Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
427 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 428 feledhetetlen , lélekemelő beszédében a következőket mondta : „Nekünk a gondozásunkra bizott egyházakat Isten nagyobb dicsőségére hitben, erkölcsben, ember, haza és munkaszeretet szent elveiben előbbre vinnünk kell“ — továbbá — „lehet, hogy csalódni fognak képességeimben, de igazságszeretetemben, szorgalmamban, hithűségemben, nem fognak csalatkozni soha.“ Ezek a szép szavak nem hangzottak el üresen, mert az a bizalom, amelynek érzetében Kenessey Miklós urat, mint egy tevékeny, erélyes, az egyház és hivatalnoki kar érdekeit előmozdító férfit választottuk meg —, immár valóra vált! Nem kiméivé fáradságot, elhagyva egy járásnak kormányzását, a múlt évben esperesünkkel az egyházmegyének egyik részét, most ebben az évben pedig másik részét utazta be, meglátogatván a gyülekezeteket. Szigorúan megvizsgál mindent, az okmányokat előkéri, a jegyzőkönyveket átnézi, érdeklődik minden csekély dolog iránt. Figyelmét, gondosságát el nem kerüli semmi sem. Magamellé rendeli a kurátort, sorra járja a templomokat, megnézvén azokat az urasztalától a harangokig, a lelkész épületeit, iskolát, tanító-lakást, kerteket stb. mindent behatóan megvizsgál. Hol hiányt, rendetlenséget, elhanyagoltságot lát: dorgál és int; hol a szegénység miatt van hátramaradás : buzdít; a hol tanács, támogatás kell : közreműködését felajánlja. Az iskolában meghallgatja a gyermekek feleteteit, majd lelkes szép beszédben inti őket az egyház, haza és tudomány iránti szeretetre. Hol tespedést, nem törődömséget tapasztal a presbitérium részéről, ott: „öl és sebesít“, — hol más ok miatt van hiba : „elevenít és gyógyít.“ Szükségtelen azt mondanom, hogy reánk papokra, úgy mint a gyülekezetre minő üdvös hatással van ez a dolog! Mi érezzük azt, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva ; esperesünk, tanácsbiráink érzik, hogy üdvös szándékaikat, amiket ők csak szelíd jósággal vihetnek keresztül —, az egyházmegye világi vezére férfias erélylyel támogatja; a gyülekezet egyrészről látja azt, hogy világi uraink között van még buzgóság és hithűség, másrészről megtudja, hogy a külsőségekben, anyagiakban is mindeneknek ékesen és jó renddel kell történniük. Adja az Isten, hogy példa legyen ez azokra nézve, akik előtt azok a gyülekezetek, amelyek díszes egyházi állásra emelték világi uraikat: terra incognita. Adja az Isten, hogy szeretett gondnokunk igen sokáig gyakorolhassa egyházunk érdekében ezt az elvet: „Salus rei publicae suprema lex“ ! Siómezei A csehországi protestáns eklézsiákra való rövid jegyzések. Irta Szalatnai János moravetsi reform, prédikátor 1816-ban. (Folytatás.) XXXIII. Harminczharmadik prédikátor volt Orosz Sámuel. Tanult S.-Patakon. Hivattatott a boleszláviai kerületbe, Wteló nevezetű faluba 1784 dik esztendőben; a hová beérkezvén 18-dikán júliusnak, meg sem nyughatott jól, midőn a földesúr által a faluból kiparancsoltatott. Sok hányattatása után a Fels. Gubernium által egy Krpi nevezetű faluba rendeltetett, a melyben lévő reformátusok a vtelnai eklésiához tartoznak. De mivel ez a Krpi falva igen alkalmatlan helyen volt s messze is a több helységedtől, a hol volt a hallgatók nagyobb része : innen a nevezett prédikátor Fels. II. József császárhoz folyamodott, a kinek kegyelmes parancsolattyára a Fels. Gnberniumból rendelt commissio által szorosan megvizsgáltatván a dolog és úgy találtatván, a mint a prédikátor mind élő szóval, mind írásban feladta, az első helyére, t. i. Wtelnóba visszarendeltetett és 1785-iiik esztendőben martiusnak 21- dikén visszavitetett. A hol azután 1786-dik esztendőben templom építtetett. Ez az érdemes férfiú pedig assessornak választatott, de minekutánna egynéhány esztendőket eltöltött volna Wtelnóban, megfosztatván a halál által kedves élete pártjától Besenyei Susannától, szomorúságában visszatért Magyarországra. XXXIV. Harmincznegyedik prédikátor volt Beveti István. Hivattatott a s.-pataki eollégiumból 1783 dik esztendőben junius havában a regino-bradetzi kerületbe, a podiebradi uradalomba, Welenyitze-falvába. Épült itten templom II. József császár bővséges adakozásából 1785-dik esztendőben s felszenteltetett ugyanabban az esztendőben, 23-dik octoberben. Ez a férjfiu változott innen a chlebi, onnan a libisei, onnan a lisszai eklésiába, onnan pedig visszatért végképpen Magyarországra. (Ez a prédikátor Bereti István, kimaradt feljebb a maga helyéről és renddel kellett volna neki lenni XVIII diknak, mindjárt Ákos András után.) * * * Itt, minekelőtte a többi prédikátorokat előszámláluánk, jegyezzük meg, hogy 1784-dik esztendőben, septembernek 27-dik napján állíttatott fel a Felséges II. József császár rendelése által a császári s királyi Augustana és Helvetica confessión lévő egyesült consistorium Bécsben; amely consistorium és a cseh reformata eklésiák között ez a nexus van : hogy a csehországi reformata eklésiák superintendense, kit a Felséges császár szokott tenni s akivel együtt igazgattya a consistorium a csehországi eklésiákat, a cousistoriumnak tagja; hogy a csehországi eklésiák magoknak prédikátort nőm vihetnek, mig a csehországi superintendensnek jóváhagyása után a bécsi consistorium a jövendőbéli prédikátort nem decretálja és a fels. csehországi Gubernium nem confirmálja, mely is e következendő módon megyen véghez, hogy : az eklésia választ magának prédikátort vagy a candidátusokat tartozik a superintendens, mihelyt nála jelentik magokat, a consistoriumnak tudtára adni nevezet szerint. Ha azok közül választ magának valamelyik eklésia papot, azt a candidátust a superintendens censura alá veszi, és ha a papságra a azon eklésia igazgatására alkalmatosnak lenni találja, a consistorium engedelmével conseerálja. Továbbá az eklésia mind a kiválasztott candidátust,
