Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-19 / 12. szám
Tizenötödik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1905. március 19. ■A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére kűlőenőők. Az egyház és iskola köréből, A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye T * -J* megjelenik minden vasárnap. A. z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4= kor.), hirdetések, reelamatiók Faragó János főmunkatárs ezimére küldendők. Az országos ev. ref. lelkészi nyugdíjintézet. Az egyházi törvények 259. §. r) pontjában a „jövő zenéjeként“ hangzó lelkészi nyugdíjintézet, tiz év múlva a törvény életbe léptetése után, nagy léptekkel .halad a megvalósulás felé, amennyiben a konvent, annak szervezetét és most folyó országos zsinat által törvénybe iktatását célul tűzte ki , kész törvényjavaslattal és alapszabálytervezettel lép a nyilvánosság elé, hogy az érdekeltek észrevételeit, bíráló megjegyzéseit figyelembe véve, azt tető alá hozhassa. Kezünkben van ez a bizottsági „jelentés“ és pedig azon felhívással, hogy tárgyaljuk s az igy kialakult közvélemény e nagyfontosságu intézmény felállításánál az érdekeltek javára használhatóba értékesíthető legyen. Miután a konvent a lelkészi nyugdíjintézet felállítását a kerületek véleménye alapján szükségesnek látja, annak előkészítésével a konventi adóügyi bizottságot megbízta, amely a kérdés előzményeinek történeti ismertetésével kezdi munkálatát. Ebből láthatjuk, hogy az a felfogás, mely szerint „a papnak a nyugdija a káplán“, egészen megváltozott, aminek egyik oka kétségtelenül az utóbbi években érezhető nagy mérvű káplányhiány, a másik pedig a gyülekezetek érdekeinek nagyobb mértékben való felkarolása, melyet a megváltozott korszellem és az egyházpolitikai törvények hatása idézett elő. 1. Kik legyenek tagjai a nyugdíj-intézetnek? E kérdésre legkönnyebb megfelelni : a lelkészek, bármily jellegűek legyenek is azok. És természetesen semmi sem akadályozza, hogy más, az Úr szőlőjében munkálkodó egyének, ha nyugdíjuk egyébként biztotosítva nincs, tagjai lehessenek. Hogy a helyettes és segédlelkészek rendes tagokul bevétessenek-e, erre a kérdésre is igennel kell felelnünk , már csak a bizottsági tervezet azon elvénél fogva is, hogy a szolgálati évek a teljes képesítés megszerzésének és a tényleges szolgálat megkezdésének idejétől számíttassanak, de meg azért is, hogy a segédlelkészek is elismertessenek a status rendes tagjaiul, mint ezt az új törvénytervezet is célul tűzte ki, hogy De legyenek továbbra is olyan ég és fold között lebegő valamik. Egy nehézség azonban merül föl itt, de erre majd később visszatérünk, most rátérünk a második kérdésre, hogyha megalakult a nyugdíjintézet, miből veszi. 2. az ehhez szükséges fedezetet ? Ez lesz a második alapelv, amelyet közmegnyugvásra megoldani szinte lehetlen. Minthogy a nyugdíjintézet nemcsak a lelkészeknek, hanem többeknek érdekét van hivatva szolgálni, az érdekeltek mindannyian kötelesek hozzájárulni annak létesítéséhez és fentartásához és pedig az volna az eszményi igazság, hogy az érdekeltség arányában viseljék terhét. Annyi bizonyos, hogyha a régi felfogást és állapotot vesszük irányadóul, a lelkészeknek erre szüksége egyáltalán nem volna és azt hiszem, hogy vannak is sokan, akik a nyugdíjintézettel nem rokonszenveznek, sót annak határozott ellenségei. Azonban el kell ismernünk, hogy bizonyos esetekben a lelkészeknek is előnyére szolgálhat, tehát nekik is hozzá kell járulni a terhek viseléséhez. Kétségtelen, hogy nagyobb érdek az egyes gyülekezeteknek, hogy az felállíttassék, mert ők érzik közvetlenül annak hasznát, hogy a gyülekezet szellemi és anyagi ügyeinek vezetésére képtelen, sőt káros befolyású lelkészektől a nyugdíjazás folytán megszabadulhassanak, tehát hozzá kell járulni a gyülekezeteknek is, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a tervbe vett nyugdíjintézet egészen a gyülekezetek érdekeit képviseli. Ámde egy tehetetlen és tehetetlensége folytán kárthozó irányban működő lelkész nyugdíjaztatása nemcsak helyi érdekű, hanem életbevágó érdeke a közegyháznak is, nehogy ott amiatt oly zavarok keletkezzenek, amelyek nemcsak azt az egy gyülekezetei veszélyeztetik, hanem annak hullámai átcsapnak a többiekre is és elbontással fenyegetnek egész vidékeket. Ezt megakadályozni, illetve megelőzni a közegyháznak kötelessége, ennélfogva, ha oly intézet van alakulóban, amely ebben segítségére lenni hivatott, azt minden erejével támogatni tartozik. Minthogy pedig végeredményben az egyházak tagadhatatlanul állami funkoiót végeznek, mert a felvilá 12
