Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-14 / 7. szám

Tizenötödik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1904. február 14. *-0 A lap Bzellemi részét illető közlemények a «zerkeattőséghez Kis József felelős szerkesztő ozl­­mére küldendők. «-----------------------------» Az egyház és iskola köréből. Á diMÉli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap. O-----:-----------------------0 A.z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), liirdetéselt, reolamatiőll Faragó János lőmuukatárs ozimére küldendőit. *-----------------------------# A tüzkárbiztositásról. Sokszor találkozunk ezen lapok hasábjain a tüzkárbiztositásról szóló cikkekkel. Püspök ur buzdító, lelkesítő felhívásai folytán ezen ügy mindinkább előre megy anya­gilag, úgy bogy most már évenként 7 — 8000 ko­ronát .vár kerületünk ezen a címen az Adriától. Azonban úgy látszik, hogy a dolog szel­lemi része nem akar, vagy legalább is nehezen tud a helyes kerékvágásba jutni. Hozatnak határozatok, jőnek elvek, eszmék, de azok általános közmegelégedést nem kelte­nek, sőt inkább itt-ott a befolyt járadék hovafor­­dítása miatt határozott elégedetlenség észlelhető. Az ügynokösködés nem könnyű munka, mert hiszen vesződni kell azzal reggel, délben, késő estve épp úgy, mint kora hajnalban; az­után a díjak összeszedése, a váltók, kötvények kézhez juttatása, a pénznek postára adása, rá­adásul még az utazó ügynökök traktálása, bi­zony egy kis fáradságot és türelmet kíván; azért ne csudálkozzék rajta senki, hogy ezzel a do­loggal sokszor foglalkozunk s azt lehet mondani, évről-évre keressük a helyesebb, közmeguyug­­vást okozó megoldási módot. Az 1904. évi kér. költségvetésben olvas­hatjuk, hogy tüzkáralapból: a közpénztárnak pénzkezelésre és adóra 1200, praeparandiai alap­nak 6000, lelkészgyámoldának 2000, adósság­­törlesztésre 700 korona, összesen 9900 kor. és 50 kor. van kiadásul előirányozva; ezzel szemben 14005 kor. fedezet van, 4055 kor. maradvánnyal. Ez már jóval helyesebb előirányzat a múlt évieknél, mert hiszen a kerületi közpénztárnak jól dotált rendbentartása, a leendő tanítók jó élelmezéséről és szállásáról való gondoskodás — főképpen, ha a szobai szőnyegek s a 25 koro­nás reggeli, ebéd, vacsora, a főisk. köztartás 14—16 korona díjjával szemben föltétlenül szük­ségesnek jeleztetik — már ez mind magas köz­érdek, melyeknek előbbviteléért dolgozhatik lel­kesen a lepsényi lelkész épp úgy, mint a zsi­­gárdi vagy kamocsai? Azonban mégis nekem úgy tetszik, hogy ezeknél nemesebb, hasznosabb, felemelcbb dol­gokra is fordíthatnánk ezt az 14005 korona évi jövedelmet. Ezekhez járul még az is, hogy kerületünk 1902. év 151. p. alatt ezt a hatá­rozatot hozta: «a többi összes biztosítások után visszajáró engedmények bizonyos progressive nö­vekedő 0/o'^en osztassanak meg a kerület és gyülekezetek között, 30 koronán alul a gyüle­kezet kap 30 százalékot, 30—40 koronáig 40 százalékot, 40 — 50 koronáig, 50 százalékot, ahol pedig az engedmények összege a nemegyházi biztosítások után az 50 koronát is meghaladja, ott az 50 százalék az egyházi épületek biztosí­tási díjjaiból visszajáró engedményekből is a gyülekezetei illeti. 3. Mindezt kiszámítja és intézi a kerületi pénztár az egyházmegyei pénztárak utján. 6. Az egyházak a visszakapott Összegeket saját céljaikra tőkésítik — örökkön-örökké. A magamrészéről nyíltan kimondom most is, hogy amint ezt nem helyeseltem kezdetben, nem helyeslem most sem, mert az erők szétfor­­gácsolására vezet, a melynek ha lesz is valami eredménye a folytonos tőkésítés folytán, az csak a második ezred alkonyára várható?! 7

Next

/
Thumbnails
Contents