Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-09 / 15. szám

267

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

268

sek a Krisztusra vonatkoznak s a hajnal az ő személyes eljövetelét, az eső meg az a Szentlelke által való hozzánk közeledését jelenti (63. és 64. 1.) De egyébként ezt a téves tipikus értelmezést leszámítva, ez a prédikációja is szép és építő. Nem szereti az elkoptatott textusokat, bár ismert szövegről is érdekesen s egyéni sajátossággal ír (pl. I. beszéd : Ján. XIV. 23. versről s a XIX. 6. Máté XXVII. 3., 4. versekrő): de különös virtuozitással fejti ki a nehéz vagy homályos alapigéket s úgy látszik, mintha ezek magyarázásában kedve tellenék. Ján. XIV. 2. v. alapján meggyőzően fejti ki, hogy Isten megcáfolná a halhatatlanságban való hitünket, ha az alaptalan volna (XVII. 6.) s az utolsó prédikációjában, I. Ján. III. 2. versből kiindulva, a Krisztus eljövetele s a mi öröklétünk titkait vizsgálja mélyreható elmével; a XVIII. beszédben pedig, rendkivül nehéz textust választva, oly tanulságosan fejtegeti, hogy az élet fejedelme miért nem vet gátat a halál munkája elé, hogy ehhez hasonló halotti tanítást s vigasztaló elmélkedést sehol és soha nem olvastam. Vagy hogyan bánik ezzel a remek szöveggel: „Nem kérlek azon, hogy e világból kivegyed őket, hanem, hogy megőrizzed őket a gonosztól1* (János XVII. 15.) s milyen űrvacsora utáni beszédet ir róla ? ! . . . Az úrvacsora előtti prédikáció (XIII.) igazi műremek ; hasonló ehhez az a másik beszéd (IV.) mely mesterien rajzolja, hogy a bit nélküli tudomány öregbedésével öregbül a gyötrelem is.

A kötet többi darabjai is kivétel nélkül hittel s tudománnyal teljes, értékes, tanulságos művek, csupán a XVI. az, mely egyes helyein (172., 176. és 177. 11.) annyira bele merül a csillagászati ismeretekbe, hogy ez által túlmegy az egyházi ékesszólás megszabott határain.

A fordítás hű és magyaros, csaknem mindenütt szószerinti, csupán néhány helyen vettem észre, hogy kimaradt egy rövid mondat, vagy pedig összevonatott a terjedelmesebb eredeti. Ez nem lényeges hiba, de nem is előnye a fordításnak, valamint az sem, hogy a 182. lapon Berzsenyi ódáját zengi Kér — Csizmadia. Szokatlanul hangzik a mi füleinknek ez is : „igazelméjiiség“, ami helyett ha igazlelküséget mondunk, ez jobban fog illeni Napóleonra (180. 1.) és Krisztusra is (185. 1.). Bacon (5. 1.) anglicismus a helyes Baco helyett; ku/ycs (31. 1.) provinoiálismus kulcs — s tagainkban tagjainkban helyett (49. 1.). A mindn)ájunk o-val írva helytelen (20. 1. stb.), a 284. lapon a gondosai helyett jobb a gondolás, ugyancsak a 268. lapon a vonzó és repülő erőt taszító erőnek szeretném látni.

Ama hatás alatt, melyet dr. Kér beszédeinek magyar fordítása reám gyakorolt, én — a ki egy időben szintén foglalkoztam e minta prédikációk fordítgatásával — őszintén köszönöm Csizmadia barátomnak a nyújtott lelki élvezetet. A fordítás fáradságos munkájára vállalkozván, hasznos munkát végzett, mert Kér prédikációi méltán állíthatók Robertson beszédei mellé. A A mi viszonyaink szerint, már terjedelmöknél fogva is, ezek sem használhatók ugyan, de a ki nem betanulja, hanem tanulmányozza őket: igen sok értékes prédikáció anyagot talál bennök s különösen meríthet ez igazán evangéliomi beszédekből hitet, reményt, Isten, az Idvezítő és a Szentirás iránti ragaszkodást és szeretetett Sz.-Fehérvár, 1905. máre.

Miklós Géza,

ev. ref. lelkész.

Áegyes ^özlEményE§.

— Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük.

— Gyászllil\ Főiskolánknak egy reméuyleljes növendéke hunyt el őszinte fájdalmára tanárainak és tanulótársainak. A megszoinorodott édesanya gyászjelentése a következő: „Alulírottak megrendülve tudatják, a közeli és távoli rokonok nevében, hogy a szerény, engedelmes és alázatos gyermek Szász György, ev. ref. theologus, életének 21-ik évében hosszas sorvasztó tüdővészbeu április

3-áu d. e. 9 órakor megszűnt élni. Érzékeny jelenet volt születése, mert apja az ő születése előtt elhalt, s még érzékenyebb jelenet mostani eltávozása, mert hozzátartozói megsemmisülve látják a jövőjében vetett minden reménységet ! Az Úr, kinek szolgájává kívánta magát elhivatni, elhívta őt érdeme szerinti nyugalomra, hová hozzátartozói az Úr akaratán való megnyugvással bocsátják el. Tetne-' tése április hó 5 én d. e. 10 órakor lesz az ev. ref. egyház szertartása szerint. Legyen emlékezete áldott ! Nagy- Baczou, 1905. április hó 4-én. Keresztes Lidia, anyja. Bocz Péter, nyug. áll. tanító nevelő atyja.

— Lelkószválasztás. A mezőföldi egyházmegyéhez tartozó kis-kovácsi ev. ref. egyház március 19-ikén tartod lelkészválasztó közgyűlésén Nagy István rátóti lelkészt egyhangú meghívással lelkészévé választotta.

— Szép ajándék. Hegedűs Sándorné Óuagyméltósága ismét szép tanujelét adta buzgó vallásos érzéséből folyó áldozatkészségének. Csak a közel múltban ajándékozott az ajkai ev. ref. egyháznak díszes kiállítású urasztali, keresztelő és szószékterítőt s most ismét azzal tetézte e szép ajándékait, hogy szépművü ezüst urasztali kelyhet és keresztelő medencét adományozott a gyülekezetnek. A szép tett önmaga dicséri magát. Bárcsak követésre találna sokak előtt. Isten áldása térjen a kegyes adakozóra !

— Helyreigazítás. Felkérettünk a következő sorok közzétételére : Tisztelt Szerkesztő Úr ! G. Szabó Mihály a Protestáns Szemle ismertetésében azt állítja, hogy „Zoványi Jenő nem felelt Révész Kálmán azon ajánlatára, hogy a köztök felmerült irodalmi vitában döntsön egy szakértőkből álló választott bíróság s aki veszt, fizessen a sárospataki üj Vay-Moesáry alapra 100 koronát“. Van szerencsém tudomására hozni, hogy ez a G. Szabó Mihály részéről erősen nagy tévedés, mert én igen is feleltem a Révész ajánlatára, sőt vállalkoztam is az abban foglalt bíróság döntésének elfogadására, természetesen a „felmerült irodalmi vitának“ egész anyagára vonatkozólag. Ezt Írtam meg ama „Végszóban“, melyet az ismertető jónak lát csak megemlíteni, de — úgy látszik el sem olvasott. Zoványi Jenő1