Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-18 / 51. szám
873 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 874 a kápláni helyettesítés százados tapasztalat szerint egész könnyen és minden szembeötlő hátrányok nélkül segélyére jöhet a lelkész közigazgatási szereplésének. Sőt számtalan példa volt rá a múltban és van a jelenben, hogy több egyszerű gregarius lelkész a közigazgatás magasabb tisztségeibe jutva káplán nélkül is helyt áll szószéken, presbitériumban s a bélmisszió terén ép úgy, mint díszére vált a közigazgatásban rája ruházott hivatalnak is. I)e meg ami fő, a hittanár a tudomány mivelésére (legalább úgy kell tartanunk) képzettebb, képesebb egy egyszerű gregarius lelkésznél, ki vele ritka kivételes esetektől eltekintve e téren már csak a könyvtáraktól elzárt s egyébképpen is elszigetelt helyzeténél fogva se mérkőzhetik. Hát nem valóságos vétek a tudomány művelésére nézve mindenkép oly kedvező helyzetben levő Jérfiakat magas rendeltetésüktől kevésbé magas s egyszerű gregarius lelkészekkel is oly bátran betölthető munkakörbe alávonni?! Hát nem valóságos oktalanság a lelkészt s hittanári hivatás és munkatér határainak elmozdítása éppen manapság, mikor a helyes munkamegosztás nagy elve még az üzleti életet is nagy nyereséggel uralja ? Hát nem többet érne, — hogy az Ön kiválasztása szerint maradjunk a jegyzői állásoknál, - ha vaskos gyűlési jegyzőkönyvek helyett tudományos művek foliánsaival ajándékoznának meg bennünket némely hittanáraink, ép úgy mißt más kartársaik, kik egy dr. Erdős József s többek példájára nemes hivatásérzetükben elvonultan a közigazgatás izgalmas világától a tudományos búvárkodásnak kedvező zajtalan magányban hordják a köveket a magyar ref. theologiai tudományosság épületéhez 1'? . . . A felelet csak igenlő lehet. Ne tessék hát, szeretetreméltó, egyszerű gregarius lelkésztársam, zavarni a fogalmakat. Kegyeskedjék körültekinteni s meglátni, hogy hittanáraink közűt eredeti rendeltetésük szerint a tudománynak csak azok élnek — mert a fizika szerint csak azok élhetnek — akik nincsenek elhalmozva közigazgatási s egyéb mellékes teendőkkel. S itt eszembe jut, hogy mint a Prot. Szemlében olvastam, egyik kerületünk tudós hittanára s főjegyzője, noha hosszú idővel rendelkezett, Ígérete ellenére se volt képes — kétségkívül sokfelé ágazó tevékenysége miatt — a Prot. Irodalmi Társaság“ által kiadni szándékolt műve kéziratát elkészíteni. Ez azonban az illető derék hittanár- és kerületi főjegyző urra nézve nem akar szemrehányás lenni, hanem csak egyszerű példa a sok közül. Ami pedig az esetleges személyi vonatkoztatást illeti, ajánlom önnek, hogy elébb nézzen körül, tudakozódjék, észlelődjék s csak azután emelje fel rettentő ítéletének ostorát. Ajánlom végre, Rogy ha a kálvinista egyenesség és őszinteség tudományából leckét akar adni másoknak, elébb kövesse az evangéliumi intelmet: „ Orvos! gyógyítsd meg magadat/4 Mert lehetnek körülmények, melyek között, hogy az igazság tökéletes megállapítását személyi tekintetek ne korlátozzák, a névtelenség talán megengedett dolog, de nyiltan megnevezett egyént megtámadni névtelenül : ez bizony nem férfias, nem gavalléros eljárás. Egyébként „minden erőltetés nélkül“ kivánom ! béke legyen vele ! Mezőlak. G. Szabó Mihály, ref. lelkész. Keí; írólap. Csöngei Kis Dávid, balaton-udvarii ref. lelkész temetésén 1904 nov. 20-án, Raksányi Károly balatonhenyei ref. lelkész az alább közölt beszédet tartotta a koporsó felett, a papi diszben szép számmal megjelent lelkésztársak, tanítók, plebánusok s a helyből és vidékről Összesereglett közönség előtt: Elhoztam a tisztelet és szeretet adóját koporsódhoz, kedves jó barátom Kis Dávid, ki ezen b.-udvarii egyháznak közel félszázadon keresztül voltál lelki vezére, Isten igéjének ékes szavú hirdetője. . . . Voltál te fiatal korodban, a múlt század közepén, Thália papja, összejáriad hazánk bérceit, völgyeit, a szinművészetnek áldozva, keresve babért, hirt, nevet, dicsőséget. De az isteni bölcs Gondviselés más pályát rendelt számodra, színpad helyett a katedrát s te figyelvén a kebledben nyilatkozó szózatra, felkerested a pápai ref. főiskolát s ott a papi tudományokat tanító tudós Gamalielek lábainál letelepedvén, kiképezted magadat a papi pályára s a tanfolyamokat elvégezvén, kibocsáttattál a szentgáli, majd a vámosi egyházakhoz segédlelkészi minőségben, hol tűzzel és Szentlélekkel megteljesedve hirdetted az Urnák szent igéjét. Azonban az udvarii lelkészi állás megüresedvén 1858-ban, ide választékái meg rendes lelkészül. Elődöd volt itt, a később püspöki méltóságra emeltetett Pap Gábor. Kedves volt neked ez a kies balatonparti hely. Nem vágytál el innét. És hivatalodbani pontosságodd d, jeles szónoki tehetségeddel, megnyerő bánásmódoddal, kivívtad s állandósítottad magad részére az egyháztagok szeretetét, ragaszkodását. Sőt mint derült kedélyű ember öregségedben is kedves voltál mindenütt, ahol csak megjelentél és szívesen el ellátogattak a kedves Dávid bácsihoz, közelből és távolból, élvezni a jó kedvvel és vidámsággal fűszerezett barátságodat. De végre az idő megtört. Az öregség erőtlenségei körül vettek s három heti súlyos betegség után elköltöztél a minden élők után. És mi barátaid, kartársaid s végtisztelőid itt állunk koporsód felett, a részvét és fájdalom könnyeivel, áldva emlékedet. De a koporsódra, fejfádra irt 83 év, mely a te életednek véghatárát jeleli, megnyugvásra int bennünket. Mert hiszen az emberi életnek kirendelt határa, 70 vagy ha több, 80 esztendő 8 te ezt megfutottad, bevégezted; jól végezted be , anyaszentegyházadnak szentelve életedet. A keresztyéni megnyugvás Isten változhatatlan akaratán könnyebben esik szivünknek, ha lombja vesztett agg törzset, mintha viruló és termő ágakat tör le a halál ; de a jelen esetben, vigasztalásunkra szolgál az a tudat is, hogy akit elvesztettünk, nemcsak magunk bírtuk soká és örültünk neki; nem csak ő maga ment megnyugvással, mint Jób, aki vénségében hala meg, életével megelégedvén: de a közügyeknek is hasznos, Istennek és embereknek kedves élet befejeztével tetted le halandó porsátorodat, És én,
