Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-18 / 51. szám
Tizenötödik évfolyam.51. szám. Pápa, 1904. december 18. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére khltJepclSk. Az egyház és iskola köréből. Megjelenik minden vasárnap. *----------------------—— » Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János tomunkatárs czixnére küldendők. *------------------1----------* Adventben. Ezekben a napokban, amelyekben kiváltképpen készülünk és készítünk másokat is ahoz, hogy mindnyájan befogadjuk szivünkbe a Jézus Krisztust, hogy lelkileg újjászülessünk 8 hozzá, a mennyei igazságok fölkent bajnokához hasonlók legyünk — kiváltképpen sokat foglalkozunk a prófétákkal is. Mélyen meghat bennünket ezeknek a világ szerint szegény, egyszerű embereknek bámulatos lelki ereje, amellyel az Isten ügye érdekében meg nem ingatható bátorsággal szállnak szembe, ha kell a királyokkal, mint Náthán Dáviddal, Illyés Achábbal, ha kell, az egész néppel, mint Ezsaiás, Jeremiás; ha kell. a farizeusokkal és Írástudókkal, mint Keresztelő' János. Meghat bennüket, hogy nem némítja el bennünk az igazságérzetet s annak megnyilatkozását a hatalmasoknak se kegye, se gyűlölete. A népszerűség vágya se tud felülkerekedni az erkölcsi érzéken. Ők igazán csak egy urat ismernek maguk fölött: az Istent. Csak egy ügyet szolgálnak: Isten ügyét. Csak egy hivatást ismernek: Istennek követe lenni az egész népnél, amelyben benne vannak a királyok és szolgák, a tudósok és tudatlanok, a gazdagok és szegények. Malakiás prófétánál (II : 7.) olvassuk, hogy «a papnak ajkai őrizik a tudományt és ő tó'le kérdenek törvényt, mert a seregek Urának követe ő.» Ez a kijelentés tehát nekünk is szól. De valyon megértettük-e és szivünkre vesszük-e ? Ismerjük-e igaz értékét és áldását annak a tudománynak, amely ó'rizetünkre van bízva? Azt buvárolva naponként, igyekszünk-e Istennel járni, hogy az ő közelében függetlenítsük magunkat a világtól és megó'rizvén, sőt megedzvén erkölcsi bátorságunkat, síkra szálljunk annak terjesztéséért?! Nem történik-e meg velünk, hogy egyetlen nagyjelentőségű hivatásunktól eltántorít bennünket azon befolyásos emberek kegyének vadászása, akik szép pozicio elfoglalásával jutalmazhatnak vagy fólretolássai büntethetnek; avagy a népszerűség hajhászása nem uralkodik-e rajtunk?! Azokról a régi prófétákról azt olvassuk, hogy a világtól félrevonulva, gyűjtötték az erőt tisztük betöltésére s mikor kiléptek a küzdő térre, akkor is megvetették a gazdagságot és fényt, nem rajongtak kitüntető magas állásokért, pozíciókért, mert ha ezek után vetették volna magukat: úgy kénytelenek lettek volna emberek szolgáivá lenni: az igazságot az emberek szája izéhez szabni, vagy hallgatni akkor, mikor a lélek szólásra késztette őket. Rajtuk bizony látjuk, hogy nagy a függetlensége annak, aki a világtól keveset vár vagy éppen semmit se. Ez adventi napokban tudakozzuk az írásokban a próféták életére, működésére tartozó dolgokat: hadd szálljon meg bennünket az ő lelkűk, lekesedésük, igazságérzetük és áldozatkészségük. Ha szegények vagyunk e világ szer'nt: hadd gazdagítsanak a lelkiekben; ha félreismertük és modern módon üldöztetünk: hadd vigasztaljanak, hogy az ő sorsuk se volt különb ! Ha erkölcsi bátorságuk csodálkozásra ragad; ne állapodjunk meg itt, hanem nem tekintve semmi másra, csak az Istenre és az ő szent ügyére, szóljuk és cselekedjiik, amire lelkiismeretünk sarkal bennünket. 51
