Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
423 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 424 Zsinati beszámoló. A második tárgy — az egyházi törvénykezés tervezet, dr. Nagy Dezső előadó vezetése mellett, mivelhogy kifogástalanul volt előkészítve, aránylag meglehetős gyors tempóban lett letárgyálva. Az új törvény két részből fog állani. Az egyik: a fegyelmi bíróság, a másik: a közigazgatási bíróságokról szóló rész. Ez a munkamegosztás a régi törvényben nem volt keresztülvive. A fegyelmi eljárás szakaszai gyakran ellentmondásban állottak a közigazgatási eljárás szakaszaival. Nem volt az egész áttekinthető. Az lett a cél, hogy a nem biráknak is áttekinthető legyen az egész eljárás. Ujitás az, hogy jövőre nemcsak az egyházi tisztviselőkre terjesztetik ki a fegyelmi szakasz, de az egyes egyháztagokra is, ha azok az egyház érdekei ellen tennének. A büntetések során az «intésnek» mint rendbüntetésnek behozatala lesz az újítás, melyet a fegyelmi eljáráson kívül az egyházi felsőbb hatóság fog alkalmazni. Szintén új intézkedés az is, mely Garzó Gyula nagy megokolással beterjesztett indítványára lett elfogadva, hogy az egyházmegyék és egyházközségek által fent artottközépiskolák tan árai, a fegyelmi vé.ség tekintetében az egyhmegyei biróság hatáskörébe utaltattak. Az új törvény tehát csak abban fog különbözni a régitől, hogy a fegyelmet szigoruabban gyakorolja és az egyházi bíróságok hatáskörét, az eddigi általános instrukciók helyett, szorosabban körvonalozza. A fegyelem szigorításában az az elv győzött, melyet Bartók György püspök úgy formulázott, hogy a kálvini szellem a fegyelmet össze tudja egyeztetni a szabadelvüséggel . . . A harmadik tárgy a lelkészválasztási törvény tervezete, mely a bizottsági tárgyalások retortáin átszürődve, a nyilt ülésben, mint a korlátlan szabad választás törvénye csapódott le. A konventi tervezet tudvalevőleg még mindig az egyházak osztályozása s a lelkészi minősítés elvi alapján készült. Ezt az irányzatot képviselte és védte a bizottságban s a fórumon is Sass Béla előadó. De ám, már a bizottsági ülés is előre vetette árnyékát annak, mi a nyilt ülésben bekövetkezet. Meczner Béla az abauji egyházmegye gondnoka, kinek az egész dologban oroszlán része van, hévvel és meggyőző erővel előadott beszédben bebizonyította, hogy az osztályozási rendszer a magyar protestantizmussal és a magyar református egyház szellemével teljesen ellenkezik. S felszólalása oly erős hatással volt a többségre, hogy az osztályozás és minősítés hívei törpe minoritásban maradtak. A karzat is teles teli volt ez alkalommal. Máskor csak egy-két hölgy — a vidékről feljöttek közül, — érdeklődött a tárgyalás panorámáján, de most szokás ellenére, eljöttek a budapesti ifjú theologusok is, s kétség kívül szépséges fellegvárakat látva — a jövőre, megelégedéssel távoztak a zsinati atyák közül. Tárgyalás közben szóba került a Lutheránusoknál divó próbaszónoklat kérdése is. Schiller szerint azonban: «Fortuna szakítván egy kedvenczével — egy nap: a Bölcsességet kérésé fel.» Bartók püspök s Morvái a baranyai pap, próbálták ugyan az «öblös» és lágy hangokban ekszperimentálni szeretők kedvéért a csoda gyermeket keresztelési ruhába öltöztetni, s mára közhangulatból úgy látszott, hogy a retiráda a mienk lesz, midőn a többek közt péld. Baksay, Antal Gábor, Molnár Béla és most is — a zsinatnak egyik legeslegkiválóbb tagja: Miklós Ödön (a papi palást érdekében) felszólaltak és a próbaszónoklat 31 pártoló szavazat ellenében szerencsésen elbukott. Az egyházak osztályozása s a lelkészek minősítése tehát töröltetvén, az új választási törvény igy szövegeztetett: «Rendes lelkésszé bármely egyházközségbe választható minden rendes lelkész, missziói, tábori, fegyházi, fogházi kórházi lelkész; állami, alapítványi és törvényhatósági közintézeteknél működő lelkész, theol. akad. rendes tanár, lelkész-jellegü középiskolai és tauítóképzőintézeti rendes tanár, — továbbá minden olyan teljes korú helyettes és segédlelkész vagy állandó vallástanító, aki második lelkész képeaségi vizsgálatának sikeres letétele után, két teljes évet folytonos gyakorló lelkészi szolgálatban töltött». . . . A negyedik tervezet, a köznevelés és közoktatási törvény tervezete, már hosszabb időtt vett igénybe a nyilt tárgyaláson. Sok volt a professzor, kik birták beszéddel és érvekkel is. Az akadémiai, főgimnáziumi s a tanítóképezdei tanárok közt szintén jól esett látni a 4000 tagot számláló tanítói testületnek egyetlen képviselőjét, Simon Károly pótképviselőt, kinek zsinati képviselővé lett megválasztása oly nagy port vert fel a választások alkalmával. A tárgyalás közben, — mint méltóztattak azokról is a szaklapokból és a zsinat után, az orsz. ref. tanáregyesület közgyűlésén felmerültekből értesülni, — több oly intézkedés is történt, amely a közéletben ugyanolyan lamentációt művelt, mint. péld. a lelkészeknek és tanítóknak az egyház céljaira való megadóztatása. E dolgok közt eminenter a vallástanárok minősítése s a tanítók és tanárok házassági ügye okozott hosszabb dis-
