Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
193 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 194 jegyes |özÍEményE|. — Gyászllir. Fájó szívvel s igaz részvéttel adunk hirt egy igen derék lelkésztársunk kora haláláról. Valamint minket itt a közelben, úgy bizonyára a távolban is megrendít mindenkit, nemcsak az ismerőst, de az ismeretlent is, hogy a köveskállai ev. ref. gyülekezetnek kedves lelkipásztora Földes Sándor e hó 2-án meghalt 35 éves korában. Jeles tehetségű, hivatott, buzgó lelkész volt. Szerették hívei ; szerettük mi társai kivétel nélkül, mert megérdemelte. Mint segédlelkészt választotta el rendes lelkészül a köveskállai egyház 1897 febr. 7-én. Mely idő alatt — bár az egyház nagyon rendetlen anyagi dolgaival sok baja volt-— állandóan bírta hiveiuek szeretetét. — Hitvestársával Nagy Rózsa asszonnyal 6 évig élt igazi boldogságban. A mi családi boldogságukból hiányzott, a mit éveken keresztül kértek Istentől, az is megadatott nekik Géza nevű kis fiukban, kit 6 hetes korában hagyott árván édes atyja. A köveskállai missziói kör igen nagy kiterjedésű, kötelességét az idvezült e körben is példás buzgósággal teljesíté. Itt szerzé betegséget. Az elmúlt szigorú télen egy missziói útja alkalmával megfázott. — Influenzába «sett, mely után jött a tüdőgyulladás, mely kioltá életét. Azt a kedves életet ! Oly viruló egészségű, ■olyan erős testalkatú volt e mi kedves emberünk, hogy azt hittük, nem tudna neki ártani semmiféle öldöklő nyavalya. Özvegyén, árváján, kedves szülőin a rokonain kívül sírva bocsátá siri nyugalmára e hó 4-én gyülekezete. Igaz részvétének és fájdalmának könnyeit sírta az utolsó tisztességtételre megjelent 14 lelkésztárs .és 9 tanító is, kikuek megjelenéséből láthatták gyászoló kedvesei s árván hagyott gyülekezete, hogy nem csak ők, de mi is szerettük az idvezültet. Az a nagy tisztességtevő közönség, mely megjelent a temetésén, szinte azt igazolta, hogy hiv szolgája volt az Urnák, aki felett keseregtünk s bizonyára nagy jutalmat vészén Istentől a menyben. Sziits Károly. — Mély részvéttel közöljük a következő gyászjelentést : Soós Károly ev. ref. püspöki titkár a maga, valamint az összes rokonsága nevében is fájdalommal jelenti szeretett nejének Soós Károlyné született Deák Erzsébetnek élete 24-ik, boldog házasságának második évében f. év március hó 3-án esti 11 órakor történt gyászos elhunytát. Az elhunyt hült tetemei f. hój 5 én d. u. 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint az ev. ref. temetőben nyugalomra tétetni Komárom, 1905. évi március hó 4. Nyugodjék békében! — Megérdemelt kitüntetés. Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi államtitkárt, államtitkárságának 10-ik évfordulája alkalmából Ő Felsége, a király a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Ez alkalomból az érdemes férfiút, protestáns egyházunk egyik büszkeségét számosán üdvözölték; az üdvözlőkhöz mi is szives örömmel csatlakozunk. — Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! A Dunántúli Protestáns Lap f. évi március 5 én megjelent — 10. számából — „Nyílt kérdés“ cimü közleményt olvasva, azon gondolatra jutottam, hogy a még 1904-dik év augusztus havában megtartott közgyűlési határozatot, — mely ellen sem a gyűlés folyama alatt, sem később, egész mostanáig — egy hang sem emelkedett, — s amely határozatot a „Több érdeklődők“ is végig hallgattak, miért éppen most történik a felszóllalás s minden törvénytudó református embernek véleményadásra felhívása ? ! . . . Mindnyájan tiszteletben tarthatjuk a törvényt s én fel is teszem indítványozó Nsgos Ehen Gyula tanácsbiró úrról, hogy esze ágában sem volt indítványa által a törvényt mellőzni, — de egyúttal azt is ki kell jelentenem, hogy ez indítványról — ad animam mondom — egy szó tudomásom se volt, — pedig azt kell feltennem, hogy az érdeklődő urak az én csekély személyemet akarják e miatt bűnbakul előtérbe tolni ! ? . . . Legyenek meggyőződve az érdeklődök, — hogy ha bár jelenlegi egészségi viszonyaim nem is valami nagyon kielégítők, de azért az esperesi hivatallal járó terhek elviselésétől nem állítanak félre, — s amint azt érezném, hogy a reám várakozó kötelességek elviselését hézagosán tölteném be, azonnal tudni fogom, hogy e tekintetben mi a teendőm?! . . . Egyh.-Rádócz. Somogyi Gyula, esperes. — Egyházi beszédek. Örömmel adjuk tudtára lelkésztársaiuknak, hogy Csizmadia Lajos theologiai akadémiánk tanára egy vaskos kötetben, 284 lapon, igen csinos kiállításban kiadta dr. Kér János egykori glasgowi lelkésznek, majd utóbb edinburghi theol. tanárnak egyházi beszédeit, amelyeket különösen jellemez az eszmegazdagság, a nagy tudás, éles megfigyelés és mindenek felett a keresztyéni érzület. Addig is, mig tüzetesebben ismertetjük a jeles munkát, szívesen ajánljuk lelkésztársaink jóakaratu figyelmébe. Ara A korona. — Állami szakfelügyelet a tairítóképzöintézetnél. A vall. és közokt. miniszter az ország összes tanító- és tanítónőképző-intezeteink felügyeletét, felekezeti és nyelvi különbség nélkül, négy tanulmányi felügyelőre bízta, kiknek joguk és kötelességük a felügyeletükre bízott intézeteket évenként meglátogatni s szerzett tapasztalataikról a kultusz-kormánynak jelentést tenni. Az egyik ilyen országos tanulmányi felügyelő a pápai állami tanítóképző intézet igazgatója, Láng Mihály lett, akinek felügyelete alá a róm. kath., a gör. kath., gör. kel., román és szerb tanítóképző-intézetek tartoznak. Láng Mihály szakszerűen foglalkozik a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelv tanításának kérdésével s igy a felügyelet a legjobb kezekre bízatott. Kitüntetéséhez gratulálunk. — A CSetényi ev. ref. gyülekezet f. hó 5-éu tartott közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy a tavasz beálltával 2 szoba, konyha, éleskamara és a szükséges mellék-helyiségekből álló másodtanítói lakást épít. E célra ns. Holitser Károly helybeli földbirtokos úr egy házhelyet adott, melynek helyi értéke 2000 korona, ezenfelül az építéshez 5000 téglát és 120 koronát ajánlott. íme egy földbirtokos, aki bár nem tartozik a felekezetűnkhöz, feltudja fogni, hogy a nagy vagyonnak, mi a hivatása a közügvek, a népnevelés gyámolítása közül. E valóban példás nemes cselekedet nem szorul dicséretre. — A Baldácsy-alap 1904. évi bevétele 238.026 K., kiadása 63.131 K., maradvány 174.894 K. Az 1905-ik évi előirányzat szerint a bevétel 144.042 K., a kiadás 25.650 K., maradvány 118.392 K.