Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-28 / 22. szám
391 DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP. séggel elismerni fogja, ha nem egyes-egyedül azon körülményben leli indokát, hogy eltekintve az erdélyi ország részben is tevékeny Gusztáv Adolf főintézetétől, — Magyarország ev. Luther egyháza szórványsegély ügyét, az általános „Segélyintézete“ utján önmaga szervezte és ez által velünk közeli testvéries közösségbe lépett. Az általános segélyintézet közli velünk azon kérvényeket, illetve hitközségeket, amelyek részére igénybe óhajtja venni tevékenységünket, véleményt ad a beérkezett kérvényekről s gondoskodik arról, hogy folytatólagos jelentések utján velük évről-évre összeköttetésben maradjunk. Csakis ez intézet közvetítésével érintkeznek velünk s mi ő velük. Egy oly közbe eső fórumot, mely a kölcsönös bizalom tudatával egyesít bennünket s amely egyszersmind biztosítékot nyújt az iránt, hogy a segélyezett községek is teljesítenek kötelezettségeket, Németországban sem nélkülözünk, annál kevésbbé nélkülözhetünk tehát más nyelvű országokban ! „Ebben szenvedünk hiányt, a főtisztelendőséged egyháza iránti viszonyunkban.“ Nem ritka azon eset, hogy magyarországi ev. ref. hitközségek fordulnak hozzánk kérelmükkel. Nincs okunk arra, hogy előterjesztéseiknek hitelt ne adjunk, de elvi szempontokból nem tekinthetünk el a kérvények feletti véleményezés beszerzésétől. E tárgyban tehát az általános segélyintézethez vagy ottani barátaink s bizalmi férfiainkhoz kell hogy forduljunk és sok esetben adományok nyújtása által jelét adtuk már segélyre való készségünknek. De evvel aztán vége is van az ügynek. Egy köszönő (?) levélen kivül semmit sem hallatnak többé az illető községek magokról. Állandó testvéries együttérzést, tehát ami voltakép munkánkat áldásossá teszi, el nem érhetünk s magunk sem tudjuk, vájjon adományainkat különösen fontos s reá szoruló helyekre juttattuk-e? Ereztük, hogy tevékenységünk inkább a véletlen szerint irányul, a néllkül hogy tervszerű és tudatos volna, amit pedig tekintettel a mindinkább fokozódó igényekre — sok esetben kerülni vagyunk kénytelenek. Ezekből magyarázható, hogy a Gusztáv Adolf egylet, mely majdnem mindenféle nemzetiségnek szórványaival testvéries kölcsönösségi viszonyban áll, az úgy történelmében, mint jelenlegi feladataiban annyira nagy jelentőségű, erőben, de szükségben és harcokban is oly gazdag magyar ev. ref. egyházhoz ily laza öszszeköttetésben áll. Benső szükségét érezzük annak főt. püspök úr, hogy ezen bennünket már régen és mélyen foglalkoztató gondolatainknak úgy főtisztelendőséged előtt, valamint a főt. budapesti, miskolci, debreceni püspökök Baksay, Kún és Kiss urak előtt is, kikhez hason tartalmú levelet intézetünk — kifejezést adjunk. Nem mulaszthatjuk el annak felemlítését, hogy olykor-olykor vettünk oly tartalmú híreket, mintha szerveztetnék oly intézmény létesítése, mint minő az ágost. hitv. egyház általános segély intézete; nagyon hálásak lennénk e tárgybani értesítésért, vájjon létesült-e ily szer vagy pedig létesítése folyamatban van-e ? Kifejezetten kijelentjük azt, hogy a magyaror ev. ref. egyház kebelében létesítendő ily szervez' örömmel közelednénk testvéries szeretettel és a n nyíre ez oldalról igénybe vett segélyeszközeink mt gedik, a közös munkában való részvételre is hajlai volnánk. A Gusztáv Adolf alapítv. ev. egylet KÖZPONTI INTÉZÖSÉGE. A csehországi protestáns eklézsiákra való rövid jegyzések. Irta Szalatnai János moravetsi reform, prédikátor 1816-ban. (Folytatás.) X. Tizedik prédikátor vala Molnár Péter. Hivattatott S.-Patakról a chrudimi kerületbe Kinszky gróf Prosztovnik nevezetű uradalmának Losicz nevezetű falujába 1783-ban május havában. Tartott első isteni tiszteletet Pünkösd első napján, prédikálván Jeremiásnak ezen szavairól: Ah, ah Urani Isten!, ime nem tudok szólni; mert gyermek vagyok én. (Jer. 1 : 6.) Templom építtetett itten 1784. esztendőben. Ez az érdemes férjfiu elősször assessornak, annak utánna seniornak választatott, amely hivatalt egynéhány esztendeig dicséretesen viselvén, a krabsitzi eklésiában, a melynek vala utoljára prédikátora, 1813-dik esztendőben meghala. A lositzi eklésia pedig, a melyben elős zörvolt, mivel nagyobb részt arianusokból, deistákból és fanaticusokból állott s áll ma is, a dvakacsovitzi eklésiának filiájává lett. Lásd alább a XVII. numerust. XI. Tizenegyedik prédikátor volt Szeremlei István, a ki hivattatott S.-Patakról a regino-hradeczi vagy könig-grützi kerületbe a podjebradi uradalomnak Wellim nevezetű falujába 1783-dik esztenaőben májusban. Ebben a wellimi eklésiában építtetett a templom 1784. esztendőben II. József császárnak, mint azon dominium volt urának, bővséges adakozásából. De innen ez a Szeremlei István, minekutánna itten harmadfél esztendeig dicséretesen vitte volna a hivatalt, a superintendentia által 1785-ben november 15-dikén más új eklésiába, t. i. Krábsitze nevezetű faluba, a rákonitzi kerületbe rendelteteét; mely eklésia az ott lévő lutherána eklésiától szakadott vala el; a hol a luth. atyafiakkal a reformátorok kevés ideig egy templomba jártának; de azután a reformátusok külön építettek magoknak templomot. Ez az érdemes férjfiu minekutánna itt is egynéhány esztendőt eltöltött volna, hivattatott a csermai eklésiába, a hol két nyelven, t. i. cseh és német nyelven folytatván a sz. hivatalt, végtére 1793-ban a boldog örökkévalóságra által költözött. XII. Tizenkettedik prédikátor volt Turóczi János. Hivattatott S.-Patakról a regino-hradetzi kerületbe a podjebrádi uradalomnak Chleby nevezetű falvába, 1783- junius havában. Ez a férjfiu a chvaletyiczi eklésiában 1784-ben junius 9-ikén tartatott papi gyűlésben senior
