Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-08 / 2. szám
23 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 24 ros megadóztatást a magyar kálvinista egyháznak egyik legtekintélyesebb alakja akadályozta meg, amikor ifjú báró Vay Miklósnak a domesztika megalapítására irányuló törekvését egyenesen lehetetlenné tette ? *) A külföldi példákra való hivatkozásnak pedig csak akkor lett volna értelme, ha kimutatja, hogy azok a külföldi egyházi hívek állami s más természetű megadóztatásai éppen olyan súlyosak, mint a mieink. Mert csak egyenlő feltételek mellett van az egyenlő követelésnek helye s joga, egyenlőtlen feltételek mellett csak igazságtalanul lehet egyenlő követelésekket előállani. Különben is helytelennek tartom a György Endre állásfoglalását a mi viszonyaink között akkor, amikor félremagyarázhatlanul jogunknak érvényesítéséről van szó. Ez a jogérvényesítés a szabadság és függetlenség korlátozást nem jelenti. Hanem igenis: a korlátozást az az állam végzi el, amely nem akar egyenlő mértékkel mérni s magunk is a kezére játszunk, amikor bármely feltételek mellett hajlandók vagyunk bizonyos segélyeket elfogadni. És György Endre, aki az 1848 : XX. törvénycikk beváltásának tekinti az említett törvényeket, amelyek alapján nyílt sebet nyerünk : ime nem gondol arra, hogy a jogot a kormány s az állam soha sem akarta a mi részünkről igy értelmezni, hogy a segélyfeltételekhez mi is hozzászólhassunk. Emlékezzék vissza mindenki, hogy a kongrua törvény tárgyalásakor a hivatalosok egész határozottan visszautasították azt a feltételezést, amely szerint a javaslat az 1848 : XX. t.-c. részlete volna s igy a felekezetek megvolnának kérdezendők! Nem kérdeztek meg senkit sem. Jogunk volt a hivatalnokaink fizetésének rendezéséhez, de a jog gyakorlásának, megvalósításának feltételéibe nem szólhattunk bele. Ez volt a sérelmünk az egész vonalon s úgy látom, az is fog maradni! Azt várnók György Endrétől, hogy j ogaink érvénytsítésében mutasson utat, találjon módot, mert a szegénység megszüntetéséhez úgy sincsen erőnk! *) Tisztelet a kirételeknek; mert igazságtalanok volnánk, ha el nem ismernénk, hogy egyes nagy embereink példás áldozatkészséget mutatnak; a nagy többségnél azonban tagadhatatlanul elkedvetlenítő közönyösséget tapasztalunk; bőven kerül nekik sok hiábavalóságra ; de már még az eddig valóban csekély egyházi adót is bántó módon fizetik le. S z e r k. Ezen gondolkozzék ő is s ha jogainkat biztosítjuk, talán még beszélhetünk szabad és független magyar kálvinista egyházról! Dr, Tüdős István. Egyetemes ev. ref. zsinatunk. (Folytatás.) Dányi Gábor : Kívánok felszólalni, mert én egy kicsiny gyülekezetnek lelkipásztora vagyok, már pedig mi, akik kicsiny gyülekezetek pásztorai vagyunk, mi vagyunk leginkább hivatva arra, hogy tolmácsoljuk ezen gyülekezeteknek bajait. Elannyira nagy a felsöbaranyai egyházmegye híveinek terhe, hogy már ezelőtt 8, illetőleg 6 esztendővel a mi egyházmegyei gyűlésünk indíttatva érezte magát olyan intézkedés megtételére, amely szerint az egyes egyháztagok, azok akik 20 koronát vagy 20 koronán aluli összeget fizetnek állami adóba, vagy állami adót egyáltalában nem fizetnek, azok kevesebbet fizessenek a lelkésznek, de csak a lelkészi díjlevélnek a rovására, egy negyeddel, egy harmaddal és két harmaddal. Pedig nem nagyon sok osztogatni valónk van, mert ezen konvenciónk ezelőtt évszázadokkal állapíttatván meg és pedig a legcsekélyebb népességű gyülekezetek által, bizony nem igen van mit belőle osztogatni. Azonban megtettük ezt azért, hogy elejét vegyük azon szerencsétlen mozgalomnak, amely egyházmegyénk körében megindult, hogy Felső-Baranyát, amely a reformációnak klasszikus földje volt, a magyar reformált egyház számára megmentsük. De úgy hiszem, senki sem igényelheti azt, hogy a reformált egyház érdekében tett ezen áldozatunk állandó legyen és éppen azért helyes dolog az és a mi zsinatunk is éppen azért jött össze, hogy mindenek felett és legelső sorban ezen helytelen alapokra fektetett, ezen igazságtalan és népünk anyagi viszonyaival összhangzásban nem levő terheken könnyítsen. Részemről kijelentem, hogy elfogadom az e törvénytervezet 282. §-ában említett új adókulcsot, feltéve mégis azt, hogy az a) pontban említett adó alatt családfőre vagyis család után kivetendő adó értendő. Van a törvénytervezetben egy pont, amely igen lényegesnek és fontosnak látszik, t. i. hogy hivatalból felterjesztendő a konventhez az egyházak tiz esztendei számadása. Már most az egyházmegyék igen nagy vagy legalább jelentékeny részében — az én egyházmegyémben is — a gondnoki számadások nem mutathatják fel csalhatatlanul és egész biztossággal azon egyházi adóterhet, ansa0* lyet a hívek viselnek. Ott van pl. az ón egyházm? gy0m; ahol sem a pap, sem a tanító nem kap fizeté«->'c az háztól, hanem az egyes egyháztagoktól kapj/0- Már kerem ez nincsen benne. Vannak ismét oly szolgálAatások, szolgálmáuyok, kézi- vagy igás napszámok vag/y földjavítási kötelezettségek az egyháztagok részéről* amelyek szintén nem foglaltatnak benn ebben a számadásban. Már ennélfogva is nem óhajtanám, hogy ez V6^611 az az a^aPi a melyen a mélyen tisztelt zsinat eledül. Van azonban még egy Irförülemény, amelyet bátor /
