Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-13 / 11. szám
177 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 178 A pápai ev. ref. főiskola éremgyüjteményének története. Tanulók és más pártfogók adományaiból évrőlévre szaporodott ugyan ezután is gyűjteményünk, de ezek a kisebb ajándékok érték tekintetében nem igen pótolhatták a 48-iki nagy veszteséget. Végre az 1863. év hozott egy oly fényes ajándékot, mely gyűjteményünket egyszerre a jelentékenyebbek közé emelte. Ezen év október havában Pápán tartotta egyházkerületünk szokásos közgyűlését. E közgyűlésnek legkiemelkedőbb pontja volt Sárközy József fényes ajándékának bejelentése. E derék férfiú, kit egyházkerületünk később helyettes főgondnokká, majd a pápai kollégium főgondnokává választott, mint kömlődi nagybirtokos, ezen, a gyűjtésre igen alkalmas, O-Szőnyhöz közel fekvő vidéken már iíju kora óta költséget és fáradságot nem kiméivé gyűjtötte a régi érmeket és más régiségeket. S ■mindazt, amit csaknem félszázad alatt összegyűjtött, most a pápai kollégiumnak ajándékozta. Az ajándékot bejelentő okmányt, mely érdekes világot vet a gyűjtő nemes lelkületére, nagy részében itt közöljük : „Midőn ezennel csaknem háromezer darabot megközelítő érmet, nem különben hatszáz és egynéhány szám alatti példányokban a régészeti-, terményrajzi- s más vegyes Emlék-gyűjteményeimet a Főtiszt. Egyházkerület ez idő szerint Pápán létező Főiskolájának ajándékozom s illetőleg általadom, szükségesnek látom a Főtiszt. Egyházkerületi Gyűlés becses figyelmét következőkre felhívni: Ugyanis az 1837-dik év julius hó 5-dik s következő napjain Kömlődön tartott egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvének 113-dik száma alatt következő sorok olvashatók : 113. Tek. Sárközy József Főbíró úr már 1833- ■ban is Győrben tartatott közgyűlésben megígérte, most is e jelen gyűlés alatt. Főtiszt. Superintended, Kazay Gábor, Stettner György és más uraknak jelenlétében ismételte azon ígéretét, hogy ritka válogatott és becses gyűjteményét nagy áldozatokkal is nem szűnik meg gyarapítani, halála után hagyja és adja a pápai Collegiumnak. Köszönettel vette a főgyülés ezt a nemes ajánlást, amit méltó és illendő, bogy a Collegium is megköszönjön. Igenis, Főtiszt. Egybázkerületi Gyűlés ! Ez alkalommal Istenben boldogult Főtisztelendő Tóth Ferenc Püspök úr becses látogatásával engemet is szerencséltetvén, neki és a vele jöttéknek bemutatván Érmegyűjteményemet s ugyanakkor, mint már 1833-ban Győrben szinte nyilvánítám, hogy halálom esetére előlegesen úgy óhajtok rendelkezni, miszerint ezen gyűjteményem a Főtiszt. Egyházkerület Főiskolája birtokába jusson. Ezen ígéretemet, vagyis elhatározott szándékomat jónak látta a buzgó Főpásztor, kinek Márton István után a Főiskola anyagi és szellemi ügye előmozdításának tekintetéből a Főtiszt. Egyházkerület legtöbb hálával tartozik, Jegyzőkönyvbe iktatni. Ebből mindenki beláthatja, mennyire gondos, mennyire előrelátó volt az elhunyt egyházi főkormányzó közintézeteink érdekében, melyet mindenesetre csakis mint dicséretet kell felőle megemlítenem. E szerint tehát láthatja Főtiszt. Egyházkerületi Gyűlés, hogy én Erme-gyüjteményemet csak halálom után akartam a Főiskola birtokába juttatni és mégis már 1860-dik évben Székes-Fehérváron tartott egyházkerületi gyűlés alkalmával még életemben ígértem az illető Főiskolának általadni. Ennek főoka Főtiszt. Egyházkerületi Gyűlés csak abban rejlik, hogy miután ezelőtt mintegy 14—15 évekkel a Zsoldos-féle szép gyűjtemény nevezetesebb érmei ellopattak s e miatt bizonyos bizalmatlanság látszott a Főtiszt. Egyházkerület több tagjánál kifejleni, részint, hogy azokat, kik az elveszett tárgyak felett sajnálkozának, megvigasztalhassam ; részint pedig, hogy bemutassam, miszerint egyes szerencsétlen eset miatt nem célszerű az eddig táplált bizalmat háttérbe szorítani; de azért is, mert honunkban — óh fájdalom ! — a legnagyobbszerü gyűjtemények és könyvek, melyek a gyűjtők által eladva vagy felajánlva voltak, ezek halála után nem azon mennyiségben s példányokban mint Ígérve voltak, kerültek az illető helyre. Ezen példákból okulva láttam tehát szükségesnek, hogy nemcsak Érme, hanem régészeti és más néven nevezett gyűjteményeimet magam által rendezve adjam által a Főtiszt. Egyházkerület Főiskolájának. Úgy hiszem, senki sem kételkedhetik tiszta és szellemi hasznot eszközölni vágyó jó szándékom felől, de megvagyok arról is győződve, hogy nem untatom a a Főtiszt. Egyházkerületi Gyűlést, ha egyszerű nyilt őszinteséggel bevallom, hogy jelen Érme-gyűjteményem csaknem egy fél századdal ezelőtt tett kegyeletes fogadásnak köszönheti keletkezését és idejutását. Ugyanis 1817-ben Pozsonyban elhalván boldog-emlékezetű, poraiban is tisztelt nevelőm Tisztelendő Tudós Solymosy Dániel úr, ezen pápai főiskola egyik kitűnő növendéke, midőn ennek hátrahagyott ingóságait attyafiainak s illetőleg örököseinek általadnám, ezeket arra kértem föl, hogy kedves nevelőm vagyonából azon négy darab római rézpénzt, melyek között Diocletianus császár igen jól conservált pénze is találtatott, emlékül hagynák nálam, mely megtörténvén, miután a boldogultnak szájából haliám, hogy ezen négy darab érmet a főiskola pénzgyüjteményének, mely akkoriban boldog emlékezetű Tóth Ferenc theologiai tanár nrnak köszöné keletkezését, ajándékozni szándékoznék : fel — s illetőleg azon fogadást tettem magamban, hogy ezen csekély számú érmeket fáradságom szorgalma által megszaporítván, annak idejében kedves nevelőm által kitűzött helyére juttatandom. És ime! hála a fölöttünk őrködő isteni gondviselésnek ! Megengedé nekem érni a napot, melyen, a mit a serdülő ifjú élte korányán mint kegyeletteljes szent fogadást tett, azt az ősz férfi élte alkonyán csaknem félszázad múlva tellyesítheti. (Folyt, köv.) Borsos István.
