Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-19 / 12. szám
205 DUNÁNTTLI PROTESTÁNS LAP. 206 még segéd vagy helyettes lelkész alkalmazása mellett sem képes hivatását folytatni vagy annak csak hasznára lenni; illetve helyettes-lelkész alkalmazása mellett mikor válik ottlétele károssá : ki tudná azt teljesen a valóságnak megfelelően mérlegelni és a határokat megállapítani. Igen sok mellékkörülmény játszhatik itt közre, amely nemcsak az annak eldöntésére hivatottak önkényének, hanem a gyülekezetek, vagy mondjuk az „isteni nép“ szeszélyének teheti ki a lelkészt s előbbutóbb „egyházi közérdek“ óimén, de valósággal önérdekből, boszuból nyugdíjba kergeti. Hallottam, hogy egy nagyobb gyülekezet egyik lelkésze világtalan, de azért végez istenitiazteleteket, temetések alkalmával szívesen veszik igénybe, sőt kérik szolgálatát. Ez állandó testi fogyatkozás, de azért káplán segítségével kifogástalanul ellátja teendőjét, tehát a fenti alapelv szerint nem volna nyugdíjazható; ámde, ha kérné a nyugdíjaztatást vagy maga, vagy esetleg tegyük fel a felbujtás folytán egyszerre hálátlanná váló nép, kicsoda merészelné megtagadni a kérelmet ? Még nagyobb tér nyilik az önkénynek, amidőn a magas életkor éB ebből eredő munkaképtelenség miatt kell elrendelni a nyugdíjazást. Tudjuk, hogy az öregség legtöbb esetben fogyatkozásokkal, gyengeséggel jár, ámde az a fogyatkozás segéd- vagy helyetteslelkésszel nagyon is pótolható, a gyülekezet meg is volna szépen, tisztelve az öregséget, de tudva, hogy lelkészétől nyugdíjazás folytán megszabadulhat, addig mozgolódik, (A legtöbbször majd mozgattatik a fiam, a vöm, a BÓgorom stb. érdekében. A szcrk.) mig „az egyházi közérdek“ segítségére kénytelen jönni, vagy pedig a lelkész megunván a hivataloskodást, esetleg a káplánokkal való bajlódást, nyugdíjazását kéri. Vájjon az általános felfogás mellett hány hatósági orvos tagadná meg az öregkorból eredő gyengeségek folytán a munkaképtelenség megállapítását egy közel 70 évhez vagy azon felül levő egyénnél. Ezen elveknek ily nagy mértékben ingadozóvá válható alkalmazásától nagyon lehet félni, mert nagyon veszedelmes lehet a gyülekezetek erkölcsi életére, kivált a mai korrumpált és szociális hajlamokkal telített korban, veszedelmes a nyugdíjintézet mérlegére is megszégyenítő és lealázó a lelkészi állásra. Ezektől eltekintve, pénzügyi szempontból s a lelkészi állás természetéből kifolyólag ideális álláspontul és alapelvül a magam részéről is helyesnek tartanám ezt a korlátozást, ha a gyakorlat és való élet terén úgy meglehetne valósítani, ahogy él az ideális lelkek gondolatában, mert az én meggyőződésem szerint is ez felelne meg „a lelki atyai“ hivatás magasztosságának. Ámde egy oly intézménynél, a hol a „nervus rerum gerendarum“ : a pénz, az idealismus mellett a realizmust sem szabad figyelmen kívül hagyni. Azért a nyugdíjazás feltételeit határozottabban kell megállapítani és az illetők tetszése szerint bizonyos szolgálati időn túl lehetővé tenni, mert ez felel meg a nyugdíjintézet természetének. Hiszen a fönti elvek mellett még az Bem látszik lehetetlennek, hogy 2000 tag és oly nagymérvű teher mellett is’ 10—15 nyugdíjazás történik. De más oldalról meg, ha azt a föltételt nézzük, hogy csak tiz évi szolgálat után nyer valaki nyugdíjjogosultságot és hogy a 65 éven felüliek kizáratnak, nagyon is reálisnak, sőt nyereség-vállalatnak tűnik fel a nyugdíjintézet. Egy életbiztosítási intézet állapíthat meg ilyen feltételt, de egy lelkészi nyugdíjintézet nem. Ha a lelkészi állás semmi más állással össze nem mérhető, úgy ezt az ideális felfogást a lelkészi nyugdíjintézetnél is keresztül kell vinni. Annak alapításánál a keresztyén szeretetnek és könyörületnek elvét kizárni nem szabad ; nehány ezer korona megtakarításáért a 65 éven felüli lelkésztársakkal szemben ily rideg eljárást alkalmazni nem lehet. Igaz, hogy emberi számítás szerint ők vannak legközelebb a munkaképtelenség határához, tehát ők vehetnék első sorban igénybe a nyugdíjat, esetleg a tömeges jelentkezés folytán válságba juthatna a még meg nem erősödött intézmény. Azonban ennek a statusnak tagjai kivétel nélkül nem lesznek valamennyien munkaképtelenek és nyugdíjra szorulók. Ott van a konvent, a zsinat, azok lelkészi tagjai között bizony van 65 éven felüli lelki és testi erejének teljében s vau a többiek között is nagy számmal. Szintén tarthatatlan az az elv, hogy 10 évi szolgálat előtt nyugdíjat senki sem kaphat, ha még úgy kívánná is akár az egyházi közérdek, akár a rokkanttá és munkaképtelenné váló lelkész. J/4, a/4 és 4/4 rész évi fizetéssel végképpen kielégíteni csak annyit tenne, mint elküldeni koldulni. Vájjon melyiknek nagyobb baj, hogy rá kell szorulni a nyugdíjra, annak-e, aki 80 éve felé lesz nyomorékká s pár évre terjed élete, vagy a kit 30 éve táján sújt az Úrnak keze? Ést azt irgalom nélkül el kellene lökni, mert különben felfordul a nyugdíjintézet?! Sőt inkább, ha valahol, hát az ilyen esetekben teljesít igaz missziót a nyugdíj, mert ezek, isten tudja meddig, eluyomoroghatnak egy gyülekezet nyakán. És ne gondolja ám senki, hogy önként lemondjanak s magukat az éhhalálnak s nyomornak tegyék ki családjukkal együtt. Annyira lelketlen és szívtelen pedig egyetlen egyházi bíróság vagy hatóság sem lehet, hogy ezeket könyörtelenül még az egyházi közérdek hangzatos cimén is az utcára dobja, pedig ez a sors várna rájuk, így volt tervezve az özvegy-árva gyámintézet is, de akkor elseperte a közhangulat a rideg elvet; most is hasonlókép kell oselekedni. Azért ki kell okvetlenül hagyni ezen korlátozást, mert ha valaki csakugyan ily szerencsétlen sorsra jutna, a legnagyobb keresztyéni részvéttel kell annak a segítséget oda nyújtani. Ha e két csoportba tartozók nyugdíjazásának szükségessége folytán az intézet hivatásának nehezen vagy egyáltalán nem tudna megfelelni, csak akkor kellene alkalmazni szigorúan azt a korlátozást, hogy nyugdíj csak az igazán arra szorultaknak adassék és akkor, aki nincs kényszerhelyzetben, nem kér nyugdíjaztatást. Inkább kevesebbet, de a valódi munkaképteleneknek, mint sokat a henyéknek, akik a könnyebbséget keresik. Ezt kívánja az egyházi közérdek. (Folyt. köv.) Vargha Kálmán. 12*
