főmunkatárs czimére küldendők. ■ Evangélizáció a vándor gyűlésekben. (Vége.) Mielőttünk még ismeretlen szó az evangélizáció Miben is áll az tulajdonképpen?! Ez semmi nem egyéb, mint az Isten igéjének szélesebb körbet) való szabadabb hirdetése, mint a templomi katedrán. Mi evangeliomi papság elvén állunk, a munkában tehát kötelességszerüleg részt kell hogy vegyünk mindannyian, férfiak és nők, kik erőt érzünk magunkban e munka teljesítésére, a szent ige magvainak hirdetésére: végeznünk kell az evangélizációt. Eleimén ráfogták ezekre az emberekre, kik megértették a kor szellemét, kik követték a külföldi protestánsokat munkájokban, hogy a baptizmusnak nyitnak talajt hazánkban. Csak ma látják már be, illetve csak kezdik belátni, hogy az evangélizáció nélkül a romanizmus erőszakoskodásával szemben híveink elvilágiasodása ellenében egyházunkat csak úgy tarthatjuk meg, ha öntudatra és igaz vallásosságra, megtérésre hívjuk fel őket. Ezt pedig csakis az Isten igéjével, annak gyakori olvasásával és magyarázásával érhetjük el. Mi ma még mindig nem értjük az evangélizáció erejét. Én, kinek alkalmam volt tapasztalni a külföld ama nemes mozgalmát, bátran állíthatom, hogy e mellett a munka mellett a lelkész istentiszteleti ténykedése másodrangu szereppé lett. A holland erős vallásossága, igaz kálvinista volta onnan ered, mert régen megvannak nálok a vallásos összejövetelek, bibliamagyarázatok a családban és künn a templomon kivül. A német prot. szinte vakbuzgó hitében, mert az evangeliomi munka áldással van lelki életére. Az angol protestánsok előljárnak hitükhöz való ragaszkodásban, mert az Isten igéjét hirdették az élet minden fázisában, ez kalauzok, ez oktatőjok. Csak mi magyarok vagyunk nagyon hátra e tekintetbeu. Mi oly lassan tudjuk szükségét, jóságát , áldásthozó voltát belátni azon üdvös intézkedéseknek, melyek nevelik, hitünket vallásos öntudatunkat és áldozatkészségünket fokozzák és egyszersmind nevelnek erkölcsös életre, ösztönöznek a megtérésre. Mert ez főleg célja az evangélizációnak, a megtérés, megjobbulás. És annak hangoztatásában az úgynevezett puritán kálvinizmus pápistáskodást, babtizmust lát. Krisztushoz térni, őneki élni, bűneinket levetkezni, erre serkent az evangelizáeió — s ez olyan kényes, csiklandós téma a mi hallgatóságunknak. Ezek egészen unalomig viszik a krisztuskodást, nevének emlegetését. Nem atyámfiai! Ma, ma, mig az ő szavát halljátok térjetek meg és meg ne keményítsétek a ti sziveteket. Ma induljatok el arra az útra, amely Krisztushoz vezet, hogy legyetek igaz hirdetői az ő evangéliomáuak. Szivem elszorul, ha látom, hogy mily sokan vánszorognak az élet után s élik le életüket a nélkül, hogy Krisztusért és az ő egyházáért tennének valamit. És ebben sokszor ők nem is hibásak. Ők nem voltak nevelve, nem ösmerhetik kötelességöket. Nevelni kell őket s ez volt feladata jelen összejövetelünknek*), ezt fogjuk munkálni Isten segedelmével jövőre is. Van nekünk mindnyájunknak egy régi könyvünk odahaza, ez legyen útmutatónk a kötelességünk teljesítésében, ez feleletet nyújt minden kérdésre. Ezt forgassátok minden időben, — az a leghathatósabb evangélizáció. Egyházunk oly sok sebből vérzik, szeretteim! Hittagadók, reverszálisadók, közönyösek döngetik százados bástyáit falainknak. A közönyösek háta mögött pedig dolgoznak ejjel és nappal fáradhatatlanul ellenségeink nagy szám*) A N.-Szecsén tartott lelkészi értekezletnek. 28
